Paksi Tükör, 2002 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2002-07-01 / 2. szám
________________________________________________________________NAPJAINK Irodalmi est a Paksi Képtárban Május 23-án 17 órai kezdettel "Múltunk-jelenünk-jövőnk, Paks a dél-dunántúli régió tükrében" címmel irodalmi estet rendeztek a Paksi Képtár Képzőművészeti Iskolájának rajztermében. Az est szervezését, rendezését a "Civil Társadalomfejlesztési Program" keretében a paksi Fiatal Alkotók Köre vállalta fel. Az irodalmi anyagot Oláh Zoltán költő, újságíró állította össze a régiónkhoz kötődő, mintegy 23 költő, író műveiből. Kitűnő előadók tolmácsolták a magyar irodalomtörténet géniuszainak alkotásait éppúgy, mint a ma is élő és dolgozó írók legjobbjainak munkáit. Természetesen nem hiányozhattak az összeállításból Pakson élő és alkotó irodalmárok munkái sem. Érdemes felsorolni az elhangzott művek szerzőit, úgy gondoljuk, hogy az ilyen-olyan formában Dél-Dunántúlhoz kötődő irodalmi óriások, költő fejedelmek, zseniális tollú írók öröksége éppúgy főhajtásra kötelez bennünket, mint amilyen tiszteletet és megbecsülést érdemelnek azok a paksi tollforgatók, akik országhatáron innen és túl komoly elismerést vívtak ki maguknak, s ezen belül Paksnak. Kezdjük hát a hatalmasokkal, és fejezzük be néhány paksi szerzővel a felsorolást: Janus Pannonius, Vörösmarty Mihály, Babits Mihály, Illyés Gyula, Fodor András, Ágh István, Takáts Gyula, Makai Ida, Berták László, Weöres Sándor, Csányi László, Pákolitz István, Lázár Ervin, Baka István, Tamás Menyhért, Miszlai Gyula, Gutai István, Kuti Horváth György, Majoros Irén Erzsébet, Szarka József, Bajtai András, Oláh Zoltán. Irodalmi körökben, elsősorban a fővárosban, de más régiókban is elterjedt egy mondás, miszerint Paks Magyarország kis Weimarja. Jó néhány írástudó, de más művészetek jeles képviselői is úgy vélik, hogy nincs a hazában olyan hozzánk hasonló kisváros, melyet annyi muzsikus, táncművész, festő, szobrász, fafaragó, irodalmár lakná be mint városunkat. E sorok írója számára ma már nem az a kérdés, hogy országhatáron innen és túl hol és mikor, hogyan, mivel és miért, milyen eredményeket értek el, milyen díjakban részesültek a paksi írók, költők, hanem - minden furcsasága ellenére - az, hogy idehaza Pakson mennyiben és milyen megbecsülésnek örvendhetnek, ha örvendhetnek egyáltalán. Kisvárosunk az irodalom és más művészetek területén is Tolna megye vezérhajójának számít, ezt ma már egyre kevesebben kérdőjelezik meg. Mégis, paksi költőknek, íróknak, helyi irodalmat olvasó, figyelemmel kísérő irodalombarátoknak - akik bizony szerény számúak - jórészt az a véleményük, hogy a helyben született művek és alkotóik méltatlanul magukra hagyatottak. Nyilvánvaló, hogy ennek egyik fő oka az érdektelenség, a másik pedig a szűkmarkú támogatás. Úgy tűnik, hogy Pakson nem divat, s valószínűleg egy jó ideig még nem is lesz divat a kultúra. A rendezvényen jelenlévő Bagdy László alpolgármester úr, aki maga is irodalmat kedvelő, verseket szívesen olvasó személyiség hírében áll, a kialakult helyzettel kapcsolatban szomorúan jegyezte meg: "Sajnos a túlfeszített életvitel, a mindennapi rohanás, a megélhetés utáni hajsza is nagyban közrejátszik az irodalomtól, és más művészektől való eltávolodásban, legalább is ami a helyi viszonyokat illeti." Jómagam mindehhez csak annyit fűzök, hogy minden értő és érző ember lelkében ott rejtőzködik ama bizonyos fekete gyémánt, csak lehetőséget kell biztosítani a lélekhez értőknek, így a művészeknek, hogy kiszabadítsák. Jobb módú, nálunk szerencsésebb országokban a tudományokkal egyenrangú emberi, szellemi produktumnak, ha úgy tetszik hatalomnak tekintik a művészeteket, nem is szólva arról, hogy ezekben az országokban egyáltalán nem a főváros-központúságra helyeződik a hangsúly. Végül is oly mindegy hol él és ír az ember, az a fontos, hogy értéket teremtsen. Úgy gondolom, hogy Paks imázsához éppúgy méltán hozzá tartozik az irodalom, mint bármely más művészet, a sport, vagy a helyi hagyományok. A rendezvényt Halász Károly, a Paksi Képtár vezetője nyitotta meg, Oláh Zoltán vezette be, és a Paksi Képtár Egyesület, valamint a Nemzeti Kulturális Minisztérium támogatták. ■ Szarka József Paksi Tükör • 2002 júliusa 25