A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)
L - Lengés - Lengőkötél - Lengubó - Lengyel - Lengyel
Lengés 1398 később Holsteinban bérlő lett, azután Lübeckbe költözött. 1841. a braunsebweigi Carolinumban a gazdaság tanára lett, nemsokára azonban mint az országos gazdasági kollégium tanácsosa és vezértitkára Berlinbe ment, mely minőségében kiváló, emlékezetes tevékenységet fejtett ki. Művei : Anleitung zum prakt. Wiesenbau (Prága 1836, 2-ik kiad. 1844); Landw. Konversationslexikon (u. o. 1837—38, 4 köt., függelék Braunschweig 1842, 2 köt.) ; Landw. Statistik der deutschen Bundesstaaten (Prága 1840—41, 2 köt.) ; Annalen der Landw. in den preussischen Staaten (1842-től fogva számos éven keresztül); Beiträge zur Kenntniss der Landw. in den kgl. preussischen Staaten (Berlin 1846— 53, 3 köt.); Die ländliche Arbeiterfrage (Berlin 1849); Maisbau (u. o. 1860); Kardenbau (u. o. 1852); Heckenzucht (u. o. 1860, 3. kiad.). 1852. alapította a Landw. Jahresschrift és Menzellel szövetkezve a máig is fennálló Landw. Kalender évkönyveket. HLB. Lengés, 1. Inga. Lengőkötél, tornaszer, áll egy vékonyabb hajlékony kötélből, amelynek egyik vége a falba vagy más alkalmas állványba erősített kampóba van akasztva,a másik végénél pedig kézzel ide-oda lóbáltatik, vagy körbe hajtatik : a gyakorlat lengésben levő kötél átugrásából áll olyankor, amikor a kötél lengésének legalsó pontját érintette : további gyakorlat átfutás a kötél alatt akkor, midőn ez a lengés legmagasabb pontján van, végre egy ponton maradva többször egymásután átugrása a kötélnek. A L. különösen gyermekek és lányok tornáztatásánál játszik szerepet, mert nem kíván nagyobb erőkifejtést, viszont azonban a testet gyors és ügyes mozgásúvá teszi. KM. Lengubó (növ.), a közönséges vagy házi len termése. Lengyel, kisközség Tolna vármegye völgységi j.-ban, (1891) 858 német és magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A község közelében van Apponyi Sándor gróf kastélya, rendkívül gazdag könyvtárral és múzeummal, melyben a L. vidékén eszközölt régészeti ásatások kincsei nagy mennyiségben vannak összegyűjtve. V. ö. Wosinezky Mór, A LA őskori telepről. ΤΗ V. Lengyel, 1. András, nyomdász, 1698. vette át a Piszkai Mihály-féle kolozsvári nyomdát, melyet azonban — még azon évben bekövetkezett halála folytán — 1699. már özvegye vezetett 1702-ig. Ezen nyomdának ismertebb termékei : Szentpáli Nagy Ferenc Verbőczy István Törvénykönyvének Compendiuma (1699 és 1701) és Beniczky Péter Magyar Rithmusok (1700 és 1701-iki kiadásai). Á—F. 2. L. Béla, kémikus, egyetemi tanár és az egyetemi II. kémiai intézet igazgatója, szül. Kőrös-Ladányban (Békés) 1844. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a műegyetemet elvégezte, és azután a tud. egyetemre ment, hol Than Károly egyet, tanár laboratóriumában kiválóan kémiával foglalkozott. Itt előbb ösztöndíjas vegyész-növendék, később tanársegéd volt. 1868. Heidelbergába ment ki és ott két évet Bunsen laboratóriumában dolgozott, kinek tanársegéde is lett. Innen visszatérve, előbb magántanár, később rendkívüli tanár és végre 1877. nyilv. rend. tanár lett az egyetemen. 1885. az egyet. bölcsészeti karának dékánjává az 1895— 96. tanévre pedig rector magnificussá választatott. 1876. a magy. tud. akadémia levelező, 1894. pedig rendes tagja lett és egyszersmint előadója az akad. matematikai és természettudományi bizottságának. Ezenkívül részint rendes, részint alapító tagja a földtani, balneológiai társulatnak, a közegészségügyi egyesületnek, az országos középtanodai tanáregyesületnek, a természettud. társulatnak, amelynek 1887—1894. főtitkára volt, továbbá tiszteleti tagja az orsz. magyar gyógyszerész-egyletnek. Titkársága alatt indult meg a Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz című negyedévenként megjelenő folyóirat, amelyben főleg természettudományi cikkek és a népszerű estélyeken tartott előadások jelennek meg. A különféle hazai és külföldi folyóiratokban, úgyszintén az akadémia kiadványaiban számos önálló dolgozata jelent meg. Igy: Öt magyar búzafaj régi elemzése (1866 . a természettudományi társulat által dicsérettel kitüntetett pályamunka) ; Néhány bronz régiség (Természettudom. Közlöny 1867); A szulnyi ásványvíz elemzése (1869) ; Előleges jelentés az acetonnak egy új aminjáról (1873); Néhány gázkeverék szinképi vizsgálata (Akad. székfoglaló értekezés 1879); Az ujjvilágításról Geissler-féle csövekben (1880); Újabb szerkezeti higany-légszivattyu (1881 ) ; A borszéki Boldizsár-hid (1875); A rank-herleini (1880), szejkei (1880), szliácsi (1885) és mohai Ágnes-források (1881) elemzése. Ezenkívül a természetű id. társulat népszerű estélyein számos előadást tartott (a robbanó anyagokról, a szénről és fontosabb vegyületeiről, a «semmiről», egy lap a kémia történetéből, foszforról stb.), melyek főleg a Népszerű előadások gyűjteményében és a Természettud. Közlönyben jelentek meg. Lefordította Roseoe H. G. Vegytan alapvonalai c. munkáját 1874. Önálló műve: Chemia (I. köt. Szervetlen Chemia, 1889). M. 3. L. Miklós, választott püspök, szül. Bökönyben (Szabolcs) 1802 december 5., megh. Egerben 1889 okt. 10.1819. lépett az egri főegyházmegyei papnövendékek közé, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1826. Egy évig Makláron káplán volt, azután az egri Foglár-intézetben aligazgató, majd tanulmányi felügyelő és teologiai tanár. Rövid ideig érseki titkár, 1834. doktor lett. 1843. tari, 1847. nagykállói plébános, 1851. egri kanonok, 1856. aradi prépost, 1863. pankotai, 1866. székesegyházi főesperes, 1870. kisprépost, 1873. érseki helynök és nagyprépost, 1879. dulcignói választott püspök. L. állásának jövedelméből igen sokat fordított jótékony célokra, több alapítványt tett (ilyen a 3000 frtos egyházi irodalmi), számos egyházi felszerelést vásárolt és az egri székesegyház Mária-kápolnáját pazar fénynyel újjáalkotta. Budapest díszpolgára volt, amelynek a Kerepesi-úton fennálló szobrot adományozta. Irodalmilag is működött, amennyiben számos jeles beszédét kiadta. V. ö. Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren (Eger 1892). κ. 4. L. Péter (korotnoki), az ilynevü szepesvmegyei család őse, Nagy Lajos királyunk egyik jeles vitéze, ki a nápolyi hadjáratok alatt 1347— Lengyel