Paksi Tükör, 2007 (14. évfolyam, 1-3. szám)
2007-08-01 / 2. szám
MÚLTUNK Arany János - Madách Imre Arany János - Petőfi Sándor Megint Csonka Ferenc kötetét nézzük (33. oldal): »Ezzel az országgyűléssel kapcsolatban, habár zárójelben is, de meg kell említenünk, hogy Madách Imre ekkor hozta fel Pestre halhatatlan művét, s ekkor kérte meg Hiadort, hogy mutassa be Arany Jánosnak. Arany néhány levél elolvasása után félreértette a művet, majd Hiador ismételt nógatására mégiscsak végigolvasta az először »darabosnak" vélt drámai költeményt." Radó György életrajzi kötete: így élt Madách Imre (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1990). Az 1861-es évről a 170. oldalon áll ,Az Újvilág és a Hatvani utca sarkán álló fogadó szobájában, Madách Imre képviselő úr szállásán, az útiládában fekszik a kincs, a nagy mű kéziratának egyetlen példánya. Szerzője várja a megfelelő alkalmat. Május 28-án, amikor a Madách Imrét éljenző kiáltásoktól hangos a Főherceg Sándor utcai ülésterem, a kezét szorongató s közben bemutatkozó ismeretlenek közt egyiknek ismerősen cseng a neve, Jámbor Pál. Költőtárs villan Madách eszébe. A kézfogás után félrevonja, beszélgetni kezdenek. Hiador -ez Jámbor írói neve - egyházi férfiú. Két éve tért haza franciaországi emigrációjából, Pesten él, ismeri Arany Jánost személyesen. Szívesen megteszi, hogy bemutassa neki képviselőtársát, a nagyszerű hazafit. Madách csupán néhány nap türelmet kér, mert most igen rosszul érzi magát. Feszült izgalmat okozott neki a szónoklás, megviselte. Fekszik két napig fogadóbeli szobájában, szedi Kovács doktor nyugtató cseppjeit, majd elindul, hogy találkozzék Jámborral." Sajnos, iskolai tanulmányaink során nem esett szó Jámbor Pál értékes közreműködéséről »Az ember tragédiája" életrekeltésében! Csonka Ferenc már idézett könyve emlékezik, Jámbor Pál Petőfi Sándor társaságában felkereste Nagyszalontán Arany Jánost (24. oldal): »Az utolsó szép emléke, »életének legszebb emléke" nagyszalontai kirándulása volt Petőfi társaságában. Egy hajszálon múlott azonban, hogy az emberek gonoszsága majdnem elrabolta ezt a kis örömet is tőle. Éppen készülődés közben hozták neki hírül, hogy zentai "lázító" beszéde miatt a megye egyik főtisztviselője feljelentette a kormányzónál: - Jól van! Ha hazamegyek, újra elmondom és meghívom rá a főtisztviselőt is - intézte el Hiador nyugodt fölénnyel. A kirándulás, e kis zavaró körülménytől eltekintve, felejthetetlen szépen sikerült.Az út nagyon szellemes volt, mert mind a ketten hallgattunk, ő alkalmasint új csatadalt írt, mert csak a hazával foglalkozott; én pedig egy kedves lényről gondolkoztam: vajon mit csinál?" Aranyék vendéglátása marasztalta őket, s szeretete, valamint aggodalma bocsátotta a fiatal költőket útnak." Petőfi Sándor (Lásd még Arany János - Petőfi Sándor) Beregnyei Miklós említi kitűnő tanulmányában (Paksi Tükör 2007. évi XIV. évfolyam 1. számának élcikke, 1. oldal). Jámbor Pál »irodalmi tevékenysége kapcsán gyakran megfordult Pesten, kapcsolatot tartott a pesti fiatalokkal, a márciusi ifjakkal, köztük Petőfi Sándorral". Csonka Ferenc utalása könyve 14. oldalán: »Az ilyen - hazafelé: felmagasztaló, kifelé lesújtó - bírálatnak természetes következménye lett Petőfi hasonló ítélete: »Divatba jött - írja Úti leveleiben - minden szemét-fejben termett bolondgombát drágagyöngynek nevezni. Uramfia, ha már a Hiadorok is drága gyöngyöket írnak! Akkor az én verseimet csak kavicsoknak vagy cseresznyemagoknak fogom keresztelni." Paksi Tükör • 2007 júliusa 9