A Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Arafele-Békalen (1893)

B - Batthyány

Batthyány hazajött s egész erélylyel látott gazdaságának ren­dezéséhez, e mellett kedvenc szakmájának, a ló­tenyésztésnek s a sportnak élt ; kit­ínő lovas volt s lovai egy részét maga idomítá ; gr. Zichy Ala­dárral szövetkezve legnagyobb istállójuk volt a 60. években Magyarországon. Gr. B. is, mint egy­kor gr. Széchenyi, irogatott néha a lóversenyzés-és idomitásról Chisney név alatt a Vadász- és Versenylapba. Közel 30 évi munkássága alatt több mint 200 versenylovat nevelt fel s mint urlovas közel 300 versenyben lovagolt. (Lovainak s ver­senyzéseinek bő leírása a Aiad. és Vers.-lap 1880. évi folyamában olvasható.) SÁRKÁNY. 9. B. József gróf, Magyarország hercegprímása, született Bécsben 1727 jan. 30., meghalt 1799 okt. 23. Iskoláit Nagy Szombatban végezte, és nagy műveltségénél, valamint családi összeköttetéseinél fogva —atyja nádor volt — gyorsan emelkedett az egyházi pályán. Harminckét éves korában erdélyi püspök lett, egy évvel később kalocsai érsek. Ez állásában nagy egyházi tevékenységet és jótékony­ságot fejtett ki, és Mária Terézia, valamint Albert kir. helytartó leginkább az ő tanácsára hallgattak, különösen midőn az esztergomi érsekség 1765 óta több mint tíz éven át üresedésben volt. Ez a férfi rendkívül ragaszkodott királynőjéhez, írja Albert herceg, és a közügyekben neki vehettem legna­gyobb hasznát. Különös, hogy ne mondjam komi­kus külseje alatt, helyesen működő ész, igaz és beható szellem rejlett, és mivel ezzel nála nagy természetes ékesszólás volt összekötve, szava igen nyomatékos volt, annál is inkább, mert az országot teljesen ismerte. A királynő kegye 1776-ban őt emelte a prímási méltóságra, miután beleegyezett több új püspöki megyének alakításába, melyeket az érseki megye kerületéből szakítottak ki. Böl­csesége és mérséklete a magyar areiopagos Diony­sos-ának nevét biztosították részére. Kiváló tulajdo­nai még jobban kitűntek József császár uralkodása alatt, midőn az uralkodó reformjai rendkívül meg­nehezítették a magyar egyház fejének helyzetét. Nem szűnt meg felterjesztéseket tenni az újítások ellen, de midőn a fejedelem akarata megmásít­hatatlanul mutatkozott, nem vonta meg közre­működését az egyházat illető intézkedések vég­rehajtásától. Midőn VI. Pius pápa bécsi utazása forrongásba hozta a kedélyeket, B. oly ügyesen és lojálisan szolgálta mindkét részt, hogy a pápa személyesen tette fejére a bíbornoki birétumot, a császár pedig 1782 ápr. 24-én sajátkezű kéz­irattal jelentette ki teljes megelégedését B.-nak és püspöktársainak magatartásáért. Mint a ma­gyarországi egyházi bizottság elnökének, különö­sen nagy része volt a lelkészségek rendezésében. Be­folyása még magasabbra emelkedett, midőn az al­kotmány helyreállott. Az 1790—91. országgyűlés­nek egyik vezetője volt. Bár hivatásához képest kötelességének tartotta a protestánsok javára hozott törvények ellen felszólalni, tényleg mindent megtett tulajdon pártjának mérséklésére. A francia háborúkban nagy áldozatokkal szolgálta hazáját és királyát. Egyházi és politikai gondjai mellett nem szűnt meg érdeklődni az irodalom iránt sem ; különösen a hazafias­kat, történetírókat, Kato­nát, Kovachichot buzdította és támogatta. Nagy zenész és zeneértő hírében állott. Egy oly író, ki mindenkép szerette kimutatni az egyházi fejedel­mek gyöngéit, Gorani, nem bír mást szemére vetni, mint előszeretetét a sakkjáték iránt. Mar­czali : M. D. története II. József korában. —II. 10. Β. Károly József gróf, később herceg, horvát bán, tábornagy, született 1698 ápr. 28-án, megh. 1772 ápr. 13. B. Ádám és Strattmann Eleo­nóra fia, kora ifjúsága óta katonáskodott és már az 1716—18-iki török háborúban, a péterváradi és belgrádi csatákban méltóvá tette magát Savoyai Eugén figyelmére. Részt vett az 1734-iki és az 1737—38-iki török háborúkban is és 17.Ί9, mint követ ment a berlini udvarhoz. A háború kitörése­kor ismét szolgálatba lépett és különösen a véres chotusitzi csatában (1742 máj. 15) tűnt ki a ma­gyar gyalogság élén. Később a Bajorországot meg­szálló seregnek lett vezére és 1745 ápr. 22. a Pfaf­fenhofen­ csatában legyőzte a számra sokkal na­gyobb francia-bajor sereget és átűzte azt a Rajnán. Az örökösödési háború végén Belgiumban vere­kedett, de itt csak a lanfeldi vesztett csata után eszközölt visszavonulása által tűnt ki. Érdemeit Mária Terézia tábornag­gyá való kineveztetése által ismerte el, a békekötés után pedig őt bízta meg a trónörökös, József főherceg nevelésének és udvarának vezetésével. B. kinevezését e fontos bizalmi polcra nagy megelégedéssel fogadta a ma­gyar nemzet, de a hadsereg is. Igazi hatást azon­ban B. híres növendékének lelkére alig tett. A kör­mendi levéltárban őrzött levelek és emlékiratok inkább azt bizonyítják, mennyire törődött B. az udvari külsőségekkel. József császár később, külö­nösen atyja halála alkalmával, kifejezte ugyan há­láját nevelője iránt, kinek férfias, katonás erényeit tisztelte, de műveltség dolgában keveset köszön­hetett neki. Mária Terézia a fő állami ügyekben, különösen a katonai szervezkedés kérdésében, szí­vesen hallgatott B. tanácsára, kit mindenkép ki­tüntetett kegyével és kit trautmannsdorfi birtokán többször meg is látogatott. Midőn József római ki­rálylyá választatott, B. a birodalmi hercegi ran­got nyerte, mivel egyenes örököse nem volt ; e rang halála után, birtokaival együtt, bátyjának, Lajosnak utódjaira szállott át. MARCZALJ. 11. B. Kázmér gróf, a szabadságharc külügy­minisztere, szül. 1807 jun. 4., megh. Párisban 1854 nov. 4. Ifru korában ő is egészen a külföld magyarjaihoz tartozott, nagy utazásokat tett nyu­gaton és műveltségéből hiányzott minden nemzeti vonás. Magyarul csak a 30-as években tanult meg. A politikai élet csakhamar őt is körébe vonta és már az 1839—40. országgyűlésen ellenzéki szel­lemben szólott a főrendeknél. Az ellenzéket vagyo­nával és összeköttetéseivel is szolgálta. Élére ál­lott a nemzeti védegyletnek és annak megalaku­lása óta mindig hazai kelmében járt. Vörösmarty Mihálynak kis szabad birtokot ajánlott fel. A véd­egylet elvei miatt párbajt vívott az aulikus gróf­ Zichy Ferenccel. Leginkább az anyagi kérdések iránt érdeklődött, az úrbérváltság ügyében pálya­díjat tűzött ki. E mellett azonban a szellemi érde­kekről sem feledkezett meg ; jószágain, Kis-Béren és Bicskén iskolákat és óvodákat alapított. Nagy része volt az országos ellenzék szervezésében és abban, hogy Kossuthot Pest vármegye követének választották. Mint Széchenyi emlékirataiból kitűi­ — 738 — Batthyány

Next