A Pallas nagy lexikona, 1. kötet: A-Aradmegye (1893)
A, Á - Allaktit - Áll alatti mirigy - Állam - Az Á. eredetének
Allaktit — 385 — munkatársa. 1876-ban a képviselőháznak volt tagja. 1881 nov. havában belépett a Gambetta elnöklete alatt alakult «nagy tehetségek» minisztériumába, melyben a pénzügyi tárcát vállalta el. 1882 január havában azonban ő is beadta lemondását. M. L. Allaktit, ásv. az arzenátok osztályából ; anyaga mangánarzenát és mangánhidroxid; egyhajlású, vörös és zöld szinűi, trichroitikus. Áll -alatti mirigy (glandula submaxillaris). Hosszúkás, mintegy 4 cm. hosszú, 2 cm. magas és Γ5 cm. vastag 8—10 g. súlyú, nyálat elválasztó mirigy az alsó állcsont szöglete alatt az állkapocs alatt levő mélyedésben (fossa submaxillaris). Kivezető csöve (ductus submaxillaris seu Warthonianus) a nyelv alatt száj fenekének nyálkahártyája alatt v. magában, v. a nyelvalatti nyálmirigy (glandula subungualis) kivezető csövével egyesülten nyílik a nyelvfék mellett levő piciny kis szemölcsön (papilla subungualis). Működését idegek: a dobhúr (chorda tympani) és a szimpatikus idegrendszer kormányozzák, amelyek beidegzik a mirigyet. A dobhúr ingerlésére (chordanyál) híg, bő nyálelválasztás keletkezik, míg a szimpatikuséra (szimpatikus nyál) sűrű tapadós és kevés lesz az elválasztott nyál. Az ideghatás részint a mirigy edényeire, részint pedig egyenesen sejtjeire gyakoroltatik. A mirigy kivezető csöveinek végágai a mirigy tüszőibe, bogyóiba nyílnak, amely utóbbiak fajzatán nyálat elválasztó mirigysejtek vannak. K. H. Állam, a társadalmi lét legtökéletesebb és leghatalmasabb fejleménye, melyben meghatározott területen élő nép egyéni életre, tehát akarat- és cselekvésképességre szervezkedett. A társadalomtudományokban az Á. mivoltának számos meghatározásával találkozunk, melyek mindmegannyian ráillenek többé-kevésbbé az Á.-ra, s különbözőségük oka abban van, hogy majd egyik, majd másik jellemző vonást, mozzanatot ragadják meg és domborítják ki az Á. életéből. Közkeletű az a definíció, mely szerint az Á.meghatározott területen, közös főhatalom alatt szervezett, a joguralom fentartására és a szellemi s anyagi jólét megvalósítására hivatott embersokaság ; azután az, melyszerint az Á. uralkodó, azaz jogalkotó és jogfentartó társadalom ; továbbá az Á. társadalmi, magasabb rendű összszemélyiség, mely, mint maga a társaslét, a világrend által követelt szükségesség. A vallásos iskola szerint az A. isteni intézmény, mely az egyház céljainak támogatására van rendelve. Az A. lényeges tényezői : a) a lakosság, b) a terület, és c) a szervezet, az első a személyi, a második a dologi, a harmadik a jogerkölcsi elem. Az Á.-szervezet v, szélesebb értelemben vett államalkotmány határozza meg az állami élet berendezését, az állami uralom formáját, gyakorlásának módjait. Az Á.-i uralom jelleme a felségiség, melynél fogva az a terület és lakosság felett mint független hatalom érvényesül, és semmi más emberi hatalomnak alárendelve nincs. Az Á.-nak rendelkezésére álló anyagi és szellemi erők összesége, vagyis, a nemzeterő képezi az államhatalmat. Az Á.-hatalom természete szerint egységes, föltétlen és oszthatatlan. Az Á.-hatalmak megosztása csak annak különböző irányban, különböző módokon és különféle viszonyokban való nyilvánulását jelenti, valamint azt, hogy e különböző nyilvánulatokat külön szervezetek vannak hivatva érvényesíteni. Közönségesen törvényhozási, végrehajtó és birói hatalmat különböztetnek meg, melyeket alaki felségjogoknak is neveznek, szemben az anyagi felségjogokkal, melyek az Á.-hatalmat, mint egyes ügyágakban nyilvánulót jelentik ; így a hadügyi, pénzügyi, igazságügyi felségjog stb. Vannak azonban oly elméletek, melyek eltérőleg az általánosan elfogadott s még a régi görög állambölcselőktől származó hármas felosztástól, csak két, nevezetesen törvényhozó és végrehajtó hatalmat ismernek, ez utóbbihoz sorozván a bíróit is ; mások e kettő mellett még külön fejedelmi hatalomról szólnak, vagy pedig a főfelügyeleti hatalmat, mint külön természetű Á.-i alaki felségjogot emlegetik. Polgáraival szemben az Á.-hatalom jogilag korlátlan, mert maga az Á.-i akarat képezi a jogot; e szerint az Á. egészen az egyéni, gazdasági és fizikai lét megsemmisítéséig mehet. Erkölcsileg azonban az Á.-hatalomnak az ember egyéni rendeltetésében, jogi és erkölcsi életében van határa, ennek respektálása nélkül az Á. saját létének, feltételeit rombolná le. Az Á. eredetének, vagyis elsődleges keletkezésének kérdése sokat foglalkoztatta a társadalmi tudományokat, anélkül, hogy e tekintetben egyöntetű álláspont jutott volna elfogadásra. Történelmileg az ősállapotokból állami életre való szervezkedés nem világosítható meg. Kutatásaink nem bírnak oly ősrégiségbe biztossággal behatolni, hol társadalmon,Á.-on kívül álló élettel találkoznának. A félvad népeknek is van társadalmi és államszerű szervezete, bár primitív és tökéletlen, főleg az állandó letelepedés hiánya miatt. A történelmi korszakba eső Á.-keletkezések nem adhatnak biztos tájékozást az Á.-i élet eredetére nézve, mert ezeknél már Á.-i életet élő népek külön Á.-okká válása,v.egy Á.-má tömörülése forog fenn, v. pedig a meglevő A.-ok hatalmi és erkölcsi befolyása vezet Á.-i szervezkedésre. Ezért az Á.eredet-elméletek, feltevéseken alapulnak és némely részben tendenciózusak is. Legismeretesebbek : a) a teokratikus elmélet, mely szerint az istenség közvetlenül, v. pedig küldöttje, az egyház által alkotta meg az első Á.-ot ; b) az erő elmélete, mely szerint az A. egyszerűen úgy keletkezett, hogy a nagyobb tizikai erő alávetette a csekélyebbet ; c) a patriarkális elmélet, mely szerint az Á. a család természetes növekedése folytán állott elő , s a családapai hatalom a legelső Á.-hatalmat képezte ; d) a patrimoniális elmélet, mely szerint a földtulajdonból származott az Á.-hatalom, és azzal sokáig összeforrva is maradt ; ez a szerződési elmélet, mely a társadalmon kívüli állapot hipotéziséből indul ki, s az egyesek közös akaratával létrejött egyesülési, alávetési és szervezési szerződésre alapítja az A. létrejövetelét. Ez elmélet a múlt század végén igen népszerű volt ; főképviselője a hírneves francia bölcsész Rousseau. Nem kevésbbé divergens felfogásokkal találkozunk az Á. céljára, végső rendeltetésére nézve. Az egyház felfogása szerint az Á. főhivatása isten országát itt a földön előkészíteni, amiért is a vallásosság ápolása mindenekfelett való az Á.-ban . A Pallas nagy Lexikona, I. köt. Állam