Pajtás, 1987. szeptember-december (42. évfolyam, 20-34. szám)

1987-10-01 / 24. szám

­ ! — Azért ugye jó, ha né­ha tele van a háló? DISZTL PÉTER: Már­mint milyen háló? — Ja, hát természetesen a horgászháló! D. P.: Már azt hittem a focikapu hálója ... — Nem, dehogy! Csak hát, ti, ugye Baján szület­tetek, és arrafelé mindenki nagy halász Bizonyára ti is ... D. P.: Maximum horgá­szok. Viszont kitűnő halász­lét tudunk csinálni Persze nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a horgászás kikap­csol. Megnyugtat. — Gondolom, komoly tét­mérkőzések előtt (után ?) szükség is van valami nyugtató elfoglaltságra. De ti sem úgy kezdtétek a fo­cit, hogy azonnal komoly tétmeccseken szerepelte­tek ... DISZTL LÁSZLÓ: Nem bizony. Baján a Vonatkert­ben kezdtünk focizgatni, az volt a mi grundunk. Én 1962-ben születtem, Péter két évvel korábban. Hiva­talosan a Bajai Építők szí­neiben lettünk labdarúgók, aztán Pétert 15 éves korá­ban elvitték a székesfehér­váriak a Videotonba, ő már ott fejezte be a gimnáziu­mot is, én pedig már ott kezdtem el. Szóval kicsit székesfehérváriak is let­tünk. — Ebben az esztendőben viszont fővárosiak . . . D. L.: Székesfehérváron nősültünk meg, így aztán hiába költöztünk Pestre, a család még odaköt. Csak hát a Honvéd ajánlata na­gyon jókor jött. — Ezt hogy érted? D. L.: Úgy éreztük, hogy itt lehet továbbfejlődni, to­vábblépni . . — És milyen érzés eljön­ni a sikerek színhelyéről? D. P.: Fene tudja. Jó is, rossz is. A nagy menetelés idején olyan nagyszerű tár­sasággá kovácsolódott ösz­­sze a Videoton, hogy állí­tom, a nagyszerű kupasoro­zat sem volt véletlen. De mára már ott is megválto­zott sok minden. Meg kü­lönben is: a labdarúgóélet ilyen. Ma itt, holnap ott. De abban biztos vagyok, hogy a Honvéd nagyon jó csapat lesz. — Még Détári nélkül is? D. P.: Nem kell ezt túl­lihegni , nagyon jó játé­kos, és hát persze, hogy hiányzik. De tudomásul kell venni, hogy nincs. Vannak helyette mások. — Például ti, akikkel in­kább a védelem erősödött. Tényleg, hogyan lettetek ép­pen védők? Hiszen gyerek­korában mindenki csatár akar lenni, gólt lőni, Pus­kásra, Pelére, vagy éppen Maradiméra szeretne ha­sonlítani . . D. P.: Édesapánk kapus volt Baján. Nem tudom, bennem valahogy fel sem merült, hogy mezőnyben játsszak . . . Bár szerintem, van nálam rosszabb me­zőnyjátékos az NB I-ben .. . D. L.: Igazából én sem tudom. Talán ehhez van érzékem. Különben közép­pályás voltam eleinte Fe­hérváron, aztán hátrébb kerültem. Azért nagyon jó dolog ám a fújtatva rohanó csatárt leszerelni...! — Ki a legjobb kapus Magyarországon ? D. L.: Péter. Ez egyértel­mű. — És ki a legjobb védő? D. P.: Ha azt mondom, hogy Laci, az még csak nem is udvariasság. Tény. — Legemlékezetesebb mérkőzés? D. P.: Természetesen a kupadöntő. Pontosabban a kinti, a madridi kupadöntő. — Ahol még egy 11-est is kivédtél? ... D. P.: Bizony! És milyen furcsa a kapussors: kivéd­­tem azt a bizonyos 11-est, és mindenki engem dicsért, minden újság erről írt. Pe­dig állítom, nem az volt a legnagyob védésem azon a mérkőzésen. De ez egyéb­ként is így van: az ember egyre-másra fogja a legna­gyobb lövéseket, mire azt írják: „jól védett”. Ennyi. Egy csatár viszont végig­botladozik egy mérkőzést, aztán egyszer elsül a lá­ba, és a mennyekbe me­nesztik ... — Akkor beszéljünk ar­ról is, hogy melyik volt a legkellemetlenebb emléke­tek a pályáról? D. P.: Melyik is? ... Jaj, ne haragudj, de azt már el is felejtettük ... Mi in­kább az elkövetkező idő­szak dolgaira figyelünk. — Kit tartotok jó edző­nek? D. P.: Azt, akinél keresni lehet. Profik vagyunk, a fo­ciból élünk. D. L.: Persze, nem kell azt hinni, hogy aki profi, az nem szeret játszani. A foci azért még azoknak is játék, akik komoly szinten űzik. Trencsényi Zoltán „A Fogl-gátnak nem lehetett gólt rúgni” — lelkesednek a mai déd­­nagyapák az Újpest egykori legendás hátvédkettőséért. Testvérek vol­tak. Testvérek, egy csapatban, egy védelemben ... Akár napjainkban a Disztl fivérek. Vajon mit mesélünk majd róluk, ha a dédunokáink megkérdezik: mi is volt a Disztl-gát? A MAGYAR ÚTTÖRÖK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZPONTI LAPJA Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. PETRUS GYÖRGY Igazgató 87.1045 Athenaeum Nyomda Budapest Felelős vezető: SZLÁVIK ANDRÁS vezérigazgató Főszerkesztő: HORVÁTH MIHÁLY * * * Olvasószerkesztő: Bogáti Péter, cser GÁBOR Művészeti szerkesztő: CZIFFERSZKY BÉLA, FORRAI JÁNOS Szerkesztőség: Budapest, Jászai Mari tér 5. 1397 Telefon: 321-987, 321-988, 321-989 Postafiók: Bp. 82. Pf. 508. 1397 Kiadóhivatal: Budapest, Révay u. 18. IMS Telefon: 118-880 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-98182 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egész évre 153 Ft, I. félévre 85 Ft, II. félévre 88 Ft. HU ISSN 0030—9583 INDEX: 25­895 A beküldött kéziratokat, fotókat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next