Pajtás, 1987. január-május (42. évfolyam, 1-19. szám)

1987-01-08 / 1. szám

Többen érdeklődtek le­vélben a Kenguru-próba versenyszámai és pontér­téktáblázata iránt. Mindez megtalálható a 86/25. szá­munk 22. oldalán, illetve február elején újra közöl­jük a kért listákat. LÉGZÉSGYAKORLAT A rádió Kenguru adásá­ban már szó esett a légzés­ről. Ezzel kapcsolatban mindjárt ajánlunk is egy jó gyakorlási módot a tü­dő kapacitásának jobb ki­használására. Álljatok laza terpeszál­lásba a nyitott ablak köze­lében, lehetőleg könnyű, a légzést nem zavaró öltö­zékben. 1. Lassan, egyenletesen, az orron keresztül végez­zetek belégzést. A levegőt először a tüdő alsóbb részé­be szívjátok úgy, hogy a hasfalatok is érezhetően kinyomódjék, majd emel­jétek meg a légzőizmok se­gítségével a mellkast, így további levegőmennyiséget szívhattok be. 2. Tartsátok bent a leve­gőt a tüdőben. 3. Egyenletesen, szájon keresztül, sziszegő hangot adva fújjátok ki a levegőt. (A sziszegő hang segít el­lenőrizni, hogy egyenletes-e a kilégzés.) A kilégzést kö­vetően egy-két másod­percig tartsátok vissza a légzést, majd kezdjétek az egészet elölről! Fontos tanácsok: A belégzés, a benntartás és a kilégzés időtartama megközelítően azonos le­gyen kezdetben 4—5 mp. A cél az, hogy 10—12 is­métlés se okozzon légszom­jat! A belégzés ne legyen túlfeszítő. A kilégzésnél se akarjátok teljesen kifújni a levegőt. Fejlődésetek ellenőrzésé­re mérjétek meg a mellka­sotok kerületét. Egyszerű szabócentivel, a mellbim­bók magasságában úgy mérjétek, hogy a centimé­ter vízszintesen haladjon a mellkasotok körül. Ezt a mérést nyugodt légzés álla­potában és erőteljes belég­zést követően is végezzétek el. Kb. egyhónapos gya­korlás után várhattok mér­hető fejlődést, ha minden nap gyakoroltak. Erre naponta többször is sor kerülhet, de különösen jó az alvás előtti, kivilágí­­tatlan helyiségben végzett légzésgyakorlat. Ilyenkor legalább a szobátokat is ki­szellőztetitek. ERŐSÍTS! A téli hónapokban külö­nösen nagy jelentősége van a szabadban végzett test­edzésnek. A fejlesztő hatá­sok mellett a szervezet idő­járással szembeni ellenál­lását, a légúti megbetege­désekkel szembeni védett­ségét is javítják ezek az edzések. De mivel ilyenkor több időt töltünk a lakás­ban, így több lehetőség van a szobai erősítésre is. En­nek egyik közismert és köz­kedvelt gyakorlata a kar­­hajlítás és -nyújtás mellső fekvőtámaszban. A következő megoldáso­kat ajánljuk: 1. Ne egy sorozatot csi­nálj teljes elfáradásig! Egyszer próbáld ki, hogy hányszor bírod kitolni ma­gad! Ezután ennek 70—80 százalékát vedd alapul egy sorozathoz, és 2—2,5 per­ces pihenőkkel ismételd meg a sorozatot 3—4-szer. Amikor úgy érzed, már ki­csi a terhelés, változtasd meg az egy sorozaton be­lüli ismétlések számát, vagy a sorozatok számát. 2. Ha már könnyen vég­re tudsz hajtani 10-nél több karhajlítást, áttérhetsz az erőt jobban fejlesztő, sza­kaszos módszerre. Csak egynegyednyi hajlítást vé­gezz először, és ebben a helyzetben tarts ki 5 má­sodpercig! Újabb egyne­gyednyi hajlítás és 5 má­sodperc szünet következ­zen! így haladj a teljes haj­­lításig és visszanyújtásig. 3. Karlökés. Hajlított helyzetből gyorsan lökd fel magad! Ezt tapssal is össze­kötheted. (Mind a három gyakorlási mód során sza­bályos fekvőtámaszokat vé­gezz!) Akik figyelemmel kísérik rovatunkat, olvashattak már a hírről, a tudósítás­ról, a lapok kisebb terje­delmű írásait már könnyen besorolhatják egyik vagy másik műfajba. Most egy összetettebb, bonyolultabb sajtóműfajjal ismertetünk meg benneteket. A RIPORT A riport a tudósításból nőtt ki, szintén alapköve­telménye a riporter jelen­léte a helyszínen. A riport­ban viszont már sokkal fontosabb szerepet játszik az újságíró személyisége. Eldönti, hogy milyen oldal­ról közelítsen meg egy eseményt, vagy már eleve ő választ témát, odamegy, ahol valamely probléma vagy jelenség feltárását szükségesnek érzi, írásába beleszövi érzelmeit, állás­­foglalását, véleményét. A riportban érzékeltetni kell az abban szereplő emberek személyiségét, akár külső leírással, vagy szavaik ízé­nek, gondolkodásmódjuk visszaadásával, cselekede­teik ismertetésével. Egy ri­port annál nagyobb hatás­sal van olvasóira, minél színesebb. Szóképekkel, le­írással, jellemzéssel, han­gulati elemekkel él az új­ságíró, s ezek már az iro­­dalmi jellemzés eszközei. A riportnak sok fajtája van: eseményriport, útleírás, útirajz, elemző riport, ter­melési riport, bíráló (lelep­lező) riport. S a témája sze­rint is lehet mezőgazdasá­gi, ipari, kulturális, bűn­ügyi, társadalmi, szocioló­giai riport. A Pajtásban természetesen főként isko­lai témájú, a gyerekekkel kapcsolatos riportokat ol­vashattok. A jó riportnak irodalmi értéke van. Ezt mutatja számos izgalmas, kordokumentum értékű ri­portkötet. FELADATOK: 1. Küldjétek be valame­lyik lapból egy olyan ripor­tot, amiről úgy vélitek, iro­dalmi értékkel bír. 2. Móricz Zsigmondnak több riportkötete jelent meg. (Gyalogolni jó, Az úr a tornácon stb.) Olvassatok el belőlük néhány riportot, s írjátok meg önnek a hely­színét ! 3. Soroljátok fel három olyan riportkötetnek a cí­mét és íróját, amely a kö­zelmúltban jelent meg! A feladatok megoldása minden bizonnyal többek­nek szükségessé teszi, hogy ellátogasson a könyvtárba. Ne sajnáljátok rá az időt! A megoldásokat küldjétek szerkesztőségünk címére! Beküldési határidő: január 30. Egész évben várjuk hírei­teket, tudósításaitokat. Г# 1 UTÁNA­NÉZTÜNK... „Nemrégen öcsém­mel arany­hörcsögöket kaptunk ajándékba. Nagyon örültünk ne­kik, de édesanyám a rádió egyik adásában azt hallotta, hogy az aranyhörcsögök agy­hártyagyulladást okoz­hatnak. Szeretnénk megtudni, hogy való­ban így van-e?” — ér­deklődik Üveges Éva Alsózsolcáról. A kérdésre az Állat­­orvostudományi Egye­tem Rendelőintézeté­nek orvosa, dr. Csenki János válaszol: — Aki aranyhörcsö­göt vásárol, bizony számolha­t azzal, hogy az vírushordozó lehet, ugyanis a fertőzött­­sége rejtve van. Az ilyen állat megfer­tőzheti gondozóját, agyhártyagyulladást okozhat. Ha nincs ét­vágya a kis állatnak, vagy rossz a hangula­ta, azonnal állatorvos­hoz kell vinni. Az aranyhörcsög tartóknak azt tanácsolom, hogy amennyire lehet, ne fogdossák állataikat, keveset vegyék kézbe, úgy is le­het játszani velük, ha kezünkkel nem érintjük őket. Ha valaki mégis a kezébe fogta az állatkát, utá­na alaposan mosson kezet!

Next