Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-11-09 / 21. szám
Mozaik 12 B Paksi Hírnök, 2018. november 9. Requiem '56 ünnepi emlékhét Pakson A Helló, nád! című színházi nevelési előadással kezdődött a Requiem ’56 ünnepi emlékhét a Csengey Dénes Kulturális Központ szervezésében. Az emlékhéten számos programot tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére. Középiskolások részvételével mutatta be a kaposvári Csiky Gergely Színház a Helló, Nád! című tantermi drámát a Requiem ’56 ünnepi emlékhét első rendezvényeként a Csengey Dénes Kulturális Központban. Ezen a napon a Filmbarátok Klubja is 1956-ot idézte fel. Pólya Judit középiskolai tanár ajánlotta az Amerikai rapszódia című filmdrámát az érdeklődők figyelmébe. A programok a kulturális központ szervezésében zajlottak, így a Tuba János vers- és prózamondó verseny is. Teli Edit, az intézmény ügyvezető igazgatója kiemelte, örvendetes, hogy Tuba János tanár nevét át tudják adni az emlékezetnek azzal, hogy versmondó versenyt rendeznek a tiszteletére. Hozzátette: mindennek örül, ami közlés a mai világban, legyen az óvodás, iskolás vagy felnőtt, ha el szeretné mondani a gondolatait, annak helyet kell adni. Fontos, hogy a versünneppel is emléket állítsanak 1956-nak. A versmondó versenyen kilencen léptek színpadra általános iskolástól az idős korosztályig, valamennyien 1956 emlékezetét idéző művel. Az előadásokat kéttagú zsűri értékelte: Teli Edit, valamint Acsádi Rozália, többkötetes író, pedagógus. Az emlékhét további programjai között rendhagyó történelemóra szerepelt, melyet az Energetikai Szakgimnázium és Kollégiumban tartott középiskolásoknak dr. Katona Attila szombathelyi egyetemi tanár, intézetigazgató. Ugyancsak ő A sokszínűség zavara. Tudomány és emlékezet 1956 címmel felnőtteknek is tartott előadást a kulturális központban, ahol iskolai emlékműsorok és megemlékezések is zajlottak az emlékhéten. Október 23-án az 1956-os emlékműhöz, majd a Csengey központba várták a lakosságot városi ünnepi megemlékezésre. Sólyo E. Fotó: Molnár Gyula Paks az én városom Papp Noémi édesapja Pakson született, és édesanyja is fiatalkorában került a városba. Noémi hétévesen kezdett el kajakozni, ami elég korainak számít, így tényleg elmondhatja, hogy ebben a közegben nőtt fel. - A város nagyon sportcentrikus, mindenben támogatják a sportolókat, de az iskoláim, a Paksi Bezerédj Általános Iskola és a Paksi Vak Bottyán Gimnázium is ilyen volt. Kajakozni jobban szerettem, mint tanulni, de ez soha nem okozott problémát. Nagyon szerettem gyereknek lenni, úgy érzem, még mindig az vagyok, és nem is nagyon akarok felnőni. Mindig játszottunk, bárhol voltunk, jól éreztük magunkat. Azt is élveztem, hogy jó kis közösséget alakítottunk ki az utcánkban, sötétedésig kint játszottunk, mégsem kellett bennünket félteni. A csónakházban töltöttem minden nyaramat, később Domboriba jártunk edzőtáborba - idézte fel emlékeit Papp Noémi. - Szeretem az edzőtáborokat, a versenyeket, azokat az embereket, akikkel ott találkozom, de mégis a legjobb itthon. Jelenleg nem élek Pakson, de a család miatt mindig hazavágyom, már akkor, amikor éppenhogy csak eljöttem otthonról Nekem és a testvéremnek a szüleink mindig azt tanították, hogy amit elkezdünk, azt csináljuk a legjobb tudásunk szerint, és sose adjuk fel. Ezt tanácsolnám a jövő nemzedékének - emelte ki Papp Noémi. - Paks az életem. Itt születtem, csak a főiskola idejére hagytam el a várost, a diplomaszerzés után azonnal jöttem vissza - mondja Farkasné Gungl Rita. - Tanár vagyok, akinek az életében a legfontosabb helyszín az iskola. A Paksi Bezerédj Általános Iskolában tanítok, egy rövid kitérőt leszámítva mindig itt dolgoztam. Kétszakos tanár vagyok, műszaki főiskolán informatika szakon diplomáztam, és öt évvel ezelőtt elvégeztem az etikatanári szakot is. Mindkettőt szeretem. Az etikaórákon megismerem a gyerekek jellemét, a személyiségüket, amit az informatika tanítása során hasznosítani tudok. Farkasné Gungl Rita arról is beszélt, hogy nagyon örül az atomerőmű-építésnek. Nagy lehetőséget lát a diákok számára a beruházásban, mert munkalehetőséget jelenthet nekik, illetve az új munkahelyek révén újabb családok költözhetnek Paksra, így pedig több lesz az iskoláskorú gyermek. A legszebb emlékem az, amikor a lányaimmal csillagvadászatra mentünk. Gyönyörű nyári este volt. Az Akác utcában lakunk, amitől nincs messze a PSE vendégszurkolói parkolója. Oda állítottuk le az autót, ráfeküdtünk, és onnan csodáltuk a csillagos eget, meg a város fényeit - mondta Farkasné Gungl Rita. Sólya Emma