A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)

L - Lechevalier - Lechhausen - Lechler - Lech-mező - Lechner

Lechevalier — 322 — Lechevalier (ejtsd: lösvallé) Ker. János, francia archeologus, szül. Trellyben 1752 jul. 1., megh. Parisban 1836 jul. 2-án. Párisi kollégiumokban tanárkodott 1772—78.; 1784. Choiseul-Goufer nagykö­vettel mint titkár Konstantinápolyba ment, majd beutazta Olaszországot és Kis-Ázsiát, ahol megállapította Trója fekvését. 1790. Londonba ment, majd ismét nagyobb utazásokat tett s Pá­risba visszatérve, a Ste Geneviève-könyvtár őre lett. Munkái : Voyages dans la Tronde (Páris 1800 és 1802) ; Voyage de la Propontide et du Pont-Euxin (u. o. 1801, 2 köt.) és Koliades álnév alatt. Ulisse-Homer, or a discovery of the true author of the Iliad and Odyssea (London 1829, franc. Pá­ris 1829), melyben a homéri eposzokat Odysseus­nak tulajdonítja. V. O. Noël, Notice sur la vie et les ouvrages de J. B. L. (Páris 1840). Lechhausen, falu a bajorországi Felső-Bajor­kerü­letben, Augsburgtól 1 km.-nyire, a Lech mel­lett, (1890) 10,365 lak., akik nagyobbára Augsburg gyáraiban dolgoznak. Lechler Gotthard Viktor, német lutheránus teologus, szü­l. Kloster Reichenbachban (Württem­berg) 1811 ápr. 18., megh. Lipcsében 1888 dec. 26. Tanult Tübingában 1829-től 1834-ig ; lelkészke­dett hazájában, mig 1858. lipcsei lelkész és szu­perintendens, s ugyancsak ezen évtől kezdve u. o. az egyetemen az egyháztörténetem tanára s 1880. titkos egyházi tanácsos lett ; 1883. nyugalomba vonult. Nagyszámú irodalmi művei közül fonto­sabbak : Geschichte des englischen Deismus (Stutt­gart 1841); Das apostolische und das nachapo­stolische Zeitalter etc. (Haarlem 1851, harmadik teljesen átdolgozott kiadás 1885. Angolra is le­fordították) ; Geschichte der Presbyterial- und Sy­nodalverfassung seit der Reformation (Lejda 1854) ; Der Kirchenstaat und die Opposition gegen den päpstlichen Absolutismus im Anfange des 14. Jahrhunderts (1870) ; Johann von Wiclil und die Vorgeschichte der Reformation (1873, két köt., angolra is lefordították) ; Joh. Hus (Halle 1890) ; Lange Bibelwerk című vállalatában ő kommentálta az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet. Kiadta Wictir­ok Tractatus de ofacio pastorali, Trialogus és Supplementum Trialogi etc. című­ munkáit és Dibeliusszal egy Beiträge zur sächsischen Kirchengeschichte c. egyháztör­ténelmi vállalatot, melyből Lipcsében 1882-től 1885-ig három kötet jelent meg. és—V. Lech-mező, a Lech ós Wertach, Landsberg és Augsburg közt elnyúló, 40 km. hosszú síkság Ba­jorországban. Az egykori tófenék felületét jelen­leg rétek és szántóföldek takarják. Egy részét a bajor katonaság gyakorló teréül használják. A Lech-mezőn 955 aug. 10. a magyar hadak I. Ottó császár hadaitól súlyos vereséget szenvedtek. L. Augsburgi csata. Lechner, 1. Ágoston, jogtudós, a főrendiház kinevezett tagja, szül. Budán 1836 nov. 1. Miután jogi tanulmányait Pesten és Bécsben elvégezte, 1857. segédtanár, 1861. rendkívüli, 1865. pedig rendes tanár lett a pozsonyi királyi jogakadémián. 1869. kinevezték a pesti egyetemre a közigazga­tási és pénzügyi jog tanszékére, melyhez 1872. hozzákapcsolták a közjogot is ; 1873 -74-ben az egyetem dékánja, 1885—86. rektora volt. Igen fontos és becses az Önkormányzatról 1871. irt nagyobb, önálló műnek is beillő tanulmánya, mely a Jog- és Államtudomány folyóiratban jelent meg. Korbuly Imre dr. Magyar Közjogának 3. kiadását a szerző halála után L. rendezte sajtó alá Kautz­ Gyula és Pulszky Ágost tanártársaival együtt,, kipótolva azt az időközben alkotott intézmények anyagával. L. egyike az egyetem legkiválóbb­ tanárainak ; közjogi előadásaiban a történeti fej­lődésre is ügyelemmel van. 1895 óta a főrendiház, tagja. 2. L. Gyula (von der Lech), képíró, egy dél­németországi báró-család Pesten letelepedett ágá­nak sarja, született 1841 február 5. A gimná­ziumot és egyetemet Budapesten végezte, hol 1864-től 1874-ig gyakorló ügyvéd volt. Ekkor szob­rászattal meg terracottagyártással kezdett fog­lalkozni és részt vett a magyar kir. operaház, a városligeti jégcsarnok, a budaörsi templom, az­ államvasúti nyugdíj intézeti palota és a kecske­méti ház díszítési munkálataiban. Később a festé­szetre adta magát s arcképeivel, állat- és tájfest­ményeivel gyakran lehetett találkozni a budapesti kiállításokon. Öreg asszony kötéssel c. arckép­tanulmánya a nemzeti muzeumban látható. L., 1878. középtanodai és tanítóképezdei oklevelet nyert. 1879. a budapesti VIII. kerületi reáliskolá­ban alkalmazták rajztanár gyanánt, majd egy évvel később a fővárosi felső iparrajziskolához, helyezték át, ahol jelenleg is működik. L. a köl­tészettel is foglalkozik s versei, melyek többnyire álnevek alatt jelentek meg, összegyűjtve most vannak sajtó alatt. Mint műfordító nagy érdeme­ket szerzett Madách Az ember tragédiájának sike­rült német fordításaival. Egyéb műfordításai közül m­egemlitendők a jelenleg sajtó alatt levő Neue ungarische Dichter c. antológia s Beöthy Zsolt Ráskai Lea-jának német fordítása. SZANA.. 3. L. Károly, szül. Budapesten 1850 márc. 21.. Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben vé­gezte. Orvosi oklevelét 1873., a sebészdoktori, szülészmesteri és szemészmesteri okleveleket 1874. szerezte meg, s ekkor két éven át a buda­pesti egyetem I-ső belgyógyászati korodáján gya­kornoki minőségben volt alkalmazva Wagner tanár oldalán. 1876. u. o. tanársegéd, 1877. elfog­lalta a Schwartzer-féle budapesti magán elme- s ideggyógyintézet főorvosi állását, melyet hat éven át viselt. Közben meg volt bizva a pest­vidéki kir. törvényszék területén a törvényszéki orvosi teendők ellátásával. 1881—82. elnyerte a Schordann-féle utazási ösztöndíjat, s ekkor két éven át külföldön az elmegyógyászat körébe eső­tanulmányokat tett. Ugyanekkor foglalkozni kez­dett az agyvelő finomabb boncolástanával Mey­nert mellett, a pszichológiával Lazarus iskolájában, és kísérletileg a pszichoüziológiával. Tanulmány­útjáról hazatérve 1883. kinevezték igazgató-fő­orvossá a budapest-angyalföldi m. kir. országos elmebeteg-ápoldánál, melyet berendezett. 1889. ny. rendes tanárnak nevezték ki a kolozsvári tudom. egyetem újonnan rendszeresített elmekórtani és törvényszéki lélektani tanszékére. 1892—93. az egyetem orvosi karának dékánja volt. A kolozs­vári kir. törvényszék elmegyógyászati szakértője­ és a törvényszéki orvosi vizsga vizsgálóbizott­­ Lechner

Next