A Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Arafele-Békalen (1893)

B - Batthyány-kódex - Battiknyomás - Battlay - Battle - Battle-Creek

Batthyány­­40 Battle-Creek bágyait a Theodorovics alatt dúló horvátok ellen vezette. Okt. 11-én szerencsétlenül járt , lebukott lováról és keze kitörött. Betegen irta meg a Kos­suth Hírlapja okt. 18-iki számában közölt levelet, melyben eddigi eljárását magyarázta és igazolta. Felgyógyulása­ után Pestre ment és ott ismét a béke érdekében igyekezett működni. Ellene volt az országgyűlés Debrecenbe költözésének, pár­tot igyekezett szervezni és midőn Windischgrätz herceg a fővároshoz közeledett, tagja volt a kül­döttségnek, melyet az országgyűlés alkudozás vé­gett a csász. fővezérhez küldött. A herceg nem alkudozott, B.-t maga elé sem bocsátotta és őt né­hány nappal később, 1849 jan. 8. Pesten elfogatta. B. mint magyar főúr csak országos biróság előtt akart felelni, mint miniszter a törvény értelmében csak az országgyűlésnek volt felelős. Annyira bí­zott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba vit­ték és Sárváron, majd Cilisben a nép fel akarta őt szabadítani, ő maga csendesítette le az érte buz­gólkodókat. Laibachban Deák Ferencet kérte ma­gának ügyvédül, de midőn ezt nem engedték, maga irta meg védő iratát. Azt a vádat, mintha előidé­zője lett volna a bécsi forradalomnak és Latour megöletésének, oly tökéletesen megcáfolta, hogy azt a hadi törvényszék maga is elejtette. Még ak­kor is felajánlotta szolgálatát a győztes, független­ségét kimondó nemzetnek kibékítésére. Laibachból Olmützbe vitték és ott több évi hadi­fogságra ítél­ték, azután Schwarzenberg Felix herceg felszólítá­sára halálos ítéletet mondottak ki fölötte, de egy­úttal kegyelemre ajánlották, mivel tetteit a súlyos körülmények igazolták. A rendes eljárás szerint ez az ítélet megkegyelmezését vonta volna maga után. E helyett azonban Pestre hozták, hol július óta Haynau parancsolt mint a császár alter­egója. Komárom kapitulációja után, okt. 5-én kihirdették előtte a halálos ítéletet. Bűnei gyanánt a pragma­tika szankció megsértése, az alkotmány felforga­tása, a felkelők sorában való harcolás, az ország­gyűlésbe való visszatérése voltak elsorolva. Mint felségsértő elveszti egész vagyonát és kötél által való halálra ítéltetik. A borzasztó ítélet annyival sujtóbb volt B.-ra nézve, mert bizton várta szaba­dulását és neje és gyermekei az utolsó napokban gyakrabban meglátogathatták. A büszke főurat különösen sértette a halál lealázó neme. Egy rej­tett kis tőrrel okt. 5-ének éjjelén mély sebeket ejtett nyakán és mellén, úgy hogy majdnem el­vérzett. Bágyadtan, de törhetetlen lélekkel ment a vesztőhelyre, (az új épület ötödik szárnya előtt,) maga szólt a vadászoknak, hogy tüzeljenek (1849 október 6.). A szabadságharc minden áldozata közt az ő sorsa keltett legnagyobb részvétet az egész művelt világon. Benne nem a forradalmárt sújtották, ha­nem a lojális, de hazája törvényes jogáért élő-haló főurat. Mint Andrássy Gyula neki még 1848 de­cemberben megjövendölte, a nemzetet legkiválóbb­jaiban akarták sújtani, úgy mint Alba herceg a belga szabadságot Egmontban. Halálát sokan egye­nesen udvari ármánynak, személyes gyűlöletnek tulajdonították, bár fényes és felelős szerepe ma­gában is eléggé világossá teszi annak okait. Hatá­rozottságra, jellemre nézve sokban hasonlít az angol szabadság XVII. századi nagy előharcosai­hoz. Személyes szeretetreméltósága, boldog csa­ládi élete még tragikusabbá tette sorsát. Özvegye holtáig (1888 okt. 1.) gyászt viselt érte. Holttete­meit a ferenc-rendi templomból a nemzet nagy részvétele mellett 1870 jun. 9-én átvitték a főváros által emelt mauzóleumba. Irodalom. Horváth M., A függ. harc története (genfi kiadás), kill. III. 543—568 . Nagy I., Gr. Batthyány L­., Szemere Bert., Β., Kossuth és Görgei. MARCZALI. 14. B. Tivadar (németujvári gróf), született 1729 okt. 16., megh. 1812. Gépészettel foglalkozott s 1790. 20 évre szabadalmat nyert saját találmá­nyú hajójára, mely a viz ellenében is jár. 1797 szept. 17. Bécs mellett a Dunán kísérletet is tett e hajóval s egykorú tudósítások szerint a kísérlet fényesen sikerült. Találmányának későbbi sorsá­ról mit sem tudunk. Dunai útjának leírása, vala­mint tervei a Dráva, Száva s Kulpa hajózhatóvá tételét illetőleg kéziratban megvannak gr. Appo­nyi Sándor levéltárában. 15. B. Vince (németujvári gróf), szül. Grác­ban 1772 febr. 28., hol atyja kamarai tanácsos volt, megh. Bécsben 1827 dec. 3. Igen művelt és sokat utazott férfiú volt, ki több előkelő tisztséget is viselt. Hont vmegye és Esztergom főispánja, az udvari kamara alelnöke s a magyar udvari kancel­láriánál tanácsos volt. Német nyelven irt dolgoza­tai közt nevezetesebbek: Ueber das ungarische Küstenland. Pest 1805. Reise nach Constantino­pol in Briefen. Pest 1810. Reise durch einen Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Buko­vina im Jahre 1805. Pest 1811. Ez utóbbi magyar fordításban is megjelent 1818. GY. A. Batthyány-kódex, nagy és diszes kézirat, éne­kes könyv a XVI. század közepéről, a püspöki Batthyány-könyvtárban Gyulafehérvárt. Ez a legrégibb magyar protestáns graduale, vagyis szertartásos énekes könyv s azért még jobbára katolikus eredetű énekeket foglal magában, úgy hogy ezelőtt katolikus karkönyvnek tartották. Battiknyomás, 1. Batik. Battlay Imre, előbb kalocsai kir. ügyész, utóbb kassai kir. főügyészi helyettes s nemsokára ugyan­ott kir. főügyész. Szül. 1843. A tudomány szín­vonalán álló irodalmi működésénél fogva büntető jogászainknak egyik kiváló jelese. Legnevezete­sebb dolgozatai a Magyar Igazságügyben jelentek meg. Említésre méltók : a Magyar Igazságügy ál­tal jutalomdíjjal kitüntetett A­dolus és culpa, tana ; A jogos védelem ; A végszükség joga ; A kí­sérlet ; A pénzbüntetés mint a hagyaték terhe. A m. t. Akadémia által 1884. jutalomra érdemesnek nyilvánított s dicséretre méltatott monografia : A kísérlet- és részességről. Magánjogi monografiája Az örökösödési köteles részről (a m. t. Akadémia által dicséretre méltatott pályamű). H. Battle (ejtsd: betti), város Sussex angol grófság­ban, 11 km.-re Hastingstól, 0890 3135 lak., Battle­abboy romjaival ; ez apátságot Hódító Vilmos alapította az Epiton nevű puszta helyen azon győ­zelem emlékére, amelyet itt 1066 okt. okt. 14-én Harold fölött kivívott. —ζικ, Battle-Creek (ejtsd: —krik), város Michigan c.­amerikai államban, Calboun grófságban, a B. és Kalamazu összefolyásánál, (1896) 13,197 lak., gép­gyárakkal és kőbányákkal, nagy gabonatárakkal.

Next