Paksi Tükör, 1994 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1994 / 2. szám

Balogh Ernő: Decsi-Kiss Dorka: Miszlai Gyula: Pákolitz István: Szarka József: HAW 1931. április 10-én születtem. Szüleim földművesek voltak és gyermekkoromban, - majd jóval később a viszonylag nagy, saját kertben­­ magam is műveltem és művelem a földet. Összesen 19 évet jártam hivatalos iskolába, mire a villamos mérnöki diplomát megkaptam 1956-ban. Egy kicsit részese voltam a forradalomnak, melyért egy kicsit ültem is, de itthon maradtam és 34 évig szolgáltam az energiaipart, részben külföldön, nagyobb részben azonban belföldön. Ennek során több nagy létesítményt; Paksi Atomerőmű, Dunamenti kombinált ciklus - 62 -, már főmérnökként segítettem létrehozni. 1992. januárjától aktív nyugdíjasként képviselem a Deutsche Babcock cégcsoportot és részt veszek a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Felügyelő Bizottságának munkájában. 1976-ban születtem. Az azóta eltelt tizennyolc év során az életemben visszatérő motívum a legjobb barátok elvesztése volt. Talán ennek tudható be verseim komor hangvétele. Szeretem leírni a gondolataimat, de a versírást a költőknek hagyom meg. 1955-ben születtem Szekszárdon. Gyerekkorom nagy részét Dunakömlődön, illetve Pakson töltöttem. Jelenleg szociális munkásként dolgozom Csepelen, mellette filozófiát tanítok egy V. kerületi budapesti gimnáziumban. Több mint tíz éve vagyok budapesti lakos, de paksi kötelékeim miatt a mai napig zavarba hoz az otthon és az itthon szavak pontos használata. 1919-ben születtem Pakson, hetedik gyerekként a családban. Édesapám sekrestyés volt és harangozó; jószerivel a templomban nőttem föl, ministráltam, harangoztam, asszisztáltam esketéskor, keresztelőn, mivel apám kőművesmunkát is végzett, gyakran helyettesítettem. Természetes, hogy neveltetésem leglényegesebb eleme a keresztény etika, ami meghatározta életemet, költői munkámat. Továbbtanulásom csak úgy vált lehetővé, hogy Kalocsán ingyenkosztos (sorkosztos) diákként éltem; szüleimnek így is nagy áldozat volt a kvártély megfizetése. 1942-ben tanítói oklevelet szereztem. 1943-ban feleségül vettem Pipe­rián Gabriella óvónőt, házasság lett a diákköri szerelemből. Három gyermekünk van. 1944. január­jában póttartalékos folyamőrként szolgáltam Baján, majd kicipeltek a "birodalomba", ahonnét gyalog jöttem haza az amerikai hadifogságból. Tanítottam Maglódon, Paks-Cseresznyés-pusztán és Pakson. A paksi járásban voltam rövid ideig a Népművelésnél, majd művészeti előadóként áthelyeztek Pécsre a Megyei Mű­>. Osztályra. 1967-ben az ELTE Bölcsész­karán irod. tanári oklevelet szereztem, majd 1968-ban a Jelenkor szerk. lettem. Az írócsop. titkára voltam 20 évig, azóta a mai napig elnöke, írod. munkásságomat néhány köteteimmel jelzem: Fény és árnyék; Pitypang; Jel; Zöldarany; Vargabetűk; Tűzbenéző; Bögrésdiákok; Mandulavirág; Megváltatlan. Műford.: Schiller: Stuart Mária. Munkásságomat az alábbi kitüntetésekkel érdemesítették: J. Attila-díj, Janus P. Müv. díj, Pro Urbe Pécs, Paks Város Díszpolgára, Csillagrend, Martyn-díj, Pro Civitate Pécs, Pécs Város Díszpolgára (1994). 1959-ben születtem Pakson. Verseket gyerekkorom óta írok. Több rangos országos folyóiratban publikál­tam. "Kövek énekelnek" című első verseskötetem a közeljövőben lát napvilágot. Jelenleg a Paksi Hírnök újságírójaként dolgozom. Szüleimmel és verseimmel ma is Pakson élek.

Next