A Pallas nagy lexikona, 1. kötet: A-Aradmegye (1893)

A, Á - Allaktit - Áll alatti mirigy - Állam - Az Á. eredetének

Allaktit — 385 — munkatársa. 1876-ban a képviselőháznak volt tagja. 1881 nov. havában belépett a Gambetta elnöklete alatt alakult «nagy tehetségek» minisz­tériumába, melyben a pénzügyi tárcát vállalta el. 1882 január havában azonban ő is beadta lemon­dását. M. L. Allaktit, ásv. az arzenátok osztályából ; anyaga mangánarzenát és mangánhidroxid; egyhajlású, vörös és zöld szinűi, trichroitikus. Áll -alatti mirigy (glandula submaxillaris). Hosszúkás, mintegy 4 cm. hosszú, 2 cm. magas és Γ5 cm. vastag 8—10 g. súlyú, nyálat elválasztó mirigy az alsó állcsont szöglete alatt az állka­pocs alatt levő mélyedésben (fossa submaxillaris). Kivezető csöve (ductus submaxillaris seu War­thonianus) a nyelv alatt száj fenekének nyálkahár­tyája alatt v. magában, v. a nyelvalatti nyálmirigy (glandula subungualis) kivezető csövével egyesül­ten nyílik a nyelvfék mellett levő piciny kis szemöl­csön (papilla subungualis). Működését idegek: a dobhúr (chorda tympani) és a szimpatikus ideg­rendszer kormányozzák, amelyek beidegzik a mi­rigyet. A dobhúr ingerlésére (chordanyál) híg, bő nyálelválasztás keletkezik, míg a szimpatikuséra (szimpatikus nyál) sű­rű tapadós és kevés lesz az elválasztott nyál. Az ideghatás részint a mirigy edényeire, részint pedig egyenesen sejtjeire gya­koroltatik. A mirigy kivezető csöveinek végágai a mirigy tü­szőibe, bogyóiba nyílnak, amely utób­biak fajzatán nyálat elválasztó mirigysejtek van­nak. K. H. Állam, a társadalmi lét legtökéletesebb és leg­hatalmasabb fejleménye, melyben meghatározott területen élő nép egyéni életre, tehát akarat- és cselekvésképességre szervezkedett. A társadalom­tudományokban az Á. mivoltának számos megha­tározásával találkozunk, melyek mindmegannyian ráillenek többé-kevésbbé az Á.-ra, s különbözősé­gük oka abban van, hogy majd egyik, majd másik jellemző vonást, mozzanatot ragadják meg és domborítják ki az Á. életéből. Közkeletű az a de­finíció, mely szerint az Á.meghatározott területen, közös főhatalom alatt szervezett, a joguralom fen­tartására és a szellemi s anyagi jólét megvalósí­tására hivatott embersokaság ; azután az, mely­szerint az Á. uralkodó, azaz jogalkotó és jogfen­tartó társadalom ; továbbá az Á. társadalmi, ma­gasabb rendű összszemélyiség, mely, mint maga a társaslét, a világrend által követelt szükségesség. A vallásos iskola szerint az A. isteni intézmény, mely az egyház céljainak támogatására van ren­delve. Az A. lényeges tényezői : a) a lakosság, b) a terület, és c) a szervezet, az első a személyi, a második a dologi, a harmadik a jogerkölcsi elem. Az Á.-szervezet v, szélesebb értelemben vett állam­alkotmány határozza meg az állami élet berende­zését, az állami uralom formáját, gyakorlásának módjait. Az Á.-i uralom jelleme a felségiség, mely­nél fogva az a terület és lakosság felett mint füg­getlen hatalom érvényesül, és semmi más emberi hatalomnak alárendelve nincs. Az Á.-nak rendel­kezésére álló anyagi és szellemi erők összesége, vagyis, a nemzeterő képezi az államhatalmat. Az Á.-hatalom természete szerint egységes, föl­tétlen és oszthatatlan. Az Á.-hatalmak megosz­tása csak annak különböző irányban, különböző módokon és különféle viszonyokban való nyilvá­nulását jelenti, valamint azt, hogy e különböző nyilvánulatokat külön szervezetek vannak hivatva érvényesíteni. Közönségesen törvényhozási, végre­hajtó és birói hatalmat különböztetnek meg, me­lyeket alaki felségjogoknak is neveznek, szemben az anyagi felségjogokkal, melyek az Á.-hatalmat, mint egyes ügyágakban nyilvánulót jelentik ; így a hadügyi, pénzügyi, igazságügyi felségjog stb. Vannak azonban oly elméletek, melyek eltérőleg az általánosan elfogadott s még a régi görög ál­lambölcselőktől származó hármas felosztástól, csak két, nevezetesen törvényhozó és végrehajtó hatal­mat ismernek, ez utóbbihoz sorozván a bíróit is ; mások e kettő mellett még külön fejedelmi ha­talomról szólnak, vagy pedig a főfelügyeleti hatal­mat, mint külön természetű Á.-i alaki felségjogot emlegetik. Polgáraival szemben az Á.-hatalom jo­gilag korlátlan, mert maga az Á.-i akarat képezi a jogot; e szerint az Á. egészen az egyéni, gaz­dasági és fizikai lét megsemmisítéséig mehet. Er­kölcsileg azonban az Á.-hatalomnak az ember egyéni rendeltetésében, jogi és erkölcsi életében van határa, ennek respektálása nélkül az Á. saját létének, feltételeit rombolná le. Az Á. eredetének, vagyis elsődleges kelet­kezésének kérdése sokat foglalkoztatta a társa­dalmi tudományokat, a­nélkül, hogy e tekintet­ben egyöntetű álláspont jutott volna elfogadásra. Történelmileg az ősállapotokból állami életre való szervezkedés nem világosítható meg. Kutatásaink nem bírnak oly ősrégiségbe biztossággal beha­tolni, hol társadalmon,Á.-on kívü­l álló élettel talál­koznának. A félvad népeknek is van társadalmi és államszerű szervezete, bár primitív és tökélet­len, főleg az állandó letelepedés hiánya miatt. A történelmi korszakba eső Á.-keletkezések nem adhatnak biztos tájékozást az Á.-i élet eredetére nézve,­ mert ezeknél már Á.-i életet élő népek külön Á.-okká válása,v.egy Á.-má tömörülése forog fenn, v. pedig a meglevő A.-ok hatalmi és erkölcsi befolyása vezet Á.-i szervezkedésre. Ezért az Á.­eredet-elméletek, feltevéseken alapulnak és né­mely részben tendenciózusak is. Legismereteseb­bek : a) a teokratikus elmélet, mely szerint az isten­­ség közvetlenül, v. pedig küldöttje, az egyház által alkotta meg az első Á.-ot ; b) az erő elmélete, mely szerint az A. egyszerűen úgy keletkezett, hogy a nagyobb tizikai erő alávetette a csekélyebbet ; c) a patriarkális elmélet, mely szerint az Á. a család természetes növekedése folytán állott elő , s a családapai hatalom a legelső Á.-hatalmat ké­pezte ; d) a patrimoniális elmélet, mely szerint a földtulajdonból származott az Á.-hatalom, és azzal sokáig összeforrva is maradt ; ez a szerződési el­mélet, mely a társadalmon kívüli állapot hipotézi­séből indul ki, s az egyesek közös akaratával létrejött egyesülési, alávetési és szervezési szerző­désre alapítja az A. létrejövetelét. Ez elmélet a múlt század végén igen népszerű volt ; főképvi­selője a hírneves francia bölcsész Rousseau. Nem kevésbbé divergens felfogásokkal találko­zunk az Á. céljára, végső rendeltetésére nézve. Az egyház felfogása szerint az Á. főhivatása isten országát itt a földön előkészíteni, amiért is a val­lásosság ápolása mindenekfelett való az Á.-ban . A Pallas nagy Lexikona, I. köt. Állam

Next