A Pallas nagy lexikona, 5. kötet: Dammara-Elektromos gép (1893)

D - Díszmenet - Diszmenorrhea - Diszmorfia - Diszna - Disz-nád - Dísznajó - Disznó - Disznó - Disznóbab - Disznóbojtorján

Díszmenet — 368 — ágyak szerkezetére és kivitelére különös gondot fordítanak s jó olajozókészülékeket alkalmaznak. A Kraus-féle D.-nál a csapágyakat keringő viz is hűti. LENCZ. Díszmenet, katonaságnál a csapatoknak v. se­regrészeknek parancsnokuk vagy ennél magasabb előljáró előtt való ünnepélyes elléptetése. (Gyakor­lati szabályzat 74. §.) L. Dobjelek. κ. p.­­. Diszmenorrhea (gör.), a hószám fájdalmassága·, ami néha a vérzés megjelenése előtt, néha azzal egyidőben, néha utána s tartam­a alatt is fellép ; a fájdalmak kólikaszerű­ görcsök az alhasban, a derékban, kisugározva a combokba, az emlőkbe s más érző idegek tájékára is ; néha oly hevesek, hogy valóságos forradalmat idéznek elő a szerve­zetben : nemcsak fejfájás, szívszorongás és szív­dobogás, émelygés és hányás, néha hasmenés, gyomorgörcsök, hanem nagyfokú vértorlódás a fejbe, szédülés, elájulás, majd meg­reszketés, rán­gatódzás, az ujjak megmerevedése stb. kísérik az órákon, napokon át tartó vagy meg-megújuló gör­csöket. E mellett a vérzés inkább kevesebb, mint sok , néha sötétvörös, néha világos, nyálkával ke­vert. A fájdalmak székhelye a méh érzőidegeiben van, amelyek az egyéni alkotás szerint és a hó­számmal járó vértorlódás foka szerint más és más mértékben ingerlékenyek. A fájdalmak oka pedig egyszer a méh hibás alkotásában, a vér lefolyá­sának akadályozásában, máskor a petefészkek gyuladásos bántalmaiban, a petevezeték fejlődési hibáiban keresendő ; sokszor nem található más­ban, mint a méh érző idegeinek, vagy az egész szervezet idegrendszerének túlságos ingerlékeny­ségében. Ez utóbbi esetben D. nervosa, az előb­biekben D. uteri congestiva, obstructiva vagy avariai is, inflammatoria (colica scortorum) van jelen. A D. membranea vagyis a méh duzzadt nyál­kahártyájának lefoszlása és fájdalmas kilökése, megszületése a hószám idejében, okaiban még nincs megmagyarázva ; a kihulló vastag hártya utánzata a terhességben fejlődő deciduának s a folyamat korai abortussal volna összetéveszthető, ha minden hónapban nem ismétlődnék. Gyuladási bántalomnak tartják s azért ujabb neve : endome­tritis exfoliativa v. exfoliatio mucosse menstrualis. A D. enyhítésére orvosi tanácsot kell kérni, ami bizony sok esetben szintén eredménytelen, de gyakran teljes gyógyulást hozhat, néha egy kis műtétei árán. A görcsök enyhítésére nyugalom kell, meleg borogatások, forró tea, konyak, esetleg gyógyszerek is. Azonkívül a szervezet általános erősítése és fürdőkúrák jöhetnek szóba, a kór­okozó bántalmak helyi kezelése mellett. DIRNER, Diszmorfia (gör.) a. m. torzalak, torzképződ­mény. Diszna, járási székhely Vilna orosz kormány­zóságban, a D.-tóból eredő és 140 km. hosszú D. és nyugati Dvina összefolyásánál, (1889) 7989 lak., tégla- és agyagedénygyártással, gabona-, kender- és lenkereskedéssel, szép templommal, amelyet a feltámadásról neveztek el. Disz­nád (növ.: Canna L.), 1. Rózsanád. Disznajó, kisközség Maros-Torda vmegye ré­geni felső j.-ban, (issn) 1184 magyar és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Disznó, a. m. sertés. A közéletben inkább előbbi, az irodalomban inkább utóbbi elnevezést használ­ják. L. Sertés. Disznó. A magyar kártya legmagasabb (de nem mindig a legerősebb) tagja; egy játék kártyában van négy, u. m. veres, tök, zöld és makk Disznó. Disznóbab (növ.), a régi, óvilági bab neve, mely azután keletkezett, midőn a jobbfajta, újvilági paszuly a bab nevet felvette. Ekkor azután a ré­gibb rosszabbfajtát, mely a termesztés teréről is jobban leszorult, D.-nak, lóbab-ηak v. tótbab-nak nevezték . 1. Bab. Disznóbojtorján (növ., cig­nymogyoró, disznó­mogyoró, csimpaj (Diósz. Xanthium Diosc. L­.), az ambrosiáceák génusza, de gyakran és nem egész helyesen a fészkesek közé is sorozzák. Mint­egy 21 faja főképen Amerika melegebb vidékein v. forró pusztáin terem, az óvilági, elszórtan élő néhány faj valószínűleg őskori beköltözés. Egy­nyári, kopasz, keményszőrü vagy tövises dudvák, váltakozó, karéjos v. hasogatott levelekkel, zöldes színü egylaki virágokkal. Hímes virágai gömbökké egyesülnek, termő virága páronként egyesül, a hegye­ levelekből alakuló s megkeményedő lepel növi körül, s mogyoróféle, kétmagu gyümölcsösé alakul. Ennek a felszínét horgas serték borítják, ugy hogy a D. gyümölcse akármibe könnyen bele­tapad és széthurcolódhatik. Minthogy pedig a mi D.-ink gyakran olyan elhagyott helyeken nőnek, a­hol gyakran a cigányok tanyáznak, a cigány­holmi a D. széthurcolásában bizonyosan jelenté­kenyen­ szerepelt is, innen, meg a gyümölcs érték­telenségétől ered a neve. A D. a szár fegyverzete szerint két csoportra szakad. Vannak t. i. fegyver­telen fajai (Xanthia anoplia Wallr.) és tövisekkel fegyverzett fajai (X. acanthopim Wall­., Acantho­xanthium Dl.). Ezek az utóbbiak amerikaiak s ezeknek tagja a szomoruhirnévre vergődött szerb­tövis (1. l.). A fegyvertelen fajok is hihetőleg mind amerikai titkos régi szökevények az ó­világban. Ezek közül legközönségesebb nálunk a X. stru­marium L. (disznólapu, kemény, kis tövises vagy bojtorjános lapu, szamárlapu, koldustetü, deák­mogyoró, gelyvafű). Szürkés-zöld színű, durva, szőrű, 3 dm., egész méter magas ; levele szivalakú háromkaréjú, togas. Délibb alakja a X. priscorum L. X. antiquorum Walli. Már az ókoriak festő növénye volt, most Európában a szélesség 58°-ig, mezőkön, gazos vagy elhagyott helyen, ugaron, utak mentén stb., hazánkban is bőven terem. Európa déli és közép tájain mindenesetre jóval gyakoribb, mint észak felé. Ázsiában, Ameriká­ban és Afrikában is nő, de sok helyen kétségtele­nül bizonyos, hogy régibb v. ujabbkori bevándor­lott polgár. Különösen a lábas jószág a széthurco­lója, mert a gyümölcse könnyen a legelő-állat (sertés, juh, kecske stb.) szőrébe tapad. De spa­nyol és magyar gyapjúval is messzire és sok felé­ eljutott. A görögök és rómaiak a füvével meg a gyökerével hajókat szőkére festették (χαν<ίΚς«ν).. Valamennyi része csípős izű­, kisajtolt nedvét sömöreg, skrofula stb. gyógyítására használták.. Mint magyar népies orvosságot, a kiforralt levét olyan gyermeknek ajánlják, a­ki a vizeletet álmá­ban elbocsátja. A X. Italicum Morelli hasonló, de jóval nagyobb gyümölcsű. Amerikai vándornő- Disznóbojtorján

Next