Paksi Tükör, 2007 (14. évfolyam, 1-3. szám)

2007-08-01 / 2. szám

MÚLTUNK Arany János - Madách Imre Arany János - Petőfi Sándor Megint Csonka Ferenc kötetét nézzük (33. oldal): »Ezzel az országgyűléssel kapcsolatban, habár zárójelben is, de meg kell említenünk, hogy Madách Imre ekkor hozta fel Pestre halhatatlan művét, s ekkor kérte meg Hia­­dort, hogy mutassa be Arany Jánosnak. Arany néhány levél elolvasása után félreértet­te a művet, majd Hiador ismételt nógatására mégiscsak végigolvasta az először »dara­bosnak" vélt drámai költeményt." Radó György életrajzi kötete: így élt Madách Imre (Móra Ferenc Könyvkiadó, Buda­pest, 1990). Az 1861-es évről a 170. oldalon áll­ ,Az Újvilág és a Hatvani utca sarkán álló fogadó szobájában, Madách Imre képviselő úr szállásán, az útiládában fekszik a kincs, a nagy mű kéziratának egyetlen példánya. Szerzője várja a megfelelő alkalmat. Május 28-án, amikor a Madách Imrét éljenző kiál­tásoktól hangos a Főherceg Sándor utcai ülésterem, a kezét szorongató s közben be­mutatkozó ismeretlenek közt egyiknek ismerősen cseng a neve, Jámbor Pál. Költőtárs­­ villan Madách eszébe. A kézfogás után félrevonja, beszélgetni kezdenek. Hiador -­ez Jámbor írói neve - egyházi férfiú. Két éve tért haza franciaországi emigrációjából, Pes­ten él, ismeri Arany Jánost személyesen. Szívesen megteszi, hogy bemutassa neki kép­viselőtársát, a nagyszerű hazafit. Madách csupán néhány nap türelmet kér, mert most igen rosszul érzi magát. Feszült izgalmat okozott neki a szónoklás, megviselte. Fekszik két napig fogadóbeli szobájában, szedi Kovács doktor nyugtató cseppjeit, majd elindul, hogy találkozzék Jámborral." Sajnos, iskolai tanulmányaink során nem esett szó Jámbor Pál értékes közreműködésé­ről »Az ember tragédiája" életrekeltésében! Csonka Ferenc már idézett könyve emlékezik, Jámbor Pál Petőfi Sándor társaságában felkereste Nagyszalontán Arany Jánost (24. oldal): »Az utolsó szép emléke, »életének legszebb emléke" nagyszalontai kirándulása volt Pe­tőfi társaságában. Egy hajszálon múlott azonban, hogy az emberek gonoszsága majd­nem elrabolta ezt a kis örömet is tőle. Éppen készülődés közben hozták neki hírül, hogy zentai "lázító" beszéde miatt a megye egyik főtisztviselője feljelentette a kormányzónál: - Jól van! Ha hazamegyek, újra elmondom és meghívom rá a főtisztviselőt is - intézte el Hiador nyugodt fölénnyel. A kirándulás, e kis zavaró körülménytől eltekintve, felejthetetlen szépen sikerült.­­Az út nagyon szellemes volt, mert mind a ketten hallgattunk, ő alkalmasint új csatadalt írt, mert csak a hazával foglalkozott; én pedig egy kedves lényről gondolkoztam: vajon mit csinál?" Aranyék vendéglátása marasztalta őket, s szeretete, valamint aggodalma bocsátotta a fiatal költőket útnak." Petőfi Sándor (Lásd még Arany János - Petőfi Sándor) Beregnyei Miklós említi kitűnő tanulmányában (Paksi Tükör 2007. évi XIV. évfolyam 1. számának élcikke, 1. oldal). Jámbor Pál »irodalmi tevékenysége kapcsán gyakran meg­fordult Pesten, kapcsolatot tartott a pesti fiatalokkal, a márciusi ifjakkal, köztük Petőfi Sándorral". Csonka Ferenc utalása könyve 14. oldalán: »Az ilyen - hazafelé: felmagasztaló, kifelé­ lesújtó - bírálatnak természetes következ­ménye lett Petőfi hasonló ítélete: »Divatba jött - írja Úti leveleiben - minden szemét-fej­ben termett bolondgombát drágagyöngynek nevezni. Uramfia, ha már a Hiadorok is drága gyöngyöket írnak! Akkor az én verseimet csak kavicsoknak vagy cseresznyema­goknak fogom keresztelni." Paksi Tükör • 2007 júliusa 9

Next