A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
H - Heves - Hevesi - Hevesiné Sikor - Heves-szolnok-jászvidéki tisza- és belvizszabályozási társulat
Heves — 1B3 — megyék cime alatt működött 1876-ig, midőn az idézett ujabb törvény szerint e szolnoki rész elválasztatván e megyétől, a jászkis területekkel külön Jász-Nagykun-Szolnok vármegyévé alalkított. Ezzel Hősrégi határába állíttatott vissza. Az egri érsek örökös főispáni tisztsége megszűntével H. első főispánja Kubinyi Adolf volt, 1875-től Beöthy Lajos, utána gróf Keglevich Béla s ezidőszerint Kállay Zoltán. SZEDERKÉNYI NÁNDOR: Heves, nagyközség Heves vmegye hevesi j.-ban, (1891) 1085 házzal és 7271 magyar lakossal; a járási szolgabírói hivatal, járásbíróság és adóhivatal székhelye ; van takarékpénztára. Lakói jelentékeny dinnyetermelést űznek. Szerelem Alfréd birtokos költségén kórház épül. Hajdani várának nyomai is alig látszanak ; a várat 1596. a törökök elfoglalták, kik 1685-ig bírták ; ekkor Heissler és Mercz osztrák vezérek visszafoglalták s akkor le is vontatott. bev. Hevesi, 1. Balázs, zongoragyáros, színl. Füzes-Abonyban 1843., megh. Budapesten 1893. Fiatalabb éveiben a malomiparral kapcsolatos technikai mesterségekkel foglalkozott, 1872. Beregszászy Lajos zongoragyároshoz szerződött s ott a zongoragyártáshoz szükséges ismereteket s technikai ügyességeket elsajátította. Ez elsőrendű hazai gyáros a 80-as évek kezdetén beszüntetvén működését, H. saját kezére folytatta a zongoragyártást, még pedig oly sikerrel, hogy az 1885-iki budapesti országos ipar kiállítás zongoráit a kiállítási nagyéremmel, a magyar iparegyesület 1893. pedig diszéremmel tüntette ki. k. κ. 2. Η. József, iró és szerkesztő, szül. Fegyverneken (Jász-Nagykun-Szolnok) 1857 márc. 15. A kis faluban egy magántanító vezette be az ismeretek elemeibe, a kecskeméti gimnázium után a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte tanulmányait. Első verse 1875. jelent meg, s már a vidékről több tárcát és elbeszélést irt a Lukács Béla szerkesztése alatt megjelent Közvélemény c. napilapba, melynek, Pestre kerültekor, munkatársa lett. Ez idő óta csaknem minden budapesti lapnak dolgozótársa volt. Először egy kötet költeménynyel jelent meg a könyvpiacon : Ibolyák (1879), azután pedig csaknem minden évben egy kötet elbeszéléssel és regénynyel, u. m. : Névjegyek Janka asztalára (elbeszélések, 1880) ; Az igazság utján (regény, 1880) ; Hamis gyémántok (elbeszélések, 1886. megjelent önálló kötetben németül is Falsche Diamanten címen) ; A harmadik (vígjáték, Hetényi Bélával, 1886) ; Az és tavasz (vigjáték, Hetényi Bélával, 1886); Apró történetek (elbeszélések, 1887); Víg elbeszélések (1887) ; Nászuton (elbeszélések, 1890) ; Az ár ellen (regény, 1892) ; A gordiusi csomó (elbeszélések, 1894). Alapított és szerkesztett néhány újságot és pedig a Vasárnapi Lapok-at, a Magyar Salon-t, a Magyar Géniusz-t, a Szépirodalmi Könyvtár-t, a Szabad Szó-t, az Otthon-t. B. M. 3. H. Lajos, magyar és német iró (álneve : Onkel Tom), szül. Hevesen 1843 dec. 20. A bécsi egyetemen filologiai és orvostudományi előadásokat hallgatott, majd Pesten a hírlapírói pályára lépvén, 1866. a Pester Lloyd szerkesztőségének lett tagja, részt vett a Borsszem Jankó megalapításában. 1885. Bécsbe költözött át, ahol a Fremdenblatt szerkesztője lett. Munkái : Budapest és környéke (A fővárosi hatóság megbízásából, Budapest, év nélkül, németül is u. o. 1873) ; Karcképek az ország városából (u. o. 1876). Német nyelven a következő novellagyűjtemények : Auf der Schneide (Stuttgart 1884); Neues Geschichtenbuch (u. o. 1885) ; Auf der Sonnenseite (u. o. 1886) ; Almanaccando, Bilder aus Italien (1888) ; Buch der Laune (1889) ; Glückliche Reisen (1895) ; Sie sollen ihn nicht haben (Lipcse 1871). Jelky András bajai fiu rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben (eredetileg németül, 1873, 2. kiad. 1879, azután magyarul, 2. kiad. Budapest 1880). Lefordították finnre is. Németre fordította Toldy István röpiratát az egyházi reformról. N. L. Hevesiné Sikor Margit, írónő, szül. Győrött 1861 márc. 22. Atyja törvényszéki orvos, jogakadémiai magántanár volt, anyja Toldy Ferenc leánya. 14 éves koráig Győrött tanult a Zsaládféle intézetben, atyja ekkor a fővárosi mintarajziskolába küldte. Ő azonban a szini képzőbe vágyott, mibe viszont atyja nem egyezett bele. Egy év múlva hazament s 1880 őszén végkép lemondott a színészetről, de e pálya iránti rajongása majdnem kedélybeteggé tette. Tehetségét ekkor az írói pályán akarta érvényesíteni s mivel atyja egy ideig ebben is akadályozta, eleinte Nulla, később Nihil álnevek alatt közölte tárcáit a győri lapokban. 1881. tűnt fel a Budapesti Hírlapban meg a Koszorúban, a Petőfi-Társaság ülésén is olvastak fel tőle, azóta dolgozik a lapokba, 1883. egy népies elbeszélésével pályadijat nyert, 1885. is nyert két jutalmat. Önálló kötetei: Apró-cseprő históriák (Budapest 1884) és Az élet (1891). 1887. nőül ment Hevesi Iván középiskolai tanárhoz és szerkesztőhöz, kivel jelenleg Kapuvárt lakik. Heves-szolnok-jászvidéki tisza- és belvizszabályozási társulat. A Tisza jobbpartján Poroszló és Szolnok között terül el, ezenkívül töltései vanntak a Zagyva alsó részén és a Tarna mellett is, összesen 108 km. hosszban. 1852. kezdett megalakulni, de a kezdet nehézségeivel küzdő társulatot ugy az 1853. évi igen magas, mint az 1855. évi, minden addiginál nagyobb árviz teljesen elborította. A kettős szerencsétlenségnek azonban kettős haszna is volt a társulat szempontjából : egyrészt a töltéseknek szükséges és hasznos volta minden kétséget kizárólag beigazoltatván, ezek felépítése gyorsan végre is lőn hajtva , másrészt a kiöntött árvíz által elborított területek a helyszínen még az elárasztás alkalmával felvétetvén, ez úgy az ártérfejlesztést, mint részben még az osztályozást is nagyon megkönnyítette. Ártere 109,650 kat. hold, mely a már befejezett műszaki ártérfejlesztés folytán még 60,000 holddal szaporodott. Alakulásától kezdve 1892 végéig 3.115.000 frtot fektetett be, mig adóssága 3.600.000 frtra rug. Igen szépen végrehajtott belvizszabályozással bir. Van összesen 279 km. hosszú 40 csatornája, a kisebbek 30—50 cm., a nagyobbak 1—5 m. fenékszélességgel s 2,3 oldallejtővel. Van 3 kétnyílású (egyenként 150—160 cm. széles) és egy 2 m. széles egynyílásu nagyobb zsilipé, melyek közül kettő (a Hanyi-éri és dobaparti) újabban teljesen betonból készült, míg a másik kettő (a sajfoki és milléri) már régebben, kővel burkolt 11 Heves stb. belvíz-szabályozási társ.