Pajtás, 1987. szeptember-december (42. évfolyam, 20-34. szám)
1987-09-03 / 20. szám
A, mint... Anya. Különös, hogy az abc első betűjével kezdődő szavak közül éppen ez jut eszembe. Vagy talán mégsem olyan különös? Kosztolányi Dezső ezt a szót is besorolta nyelvünk tíz legszebb szava közé. Igaz, ekképp: édesanya. A második szó persze az apa. A szó nem található a költői válogatásban, még ily módon sem: édesapa. Lám mégis, még egy nyelvi játékban is kiegészítik és feltételezik egymást. Szóval azt mondom: a, mint.. . Akarat. Jó szó, olyan ropogtatni való. Benne van a hangokban minden, amit a szó takar. Egy szó, amelynek arca van. Az ám, arc! A, mint arc. Langyos, langyos . . . Csakhogy lehet-e egy lapnak arca? Lehet-e az olvasónak arca? Elképzelem az olvasó arcát, a tiédet, amint éppen kezedbe veszed lapunkat. Ha ugyan kezedbe veszed. Elképzelem, amint olvasod, ha ugyan olvasod. Elképzelem, amint te, az olvasó, lapunk arca mögé képzeled a mi arcunkat, akadsz már az első a betűnél. „A” névnél. Tudom: röstelled a nevet. Tudod: röstelljük a nevet. Mert másra gondolunk, mint amit igazánban ez a szó takar. Valaha az együtt katonáskodók barátságának kifejezője volt ez a szó: pajtás. Tovább erősítve a magyar nyelv másik gyönyörűséges szavával: kenyeres pajtásom. Ilyen szót nem mindenkinek lehetett ajándékozni. Ebben a szóban minden benne volt, ami összeköt embreket. A közös múlt, az emlékek, a barátság pillanatai és persze keserűségei is. Mi, lapunkkal ezt a pajtásságot kínáljuk neked. Közös élményeket akarunk adni. Megosztani egymással a barátság és a keserűség pillanatait. Hogy majd egyszer, mint az egykori harcostársak, ha találkoznak, elmondhassuk: kenyeres pajtások vagyunk. Közös a múltunk. A tehát, mint arc. Az olvasó arca: annyi, ahányféle. Kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan. És mi mégis igyekszünk föllelni ezt az arcot. Neked, az olvasónak, könnyebb a dolgod. Mi legalábbis azt szeretnénk, ha könnyebb lenne. Olyan arcot — lap-arcot — szeretnénk fölmutatni neked, amely egyszerű és kiismerhető. Tiszta szándékú és egyértelmű. Ami nem azt jelenti, hogy mindig a neked kedvező. Hízeleghetnénk, de hamisságunkat elárulná arcunk. Ezért vállaljuk arcunk szigorúságát is. Ne fordítsd el a fejed, az a könnyebbik megoldás. Nézz bátran szembe ezzel az arccal. Azt akarjuk, hogy fölismerd magad benne. Még ha ez a szembenézés olykor kellemetlen is. Még ha olykor kényelmesebb lenne félrepillantani. Kemény köteléket kínálunk: szeretnénk, ha arcunk a te arcodat is formálná. Ám nem bánjuk, ha a mi vonásainkon te is igazítasz. Szeptemberi négy számunkat e közös formálódás próbájának szánjuk. Írásaink végén kérdéseket találsz, ne légy rest üzenni nekünk. A vers idézetével szólítunk: eljöhetnél néha hozzánk. Mi hetente elindulunk feléd. Odaérünk-e valahová vajon? 2