Paksi Tükör, 2005 (12. évfolyam, 1-3. szám)

2005-09-01 / 2-3. szám

É­VFORDULÓK J­ózsef Attila-em­lékév — 2005 Még sok érdekes dolgot említett előadásában Péter László tanár úr, ám hely hiányában már csak egy érdekességet emelek ki, nevezetesen a "Kiszombori dal" című vers keletkezésének körülményeivel kapcsolatosat. Ezt a verset Párizsban írta József Attila 1927-ben, és az iroda­lomtörténészek nagy dilemmája, hogy miért kiszombori és miért dal. A vers nem dal, hanem úgynevezett cseppvers. A vers egyébként párizsi ihletésű, ugyanis egy ott élő leánynak udva­rolt a költő, mégpedig Révai Évának, korábban pedig ezen leányzó anyjának. Kiszombori dal Oly sok zavart okoztál - kedvesebben bánsz legjobb barátommal, mint velem. Csak hajadat szeretném simogatni. Alig is érnék hozzá. Idegen érzések bántanak meg. Vízcsepp alakjában világítsz álmaimban. Csak kapáltam nap mint nap egyre. Kis ösvényecském el van keveredve búsító fürtjeiddel. Sándor úrnak jó kesztyűje van s az én kezemet nem melengeted. Iddogálnak - hej!­­ a legények, ünnep van és én nem tudok örülni neked. A kiszomboriak - fejezte be előadását Péter László - azt vallják: József Attila verselgető diákból Kiszomboron vált költővé, amelyet az is igazol, hogy a költő által összeállított „Med­vetánc" (1934) című reprezentatív kötet kiszombori versekkel kezdődik. "Tehát itt vált József Attila költővé!" Ez a makói rendezvény szerencsére a paksi rendezvény után volt, így oldódott bennem az a keserű érzés, amelyet a városi "megemlékezés" okozott. Emlékév lévén, nem kívánok bővebben foglalkozni a paksi megemlékezéssel, de szó nélkül sem tudom hagyni. Ugyanis ezen az ominózus rendezvényen csak negatív dolgokat hallottunk József Attiláról, amely szinte sokkolt néhány hallgatót, akik el is hagyták a helyiséget, nem tudták tovább hallgatni az előadót. A gond elsősorban nem az, amit az előadó összehordott a költőről, hanem az, hogy Paks városa így "emlékezett". Ugyanis ezt az előadást nem ebben az évben kellett vol­na megtartani, illetve szükség lett volna egy másik városi rendezvényre, amely hangu­latában csatlakozott volna az országos rendezvényekhez. A paksi "megemlékezés" úgy hatott, mintha a ravatal mellett szidnánk az elhunytat. Makó és környéke viszont ünnepelte, illetve ünnepli József Attilát, ők büszkék a nagy költőhöz fűződő kapcsolatukra, és ez számomra is megnyugvást jelent. 12 Paksi Tükör • 2005 szeptembere ■ Beregnyei Miklós

Next