A Pallas nagy lexikona, 3. kötet: Békalencse—Burgonyavész (1893)
B - Bolygó lelkek - Bolygó-táblák
Bolygók ban kifejezést nyerő erő a Föld ugyanazon erőnyilvánulása, melynek befolyása alatt felületéhez közeli testek esnek. Ez az erő kölcsönös lévén, természetes, hogy a B. úgy egymásra, mint viszont a Napra is gyakorolnak vonzást, minek következtében a Kepler-féle törvények, szigorúan véve, már nem állhatnak meg. A tényleges, a tömegvonzás általánossága miatt komplikáltabb bolygómozgás különbségét a Kepler-féle egyszerűbb mozgáshoz képest a csillagászatban perturbációknak, háborgásoknak szokás nevezni. Ezek az eltérések azonban nem nagyok, minek oka különösen abban keresendő, hogy a Nap tömege az egyes bolygókénál tetemesen nagyobb (a Nap kb. 700-szor nagyobb tömegű, mint az összes B. együttvéve), s hogy a bolygórendszer egyes testei roppant hézagokkal különítsék el egymástól. Bolygópályák elemei. A bolygópályák elemei közül (1. Elemek) táblázatos összeállításunk csak négyet foglal magában : a fél nagytengelyt, vagy közepes Naptávolságot, a sziderikus keringési időt, a pálya excentrumosságát és hajlását a földpálya (ekliptika) felé. Ha átnézetről van szó, ezek a legfontosabbak ; tényleges számításoknál természetesen minden B. elem ismerete szükséges. Ezek évről-évre, az idővel járó változásokkal együtt az asztronómiai évkönyvekben (p. Berliner Astronomisches Jahrbuch) fellelhetők. Különösen az apró Bolygók pályaelemei vannak alávetve aránylag gyors változásoknak, melyek a Jupiter közelsége miatt nagyon megnövekedő perturbációk hatásából könynyen kimagyarázhatók. A pálya csomópontjainak (az ekliptikával való metszési pontjainak) fekvésére vonatkozólag érdekes Kleiber kimutatása, mely szerint ezek az első 250 apró bolygó számára az ekliptikán tisztán a valószínűség szabályai szerint oszolván el, sehol tömörülést nem mutatnak. A B. naptávolságaiban némi törvényszerűség is mutatkozik; ezt sejtette már Kepler, s ezt keresve találta harmadik törvényét. A Mars és Jupiter között levő nagy hézag már feltűnt volt neki, és Mysterium cosmographicum című munkájában már 1596-ban ki merte mondani : «Inter Jovem et Martem planetam interposui» (Jupiter és Mars közé még egy bolygót iktattam), divináció, mely csak több mint 200 év múlva bizonyult helyesnek. Az első, a bolygók naptávolát némileg helyesen adó szabályt Titius wittenbergai tanár találta 1772-ben ; ezt különösen Bode berlini csillagász terjesztette s innen legtöbbnyire Bode-féle szabály néven ismerik. Ha Merkur közepes távolát a Naptól 4-gyel jelöljük, akkor a többi bolygóé a Saturnusig a következő : Venus 4+2°.3=7, Föld: 4—121.3=10, Mars 4+22.3=16, Asteroidák : 4-f26.3=28, Jupiter 4+24.3— 52, Saturnus 4+26.3=100, Uranus 4-f26.3=196, és Neptunus 4+26.3=388. Az ő idejében természetesen az Asteroidák, Uranus és Neptunus nem voltak még ismeretesek. Ha eme távolságokat mind 14,181 millió km.-rel szorozzuk, akkor az egyes bolygók távolságai lesznek: 56,7; 99,3; 141,8; 226,9; 397,1 ; 737,4; 1418,1; 2780,0; 5501,5 millió km. : nagyjában megfelelő számok. A később felfedezett apró bolygók és Uranus elég jól illenek a sorba, Neptunusnál az eltérés már túlságos nagy. Bolygójelzések. A nagy bolygókat rendesen sajátságos, már megszokott és táblázatos összeállításunkban is kitüntetett jelekkel szokás jelölni. A jelzések eredete bizonytalan, de nem az ókorban keresendő. Letronne szerint időszámításunk 10-ik századánál nem öregebbek s mai alakjukban a XV. század előtt hiába keresnek. Eleinte a kis Β. számára is éltek ilyen jelzéssel, de amióta ezek száma oly nagyon felszaporodott, Gould eljárása szerint csak felfedezésük körbezárt sorszámával jelöljük, úgy hogy (1) = Ceres, (2) = Pallas (3) = Jáno s i. t. A középkor vége felé az újplatónikus iskolában szokássá, vált a B.-at fémekkel hozni kapcsolatba , így Merkúrnak megfelelt a higany, Venusnak a réz, Marsnak a vas, Jupiternek az ón, Saturnusnak az ólom. A szokásból kifolyólag jelölte azután a középkori fémeket egyenesen a bolygók jeleivel : higany = ^, réz = C s i. t. : az ezüstöt a Holdnak, az aranyat a Napnak feleltetvén meg, az ezüst jele a C, az aranyé a Q volt. A későbbi római időben a (ptolemeosi) B. szerint nevezték el a hétnek napjait is, t. i. kezdve vasárnappal : dies Solis, Lume, Martis, Mercurii, Jovis, Veneris, Saturnis, minek megfelelőleg naptárakban és csillagászati efemerida-gyüjteményekben még ma is rövidség kedvéért vasárnap = Q, hétfő = C, kedd = c?, szerda = ζ Ľ, csütörtök — 2\, péntek — C és szombat —) jelölésekkel elég sorűn találkozunk. Az uralkodó bolygóról 1. Asztrologia. A B. lakhatóságára vonatkozólag v. ö. Flammarion Kamill : Sur la pluralité des mondes . Miller: The heavenly bodies, their nature and habitability (London 1883) . Proctor Rikárd: Más világok mint a miénk, Term.-tud. Társ. kiad. ; a B. pályameghatározásáról szóló két klasszikus mű : Gauss, Theoria motus corporum coelestium insectionibus conicis solem ambientium (Hamburg 1809) ; Oppolzer, Lehrb. zur Balmbestimmung der Kometen u. Planeten (Lipcse 1870—79, 2 köt., 2. kiad. I. köt. 1882); történetükre vonatkozólag jeles munka : Herz, Geschichte der Bahnbestimmungen der Planeten und Kometen (Lipcse 1887). Igen elemi matematikai ismeretekre támaszkodik : Israel-Holtzwart, Elemente der theoretischen Astronomie (Wiesbaden 1886). KÖVESUGETHY: Bolygó lelkek, 1. Hazajáró lelkek és kisértetek. Bolygó-táblák (Tabulae planetarum), a bolygók pontos helyzetének könnyebb és gyorsabb kiszámítására szerkesztett segédtáblák. A leghíresebbek ezek közül az Ibn Junis kb. 1000 évvel Kr. u. számította hakemiti táblák, Nasr Eddin al Thuzi XIII. századbeli táblái és különösen X. Alfonz kasztiliai és leoni király rendeletére 1252. szerkesztett u. n. alfonzi táblák, melyek még mindannyian a ptolemaiosi epiciklus - elméletre támaszkodtak. Coppernicus utáni időben nevezetesek Reinhold pruteni (porosz) táblái (1549), Kepplernek a Tycho de Brahe-féle észleletein alapuló rudolfi táblái és az ezekre támaszkodó Maria Cunitia által 1650. kiadott Urania c. táblák. A mult században Cassina nevéhez is fűződnek B., melyeket azonban Lindman Merkur, Venus és Mars (1810—1813) és Bouvardnak Jupiter, Saturnus és Uranus mozgásait — 470 — Bolygó-táblák