A Pallas nagy lexikona, 5. kötet: Dammara-Elektromos gép (1893)
D - Drachma - Drachmann - Draco - Draco - Dracocephalum - Draconites - Dracontium - Dracontius
Drachma - 485 — / Drachma (gör.), pénzegység az ókori görög államokban, mely azonban a kor és hely szerint változó volt. A legelterjedtebb volt az attikai D., melynek súlyát és értékét Solon állapította meg, mely rendesen 4250 gr.-ot nyom, de előfordulnak D.-k 4320 és 4 gr. súlylyal, mit valószínűleg az arany és ezüst értéke közötti viszonyból lehet megmagyarázni. Az attikai D. az euboeai talentumnak volt 6000-ik része és így bizonyos, hogy az attikai talentum is az euboeaival azonos volt (1. Talentum), habár ezt mai napig sokan kétségbe vonják. A drachma értéke körülbelül egy franknak felel meg. Az attikai D. mellett az eginai D. méltó az említésre, melyet Pheidon argoliszi király Egina szigetén vezetett s melynek első lapján teknősbéka cimer volt. A még meglévő sok példány mutatja, hogy súlya 5'970 és 6 gr. között ingadozott. Ilyen sulyu pénzeket vertek Eginán kivül Kréta-szigetén, Euboeán és ennek szicíliai gyarmataiban, valamint Tesszáliában. Ezen D.nál könnyebb volt az, melyet a perzsák Ázsiában verettek s melynek előlapján nyilas volt látható (1. Darikus); súlya volt 5'440 gr.-tól 5'500 gr.-ig s a perzsa hatalom befolyása alatt elterjedt e pénznem Epirusban, Kisázsiában, Kréta és Ciprus szigetén. Végre megemlítjük az ázsiai D.-t, melynek súlya 3250 s mely a kisázsiai görög városokban és Dyrrhachumban volt forgalomban. A D.-nak többszöröse és részei voltak : 2 D. = didrachmon ; 3 D. = tridrachmon (nagyon ritka) ; 4 D. — tetradrachmon vagy ezüst stater; 6 D. = hexadrachmon (nagyon ritka) ; 8 Ό. = oktadrichmon (nagyon ritka) ; 10 D. = dekadrachmon (kevésbé ritka); 12 D. = dodekadrachmon (ritka);/2 D. = tetrrabolon ; 1/2 D. = triobolon ; Verdiobolon ; 1/4 = trichemiobolon ; 1/6 = obolon ; 1/8 = tritemorion ; 1/10 — hemiobolon ; Vie = trihemitartemorion (nagyon ritka) ; 1/24 — tetartémorion ; 1/48 = hemitartemorion. FR. Drachmann Holger Henrik Horkolt, dán költőíró, született Kopenhágában 1846 okt. 9. Eleinte tengerésziskolába járt, majd 1865. orvosi tanulmányokra adta magát. Ez időben azonban ellenállatatlan vágy vonzotta a festői pályára, s a kopenhágai kir. művészakadémiába lépett, honnan, mint ügyes tengeri festő lépett ki. Később művészi utazásaiban mint festő, illustrator és nagy angol lapok levelezője élt. Soká tartott, míg előre jutott költői hivatása, élete egyéb körülményei és festői pályája felett. De ez időtől fogva (1875.) hihetetlenül gyors egymásutánban következtek művei : Derovre fra Griensen, Garnie Guder og nye, Ostende—Brügge, Tengeri és tengerparti történetek c., mesteri tollal megirt novellakötete magyar nyelven Dr. Baján Miksa fordításában (Fran-Min-Társulat 1893.) stb. Fényes sikereket aratott, mint drámaíró (Volt egyszer, Türkis, Rococo, Esther, Alkibiades, vagy a hanyatló Görögország). Legmagasabban áll mint lirikus. Oly költeményeket irt, mik a legjobbak és legszebbek közé tartoznak mindazok közt, miket a dán irodalom felmutathat. BAJÁN, Draco (állat), a Vastagnyelvű gyíkok alrendjének egyik faja, melyet magyarul Repülőgyíksárkány név alatt ismerünk. Lásd : Crassilingvia. Draco, olasz orvos, 1114. Kálmán király heves fejfájása ellen olyan erős tapaszt adott, hogy az a király agyvelejének egy részét is kiszívta s a király halálát okozta. V. O. Wertner, Középkori magy. orvosok. Századok 1893. 599.1. m. Dracocephalum Tourn. (növ., a. m. sárkányfej, a szirom alakjáról ; pofóka Diószegiéknél, mert a szirom torka fel van fúvódva) ajakos, többnyári fű, épszélü fogas, vagy csaknem tenyeres hasábu levelekkel, kék v. pirosas, ritkán fehér virágokkal. Himgömbje keresztet alkot, mint a katonapetrezselyemé. Európában, a mediterrán vidéken és Ázsia extratropikus vidékein mintegy 30 faja (hazánkban 2) terem. A D. Ganariense L. (citromfű) a kanári szigeteken honos, egész egy méter magas, levele hármas, virága erős illatú. Fűszeres, erős kámfor- és terpentinszagú levelét (kanári méhfű v. Melissa) idegerősítő orvosságnak használták. A I. Moldavicum L. (moldva v. török méhfű v. Melissa, sátán fű) Moldva- és Törökországban és Ázsia é i részén honos. Virága csinos fehér v. kék, levele mélyen fürészelt, fűszeres, olyan szagú, mint a Melissa, fanyar keserű izű. Konyhai fűszerül és teának kertben ültetik. Több faja, mint a hazai D. Austriakum L. is, dísznövény. BOHR. Draconites, német teológus, 1. Karlstadt. Sdraconitum L. (növ. sárkányvér), a kontyvirágfélék génusza, 6 faja Amerika forró vidékein terem. A D.polyphyllum L. Ny indiai, gumójának lisztje mérges, különben dísznövény (1. az ábrát). Dracontius Blossius Aemilius, V. századbeli keresztény költő, karthagói ügyvéd ; több kisebb epikus művön kivül (kiadta de Duhn Lipcse 1873.) megírta latin hexameterekben a teremtés történetét De Deo c. alatt, melyet 100 évvel később Eugenius toledoi érsek fejezett be. (Kiadások : Carpron, Helmstedt 1794 ; Migne Patrologiájában a 60-ik kötetben.) Újabban kiderült, hogy ő a szerzője a sokáig Lucanusnak tulajdonított s 971 hexametrből álló Orestis tragcedia c. költeménynek (kiadta Peiper, Boroszló 1875). BOKR. Dracontium. 1. a levele; 2. a virágzó növény, lent a gumója, fent a virág burokja. Dracontius