Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Paks, 1942
változatos szakaszait hozta ez a félszázad. A kiegyensúlyozott, nyugodalmas haladás, szorgos munka ideje mellett hosszú évekre nyúló, világrengető, országokat eltüntető nagy háborúk, s a trianoni rabság minden magyar kulturális előhaladást béklyóba verő évtizedei töltötték ki. Gyakorta borították sötét fellegek a magyar égboltot az elmúlt öt évtizedben, ezernyi veszedelem szakadt mireánk, a megpróbáltatások özöne fenyegette nemzeti létünket. De lelkünk, hitünk töretlen maradt, s ez átsegített a legnehezebb időkön. Ma megint lángtenger vesz körül, milliók és milliók állnak halálraszántan szemben egymással. Új kor, új világ születésének szörnyű vajúdása köt le minden emberi erőt és akarást. A megpróbáltatások özöne várhat még mireánk is. Vállaljuk, mert ez a magyar sors. Lelkünk, a jövőbe vetett hitünk töretlen marad továbbra is, szent meggyőződésünk, hogy csak szenvedés árán juthatunk el a bizton remélt szebb, jobb, boldogabb jövendőbe. Hiszünk a történelem megmásíthatatlanul következetes igazságosságában, hiszünk a magyarság elhivatottságában. Ettől az erős hittől áthatva, ebben a szellemben lépjük át iskolánk történetének második félévszázados küszöbét. Az első félévszázad beigazolta létjogosultságát, az intézet megfelelt rendeltetésének, annak a feladatnak, amit létrehozói elébe szabtak. A magyarok jóságos Istene óvja, segítse, vezérelje továbbra is, hogy a nagy magyar közösségben becsülettel és hasznothajtóan tölthesse be továbbra is hivatását. Paks, 1943. június 11. VERESS GÁBOR igazgató.