A Pallas nagy lexikona, 3. kötet: Békalencse—Burgonyavész (1893)
B - Bozuk - Bozveli - Bozza - Bozzolo - Bő - Bő - Böblingen - Böckel - Böckh
Bozók — 604 - Rénold (1251—91 körül) főlovászmester, asztalnok, szabolcsi és szolgagyőri főispán, majd nádor, a Rozgonyi-családot alapította . 1278. a morvamezei ütközetben, midőn a király zászlaját tartotta, András, Salamon és László testvéreivel együtt vitézül harcolt ; ezek közül Andrástól és Salamon ispántól s aztán Dienes nevü testvérüktől származik a B.-család ; László ispán és a hatodik fió, Karul maradék nélkül halt el. A család későbbi ivadékai közül B. Ferenc Esztergom vmegye követe volt az 1505. rákosi országgyűlésen. A B.-család, mint sok más Dunamenti régi magyar nemzetség, a mohácsi vész után pusztult el. V. ö. Perg., Turul, VII. 114.; Wertner M., A magyar nemzet II. 407. " N. G. Bozuk: Régi magyar személynév , török eredetű neveink közé tartozik, jelentése a. m. zuzó, törő. N. G. Bozveli Neophyta, az athoszi Chilandar-kolostor arhimandritája, meghalt 1848-ban. 1835. kiadott egy bolgár enciklopédiát, hat részben Slaveno-bolgarskoje detovodstvo címen, melyben különösen Bolgárország geografiája figyelemreméltó. Halála után hátramaradt 25 kézirati munkája, köztük visszaemlékezései is. Beds. Bozzai Pál, lírai költő, szül. Kővágóörsön (Zala vmegye) 1829 jan. 10., megh. Zánkán (Zala vm.) 1852 jan. 24. Iskoláit Pozsonyban és Késmárkon végezte, ez utóbbi helyen hallgatott jogot, Ginácson volt patvarista. Ott volt az 1847. pozsonyi országgyűlésen, mint gyakornok . 1848. Pestre költözött, hol megismerkedett az irodalom kiválóbb egyéniségeivel. Harcolt a szabadságharcban mint honvéd, majd annak lezajlása után osztrák katonának sorozták be. A katonaságtól azonban már 1852 tavaszán mint gyógyíthathatlan beteget elbocsátották, s még ugyanazon évben meg is halt. Versei a Jókai szerkesztette Életképekben jelentek meg 1847-től kezdve, valamint Kelet könyvei c. költői elmélkedései is ; mind verseivel mind elbeszéléseivel elismerést aratott, sőt Arany és Petőfi ügyeimét is magára vonta. Munkáit összegyűjtötte és Budapesten 1886. kiadta Lévay József, életrajzával együtt. G. I. Bozzolo, kerületi székhely Mantova olasz tartományban, szép vidéken, az Oglio közelében 4310 lak., rizs- és bortermeléssel. Bö. 1. (Beö), kisközség Sopron vmegye csepregi j.-ban, (1891) 1080 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.—2. Tisza-B. (Tisza-Beő), nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye tiszai közép-j.-ban, (1891) 1992 magyar lak., posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Bő (Bew) nemzetség törzshelye, ugy látszik, Tisza-Bő és Kenderes v. Kétegyház, melyet tőle a kunok foglaltak el, melyek közül Kenderest csak 1406. szerezhette vissza a nemzetség ; ezenkívül terjedelmes birtokai voltak Somogyban és Pozsegában is. Első ismert őse bones v. János fia Izsep 1228. említtetik először . 1241. mint Kálmán herceg főpincemestere a Sajó mellett kapott sebeiben halt el. Fia János ispán szintén részt vett a sajói ütközetben s ballábán ő is egy lándfaszurást kapott, mely érdemekért IV. Bélától 1268. a somogyi várhoz tartozó Megyer földet kapta s ennek birtokában 1270, V. István és 1279. Kun László is megerősíti, számba véve ujabb érdemeit, melyeket a lázadó Németujvári Henrik bán ellen vívott fövenyi csatában s a II. Ottokár cseh király elleni hadjáratban szerzett. Mint a bősz oroszlán küzdött a csehekkel — mondja róla a király — és ismert hűségének hevétől indíttatva felségünk szemei előtt rontott az ellenség tömegébe. 1280. a kunokkal vívott csatában esett el. Fiai közül János mag nélkül halt el, Trebk ispán pedig a laki Thur, Léthai, Kölkedi, Kürtösi, Messer és Szécséni családokat alapította. Egy másik ághoz tartozott Dezs fia István, kinek két na közül Mihály 1294. gyulafehérvári prépost, Péter pedig 1294—1300. a székelyek ispánja volt. (Wertner M., A magyar nemzetségek. 1.139—142.) M — N. G. Böblingen, B. járás székhelye Württembergában, a Neckar kerületben, 17 km.-nyire Stuttgarttól. (1890) 4659 lak., posztószövéssel, játékkészítéssel és kenyai szerek gyártásával. Bockel Ottó, német antisemita iró. szül. majnai Frankfurtban 1859 jul. 2. Jogtudományokkal és modern nyelvekkel foglalkozott és megszerezte a tudori címet. Azután könyvtári tiszt lett a marburgi egyetemen (Hessen). 1887. birodalmi képviselőnek választották. 1886 óta kiadja a : Der Reichsherold c. antisemita hetilapot. Említendő művei : Deutsche Volkslieder aus Oberhessen (Marburg 1885) ; Die Juden. Könige unser Zeit (Marburg 1887., 137. kiad.); Quintessenz der Judenfrage (1887); Europäische Judengefahr (1888). Az 1890. választáskor újból megválasztották. TH. GY. Böckh János, geologus, szül. Pesten 1840 okt. 20. Atyja Adalbert somorjai orvos volt. 1850— 55-ig Pozsonyban négy gimnáziumot és utána az 5. reálosztályt végezte. 1855—58-ig Kremsben a mérnökkari iskola növendéke volt, innen Selmecbányára ment a bányászati akadémiába, ahol mint ösztöndíjas hallgató kapott 1862. oklevelet. Szolgálatát mint bányász Eisenerzben (Stájerország) kezdte, innen Reichenauba (Alsó-Ausztria) került. 1864 őszén nevezték ki bányatisztté s egyúttal a bécsi földtani intézethez küldték elméleti és gyakorlati geológiai tanfolyamra. A fiatal B. ezt az alkalmat arra is felhasználta, hogy az egyetemen és a politechnikumon az őt érdeklő természettudományi előadásokat is hallgassa. 1865 és 1866 tavaszán Fetterle Ferenc főgeológus vezetése mellett meglátogatta Magyarország, nyugati Gácsország, Cseh- és Morvaország főbb bányatelepeit és ugyanezen év nyarán részt vett a Magyarországon folyamatban volt országos geologiai fölvételekben. 1866. a nevezett tanfolyam bevégzése után a bécsi cs. kir. pénzügyminisztérium bányászati osztályába hivatott be szolgálattételre, de már 1867. saját kérelmére Budapestre a m. kir. pénzügyminisztériumba helyezték át, ahol 1868 elején t. fogalmazói címet is kapott. 1869. szervezték nálunk az akkori földmívelési és kereskedelemügyi minisztérium kebelében a m. kir. földtani intézetet és B., ki akkor már több geologiai értekezés szerzője volt és aki hivatást érzett a hazai geologiai tudomány és gyakorlati geologia fejlesztésére, pénzügyminiszteriumbeli állását a segédgeologiai tisztséggel cserélte fel. 1871. osztálygeologussá lett, 1872. pedig csakhamar főgeologussá. Ugyanekkor a magyarhoni földtani tár- Böckh