A Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Arafele-Békalen (1893)
B - Baudisserit - Baudisain - Baudius - Baudot-féle táviró-gép - Baudouin
Baudisserit élére állították. 1841. átvette a tengerészeti minisztériumot, ez állástól azonban csakhamar viszszalépett és a touloni fegyver- és hajógyárban foglalt el magas állást. Az 1848. februárusi forradalom után a Földközi tengeren állomásozó hajóhad főparancsnokává nevezték ki. Ezen kényes állásban megvédte szept. 18. az angol tengernagygyal együtt Messinát Filangieri erőszakoskodása ellen. 1849 júliusban leköszönt a fővezérségről és családjával együtt Isehia szigetére vonult vissza, hol meg is halt. Életét megírta Julien de la Graviere tengernagy : La marine de 1812. és Ch. Bandin (Páris 1888). Une expédition d'outre mer en 1838. (Revue des deux mondes 78. köt.) V. ö. Grande Encycl. V. 858. TH. GY. 2. B. Alfonz, francia orvos, képviselő és az 1851 dec. 2-iki napoleoni államcsíny áldozata. Szül. 1811 ápr. 20., Nantuában, Ain departementben, megh. 1851 dec. 2. Egyszerű földmíves szülőktől származott; az orvosi egyetemet Párisban végezte s mint orvos ugyanott telepedett le. Szociális elvek hive lévén, szoros összeköttetésbe lépett Blanquival és különösen a Société des Saisons-ban és egyéb titkos társulatokban szerepelt mint szónok. A februáriusi forradalom után része volt a máj. 15-iki zavargásokban ; fogságba is került, de döntő bizonyítékok hiányában fölmentették. A nemzetgyűlésben a hegyi párthoz tartozott ; 1849 jan. 11. pedig aláírta a Ledru-Rollin által a köztársaságnak elnöke és miniszterei ellen az alkotmány megsértése miatt beterjesztett vádiratot; okt. 30. tiltakozott az ostromállapot ellen és egyike volt azon keveseknek, kik az 1851 dec. 2. a néphez intézett kiáltványt aláírták. Dec. 3., az államcsíny után, a Faubourg S. Antoine-ba indult, ahol a torlaszon az alkotmánynyal kezében a szabadságot éltette, miközben a katonák agyonlőtték. A császárság utolsó éveiben a köztársaság hívei halottak napján tüntetést rendeztek a Montmartretemetőben, ahol különben már 1865. Baudin vértanúnak emlékszobrot emeltek. TH. GY. Baudisserit, 1. Magnezit. Baudissin, I.Adalbert gróf, német író, született 1820 jan. 25., megh. Wiesbadenben 1871 márc. 28. Két évig (1849—50) főhadnagy volt a schleswigholsteini seregben. írt regényeket, melyek közül a legismertebbek : VII. Keresztély és udvara (1863) és Welser Philippina (1864), de ezek sem nagy becsüek. Fontosabb a schleswig-holsteini háborúról irt két műve (1862 és 1863). 2. B. Farkas Henrik Frigyes Károly gróf, német műfordító, szül. Rantzauban 1789 jan. 30., megh. Drezdában, 1878 ápr. 4. Egyetemi tanulmányainak befejezte után 1810—14-ig mint dán követségi titkár működött Stockholmban,Bécsben és Párisban, közben 1813. német nemzeti érzelme miatt félévi várfogságot szenvedve. Később nagy utazásokat tett, mire 1827. Drezdában telepedett meg, hol főleg Tieck Lajossal (1. o.) lépett bensőbb baráti viszonyba. A Schlegel Ágost Vilmostól (1. o.) megkezdett és Tiecktől folytatott híres német Shakespeare-fordítás számára tizenhárom darabot fordított le, azonfelül Shakespearenek tulajdonított négy történeti drámát (1836). Azután lefordította Ben Jonson és iskolájának színműveit, értékes irodalomtörténeti magyarázatokkal (1836, 2 köt.), több középfelnémet költeményt (Zwein 1845, Wigalois 1847), Molière vígjátékait (1865—67, 4 köt., ötlábú jambusokban), Coppée Ferenc két drámáját (1871), Carmontel és Leclerques dramatizált közmondásait és vígjátékokat Gozzi és Goldonitól (1877). A német műfordítók sorában egyike a legjelebbeknek, aki az átültetett eredetieknek minden jellemző vonását találóan tudta visszaadni. H. G. 3. B. Farkas Vilmos Frigyes gróf, német teologus, szül. Sophienhofban, Kiel mellett, 1847 szept. 26., a lipcsei teologiai fakultáson 1874. habilitáltatta magát. 1876-ban Straszburgba hivták, ahol 1880. rendes tanár lett. 1881. ugyanily minőségben Marburgba ment. Művei közül felemlíthetők : Translationes antiquae libri Jobiquie supersunt (Lipcse 1870) ; Eulogius und Alvar (u. o. 1872) ; Studien zur semitischen Religionsgeschichte (u. o. 1876—78, 2 köt.). Die Gesch. des alttestamentlichen Priestertums untersucht (1889). F.s. 4. B. Farkas Henrik gróf, tábornok a 30 éves háború idejében, szül. 1579., megh. 1646., régi, a felső Lausitzból származó család sarja. Eleinte dán, a lübecki béke után svéd, utóbb pedig szász szolgálatban harcolt. Magdeburg ostrománál megsebesült, minek következtében kénytelen volt visszavonulni a hadi szolgálattól. Nejétől, Rantzay Zsófiától (1635) származott gyermekei Holsteinban nagy vagyonra tettek szert s hasonnevű unokája 1741. birodalmi grófságra emeltetett. A B.-család lausitzi ága 1682. halt ki. V. ö. Allgemeine Deutsche Biogr. IL TH. GY. 5. B. Ottó Frigyes Magnus gróf, schleswig-holsteini tábornok, az előbbinek öcscse, szül. Rantzauban 1792 jun. 5., megh. Teplitzben 1865 jun. 25. A schleswig-holsteini fölkelésben (1848) honfitársaival tartott. A Bau mellett vivott szerencsétlen ütközetben két órán át küzdött a túlnyomó ellenség ellen, miáltal a derék had visszavonulását könynyíté meg. Súlyos sebeket kapott Kolding (1849) és Idstedt mellett (1850). Bátorság és lovagiasság jellemző, annyira, hogy ő volt a hadsereg legnépszerűbb tisztje. Midőn hazája újból dán uralom alá került, kivándorolt s azóta többnyire Hamburgban és Drezdában élt. TH. GY. G. B. Ulrik gróf, szül. 1816 febr. 22., dán őrnagy. Regényei : Ronneburger Mysterien (Stuttg. 1869) ; Das Damenstift (1875). Vígjátékait Kleinigkeiten für das Theater c. alatt adta ki 1863. Legjelesebb darabja az Ein Abenteuer auf der Eisenbahn c. bohózata. Baudius Augusta, német színésznő, szül. 1845 junius 1. Lipcsében. Művészi kiképeztetését Baudius Károly jónevű színésztől nyerte, kinek fogadott leánya volt. 1860. lépett először színpadra Lipcsében mint Julia Romeo és Júliában. 1861. szerződött, a bécsi udvari színházhoz. 1873. férjhez ment Wilbrandthoz, a bécsi udvari színház igazgatójához. v. B. Baudot-féle távirógép, 1. Betűnyomó távirógép. Baudouin (ejtsd: boduen) János Magloire, franc. tudós, szül. St.-Benoît-sur-Loireban 1819 szept. 15., megh. 1882 márc. 13. Az orleansi szemináriumban tanult, egy ideig a pont-levoyi kollégiumban tanárkodott, majd mint magántudós Páris- Baudouin