A Pallas nagy lexikona, 12. kötet: Magyar-Nemes (1896)
M - Magyar Irók Albuma - Magyar Irók Füzetei - Magyar irók segélyegylete
Magyar írók segélyegylete tézet alapításával szemben s Teleki József gróf, Károlyi István gr. és Eötvös József báró hiába folyamodtak előbb a budai császári helytartó tanácshoz, s utóbb Bécsbe a belügyminisztériumhoz, hogy magyar hazafiak adományaiból segélypénztárt hozhassanak létre, hogy abból ínséget szenvedő magyar irókat, vagy özvegyeiket és árváikat támogathassák : a kormány rideg maradt még az ínséggel szemben is, ha az magyar irók sorsával állt kapcsolatban. Nemcsak a kérést tagadták meg, hanem rendőrileg foglaltatták le még azt az 1881 frt 56 kr.-nyi összeget is, mely a hirlapi indítvány megtétele után pár hét alatt gyűlt össze a szerkesztőségeknél. A kíméletlen eljárás egy időre elhallgattatá az emberies törekvést, de nem fojthatta el. Sőt utóbb javára szolgált annak az ügynek, melyet zsarnokikig eltiporni kívánt. Mihelyt a Bach-kormány megingott és összeomlott , az egyesület eszméje újra fölmerült a lapokban és a közönség körében. Akkor a munkásságát újra megkezdő tud. akadémia elnökei : Dessewffy Emil gr. és Eötvös József dr. megbízták az indítványozó Pompéry Jánost, hogy dolgozzon ki alapszabályokat. De a közönséghez intézendő felhívást későbbre halasztották, mivel akkoriban az akadémiai palota építése és a horvátországi szűkölködők javára rendezett nagy sorsjáték vették igénybe a nemzet adakozását. Véletlenül azonban ez a sorsjáték is segített a segélyegylet létesülésén. A fő nyereményt, a tizenkétezer forint értékű ezüst készletet, oly nemeslelkű férfi nyerte meg, ki a nyertes sorsjegyet az egylet javára ajándékozta, s kinek nevét ma is az ismeretlenség homálya fedi. Ez ajándékból került ki az egylet legnagyobb alapítványa, mert újra kisorsolása 28,830 frtot jövedelmezett tisztán az egyleti tőkére. Károlyi István gr. 1861 február végén értekezletre hivta magához Károlyi György gr., Eötvös József br., Kemény Zsigmond br., Arany János, Csengery Antal, Toldy Ferenc, Lukács Móric, Tóth Lőrinc, Török János és Pompéry János ismert hazafiakat, kik megállapítva az alapszabályokat, ezeket felterjesztő a már királyivá vált helytartó tanácshoz, mely 1861 november 21-én erősítette meg, utóbb visszaadva az egykor elkobzott összeget is. Ekkér hét esztendei küzdés után lehetett csak az egyesület alakuló gyűlését összehívni, melyen elnökké id. Károlyi István grófot, elnök-helyettessé Eötvös József bárót, az igazgató bizottság tagjaivá Arany Jánost, Csengery Antalt, Deák Ferencet, Lónyay Menyhértet és Tóth Lőrincet, az ellenőrző bizottság tagjaivá Károlyi György grófot, Morócz Istvánt, Weisz Bernát Ferencet, póttagokká Jókai Mórt, Lukács Móricot, Rosti Pált és Tomori Anasztázt választották meg. Titkárrá pedig az elöljáróság Gyulai Pált tette, ki 1862-től 1877 végéig nagy buzgalommal vezette az egyesület ügyeit. A nemzethez kibocsátott felhívásnak nagyon örvendetes sikere lett. Az önkényuralom kíméletlen eljárása megteremte azt az üdvös ellenhatást, mely az alaptőke gyors felszaporítására szolgált. Az első öt év alatt 120.000 forintra emelkedett a tőke. Egyesek és testületek, városok és intézetek, főurak és szerény polgárok, hölgyek és férfiak mintegy vetélkedve küldtek alapítványt vagy adományt. Nemsokára az alapítók élén lehetett olvasni a király nevét ezer forinttal s a József főhercegét 200 forinttal. Mexikóba költözött magyar, s Lombardiában szolgáló katonák is járultak az egyesületi vagyon szaporításához. Végrendeleteikben nemcsak gazdagok, hanem egy kisvárosi szegény özvegy is megemlékezett a magyar irodalom e keletkező jótékony intézetéről. Szokásba jött javára hangversenyeket rendezni,, táncvigalmak jövedelméből részt adni, pénzintézeti gyűléseken részére összeget szavazni meg, megjelent jeles könyvek jövedelmét átengedni s. ritka alkalmakat az egylet érdekében használni fel. Az utolsó koronázáskor p. az akadémia átengedte ablakait az egyesületnek s ezek használásából ezer forint gyűlt be. A szerkesztőségeknél sok éven át apró perselyekben gyűjtöttek s a hivatalos lap egy ideig egy kis százalékot vont le tagjai havi fizetéséből a segélyegyesület javára, így aztán a pénztár, mely az első évben csak egy özvegyet részesíthetett rendes segélyben, az ötödikben márhárom agg irót, kilenc özvegyet és tíz árvát gyámolított rendesen és sok betegnek nyújtott rendkívüli segítséget. A gyors tőkegyarapítást eléggé bizonyítja két számadat : 1861.200 frt, 1866. pedig már 5824 frt 92 kr. volt a kiosztott segély. Az egyesületi vagyont földhitelintézeti záloglevelekbe fektették s az első pénztárnok a kitűnő buzgalmi Szathmáry Lajos intézeti ügyvéd volt, kitől e tisztet 1869. maga a magyar földhitelintézet vette át„ s attól fogva máig minden díj nélkül, a legnagyobb pontossággal kezeli az egyesület vagyonát, fogadja el az érkező összegeket, teljesíti a fizetéseket, gondoskodik a tőkésítésről, terjeszti elő a számadásokat s őrzi az értékpapírokat s egyéb letéteket. Az egyesület elüljárósága is csupán hazafias buzgalomból és az irodalom iránti szeretetből végzi elvállalt kötelességeit. A rendes segélyt évi költségvetésben állapítja meg az igazgató bizottság. Ad az egyesület időközben rendkívüli segélyt is betegség, elhalálozás, temetés, leányárvák férjhez menetele, árvák iskoláztatása esetében,a pénztár viszonyaihoz mért összegekben. Eljárását pontosan megállapított ügyrend szabja meg. Közgyűlést rendesen akkor tart, midőn elnökei vagy igazgató tagjai elhunytával új választás szüksége forog fenn. Eddig elé öt rendes, és egy rendkívüli közgyűlést tartott, amikor is az alapítók, a sajtó, a nagyközönség tájékoztatására évkönyveket oszt szét díjtalanul. Összesen öt ily évkönyve van, Emich Gusztávnál 1867-ben, jelent meg az 1862—67., a Franklin-társulatnál az 1867—1876., az 1877—81., az 1882—84. és az 1885—94. A két elsőt Gyulai Pál szerkesztette, a három utóbbit Vadnay Károly, ki 1878 óta vezeti az egyesület titkári teendőit. 1894-ben az egyesület segélyezésekre 11,482 frtot adott ki, vagyona pedig az év végén 300,958 forint 5ár. Ez összeg legnagyobb része jótékony alapítványokból gyűlt össze. Egy alapítvány összege 200 forintban van megállapítva. A segélyegyesület tisztán jótékonysági egyesület, kegyes alapítványokból, semmiféle befizetést nem kíván azoktól, akiken nagy bajokban segít, s is segít folyvást, noha ma már gyéren kap adományokat, u. névdíjas tagjai pedig, kik egy forintot fizettek be havonkint a pénztárba, megszűntek létezni. Valaha volt ilyen Magyar Írók segélyegylete