Pajtás, 1985. január-május (40. évfolyam, 1-21. szám)
1985-01-03 / 1. szám
EGYETLEN KÍVÁNNOM A válaszok végül is tükröznek valamit. A megfogalmazott vágyak képet adnak egy bizonyos korosztály lelkiállapotáról, szemléletéről. Szociológusok is „játszanak" hasonló játékot felnőttekkel, s a begyűjtött rengeteg válaszból megpróbálnak következtetni: milyen is a társadalom lelki közérzete, menynyire elégedettek vagy elégedetlenek sorsukkal az emberek. Mi nem akartunk nagyszabású felmérést csinálni, s arra sem vállalkozhattunk, hogy beérkezett, válaszaitokból tudományos értékű következtetéseket vonjunk le. Mi valóban csak játszani akartunk veletek, az más kérdés, hogy a játék természete olyan, hogy akaratlanul is elárulja, milyenek vagytok valójában. A kép, ami elénk tárult, igazán szép. Az alábbiakban részleteket közlünk a válaszokból, s a megígért jutalmakat hamarosan küldjük a címetekre. „Hirtelen semmi jó nem jutott az eszébe. Talán azt kellene kívánni — töprengett —, hogy mindig tudja a leckét, hogy kitűnő tanuló legyen? Persze, lehetne azt is, hogy tűnjön el az iskolából az a szemüveges matektanár, aki olyan rigolyás, hogy még ez a kék nő sem tudná kedvessé varázsolni? Nahát! Mindig csak az iskola! Egy percre sem tud szabadulni tőle, az idő meg telik. — No, mi lesz? — kérdezte a varázslónő. — Megvan már, de hát gyerekség. Igazán nem is komoly. Az én álmom egy zongora. Nekem egy zongora kell! A nő kicsit meglepődött, de aztán mégis elmosolyodott. Laci még föl sem eszmélt máris ott volt előtte egy zongora. Gyönyörű!” Mészáros Szilvia, Abda, Vasút u. 49. 9151 „Adj öt perc gondolkodási időt — kérlelte a fiú és zavartan végigsimított a homlokán. Gondolatai vadul kavarogtak. Megjelent tekintetében egy fehér galamb, csőrében olajággal, de a kép szertefoszlott. — Biztos, hogy nem csapsz be? Valóban teljesíteni tudod a kérésemet? — kérdezte aggódva. — Valóban — felelte nemes egyszerűséggel a szépség. — Kérj valamit, és én teljesítem. Laci egy pillanatig elmerengett, végül megszólalt. — Ti még nem ismeritek a mi földünket. Nem tudjátok, hogy itt az embereket csupán a pénz és a siker érdekli. És nálatok? Ott vajon mi a helyzet? Szeretném megismerni a ti világotokat. Az a kérésem, vigyetek magatokkal, hadd ismerjem meg a csodálatos végtelent. — Jól van, te akartad — mondta a nő, s abban a pillanatban kitárult Laci előtt a végtelen, álma valóra vált, a galaxisok fia lett.. . Kovács Gyöngyvér— Zádori Ágnes, Budapest, X., Hungária krt. 5—7. B. ép. X. sph. VIII. 3. 1101 „— Megvan — örvendezett a fiú. — Nos, mi az? — kérdezte az idegen. — Azt szeretném kérni tőled, hogy legyen nekem, egy olyan igazi barátom vagy barátnőm, aki mindenben segít, aki megért, aki sosem árul el és mindent megtesz, hogy jól, hogy boldogan éljünk.” Zsótér Éva, Pusztaszer, Petőfi u. 6. 6769