A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)

H - Heves - Hevesi - Hevesiné Sikor - Heves-szolnok-jászvidéki tisza- és belvizszabályozási társulat

Heves — 1B3 — megyék cime alatt működött 1876-ig, midőn az idézett ujabb törvény szerint e szolnoki rész el­választatván e megyétől, a jászkis területekkel külön Jász-Nagykun-Szolnok vármegyévé alalkí­tott. Ezzel H­­ősrégi határába állíttatott vissza. Az egri érsek örökös főispáni tisztsége megszűn­tével H. első főispánja Kubinyi Adolf volt, 1875-től Beöthy Lajos, utána gróf Keglevich Béla s ez­időszerint Kállay Zoltán. SZEDERKÉNYI NÁNDOR: Heves, nagyközség Heves vmegye hevesi j.-ban, (1891) 1085 házzal és 7271 magyar lakossal; a já­rási szolgabírói hivatal, járásbíróság és adóhivatal székhelye ; van takarékpénztára. Lakói jelenté­keny dinnyetermelést űznek. Szerelem Alfréd bir­tokos költségén kórház épül. Hajdani várának nyomai is alig látszanak ; a várat 1596. a törökök elfoglalták, kik 1685-ig bírták ; ekkor Heissler és Mercz osztrák vezérek visszafoglalták s akkor le is vontatott. b­ev. Hevesi, 1. Balázs, zongoragyáros, színl. Fü­zes-Abonyban 1843., megh. Budapesten 1893. Fiata­labb éveiben a malomiparral kapcsolatos techni­kai mesterségekkel foglalkozott, 1872. Bereg­szászy Lajos zongoragyároshoz szerződött s ott a zongoragyártáshoz szükséges ismereteket s technikai ügyességeket elsajátította. Ez elsőrendű hazai gyáros a 80-as évek kezdetén beszüntetvén működését, H. saját kezére folytatta a zongora­gyártást, még pedig oly sikerrel, hogy az 1885-iki budapesti országos ipar kiállítás zongoráit a kiál­lítási nagyéremmel, a magyar iparegyesület 1893. pedig diszéremmel tüntette ki. k. κ. 2. Η. József, iró és szerkesztő, szül. Fegyver­neken (Jász-Nagykun-Szolnok) 1857 márc. 15. A kis faluban egy magántanító vezette be az isme­retek elemeibe, a kecskeméti gimnázium után a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte tanulmányait. Első verse 1875. jelent meg, s már a vidékről több tárcát és elbeszélést irt a Lukács Béla szerkesztése alatt megjelent Közvé­lemény c. napilapba, melynek, Pestre kerültekor, munkatársa lett. Ez idő óta csaknem minden budapesti lapnak dolgozótársa volt. Először egy kötet költeménynyel jelent meg a könyvpiacon : Ibolyák (1879), azután pedig csaknem minden év­ben egy kötet elbeszéléssel és regénynyel, u. m. : Névjegyek Janka asztalára (elbeszélések, 1880) ; Az igazság utján (regény, 1880) ; Hamis gyémán­tok (elbeszélések, 1886. megjelent önálló kötetben németül is Falsche Diamanten címen) ; A harma­dik (vígjáték, Hetényi Bélával, 1886) ; Az és ta­vasz (vigjáték, Hetényi Bélával, 1886); Apró történetek (elbeszélések, 1887); Víg elbeszélések (1887) ; Nászuton (elbeszélések, 1890) ; Az ár ellen (regény, 1892) ; A gordiusi csomó (elbeszélések, 1894). Alapított és szerkesztett néhány újságot és pedig a Vasárnapi Lapok-at, a Magyar Salon-t, a Magyar Géniusz-t, a Szépirodalmi Könyvtár-t, a Szabad Szó-t, az Otthon-t. B. M. 3. H. Lajos, magyar és német iró (álneve : Onkel Tom), szül. Hevesen 1843 dec. 20. A bécsi egyete­men filologiai és orvostudományi előadásokat hall­gatott, majd Pesten a hírlapírói pályára lépvén, 1866. a Pester Lloyd szerkesztőségének lett tagja, részt vett a Borsszem Jankó megalapításában. 1885. Bécsbe költözött át, ahol a Fremdenblatt szerkesztője lett. Munkái : Budapest és környéke (A fővárosi hatóság megbízásából, Budapest, év nélkül, németül is u. o. 1873) ; Karcképek az or­szág városából (u. o. 1876). Német nyelven a kö­vetkező novellagyűjtemények : Auf der Schneide (Stuttgart 1884); Neues Geschichtenbuch (u. o. 1885) ; Auf der Sonnenseite (u. o. 1886) ; Almanac­cando, Bilder aus Italien (1888) ; Buch der Laune (1889) ; Glückliche Reisen (1895) ; Sie sollen ihn nicht haben (Lipcse 1871). Jelky András bajai fiu rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben (erede­tileg németül, 1873, 2. kiad. 1879, azután ma­gyarul, 2. kiad. Budapest 1880). Lefordították finnre is. Németre fordította Toldy István röpira­tát az egyházi reformról. N. L. Hevesiné Sikor Margit, írónő, szül. Győrött 1861 márc. 22. Atyja törvényszéki orvos, jog­akadémiai magántanár volt, anyja Toldy Ferenc leánya. 14 éves koráig Győrött tanult a Zsalád­féle intézetben, atyja ekkor a fővárosi mintarajz­iskolába küldte. Ő azonban a szini képzőbe vá­gyott, mibe viszont atyja nem egyezett bele. Egy év múlva hazament s 1880 őszén végkép lemon­dott a színészetről, de e pálya iránti rajongása majdnem kedélybeteggé tette. Tehetségét ekkor az írói pályán akarta érvényesíteni s mivel atyja egy ideig ebben is akadályozta, eleinte Nulla, később Nihil álnevek alatt közölte tárcáit a győri lapokban. 1881. tűnt fel a Budapesti Hírlapban meg a Koszorúban, a Petőfi-Társaság ülésén is olvastak fel tőle, azóta dolgozik a lapokba, 1883. egy népies elbeszélésével pályadijat nyert, 1885. is nyert két jutalmat. Önálló kötetei: Apró-cseprő históriák (Budapest 1884) és Az élet (1891). 1887. nőü­l ment Hevesi Iván középiskolai tanárhoz és szerkesztőhöz, kivel jelenleg Kapuvárt lakik. H­eves-szolnok-j­ászvidéki tisza- és belviz­szabályozási társulat. A Tisza jobbpartján Po­roszló és Szolnok között terül el, ezenkívül tölté­sei vanntak a Zagyva alsó részén és a Tarna mel­lett is, összesen 108 km. hosszban. 1852. kezdett megalakulni, de a kezdet nehézségeivel küzdő társulatot ugy az 1853. évi igen magas, mint az 1855. évi, minden addiginál nagyobb árviz telje­sen elborította. A kettős szerencsétlenségnek azon­ban kettős haszna is volt a társulat szempontjá­ból : egyrészt a töltéseknek szükséges és hasznos volta minden kétséget kizárólag beigazoltatván, ezek felépítése gyorsan végre is lőn hajtva , más­részt a kiöntött árvíz által elborított területek a helyszínen még az elárasztás alkalmával felvétet­vén, ez úgy az ártérfejlesztést, mint részben még az osztályozást is nagyon megkönnyítette. Ártere 109,650 kat. hold, mely a már befejezett műszaki ártérfejlesztés folytán még 60,000 holddal szaporo­dott. Alakulásától kezdve 1892 végéig 3.115.000 frtot fektetett be, mig adóssága 3.600.000 frtra rug. Igen szépen végrehajtott belvizszabályozás­sal bir. Van összesen 279 km. hosszú 40 csator­nája, a kisebbek 30—50 cm., a nagyobbak 1—5 m. fenékszélességgel s 2,3 oldallejtővel. Van 3 kétnyílású (egyenként 150—160 cm. széles) és egy 2 m. széles egynyílásu nagyobb zsilipé, me­lyek közül kettő (a Hanyi-éri és dobaparti) újab­ban teljesen betonból készült, míg a másik kettő (a sajfoki és milléri) már régebben, kővel burkolt 11 Heves­ stb. belvíz-szabályozási társ.

Next