A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)

SZ - Szegedi Kis

Szegedi — 507 — Szegedi Kis biztos helyet, de mikor Mágócsit 1567. Forgách Simon váltotta fel a várkapitányságban, Sz. sorsa rosszra fordult. Forgách buzgó kat. lévén, kímé­letlenül bánt a környékbeli reformátusokkal és Sz., a hitehagyott pap, összeütközésbe kerülvén az egyházmegyei hatósággal, kénytelen volt kegye­lemért folyamodni Verancsicshoz. A püspök fel­tételül azt kötötte ki, hogy Sz. távolítsa el a nőt, akiért elhagyta hitét (1569). A dráma kifejlésót nem ismerjük, Sz. későbbi életéről nincs tudomá­sunk, de bizonynyal megmaradt protestánsnak, mert éppen ez évben (1569) jelent meg Énekes­könyve. Ez rendkivül nevezetes, mint a későbbi debreceni ref. énekeskönyvek anyapéldánya ; azon­ban láthatólag ennek is — legalább részben — ré­gibb debreceni kiadások szolgáltak forrásául, ugy hogy Sz. énekeskönyve összekötő kapocs a legelső, ma csak hirből ismert debreceni zsoltáros köny­vek és a ma használatban lévő énekgyüjtemény közt. Egyetlen teljes példányát 1892. fedezte föl Hellebrant Árpád a boroszlói városi könyvtárban. Hasonmásszerüleg kiadta az akadémia : Sz. G. Énekeskönyve 1569-ből, Szilády Áron tanulmá­nyával (benne a XVI. sz.-beli énekeskönyvek is­mertetése), Budapest 1893. V. ö. D. Gy., Magyar Könyvszemle 1894. 2. Sz. János, jogi iró, Jézus-társasági atya, szül. 1699 ápr. 4., megh. Nagyszombatban 1760 dec. 8. Tizenhat éves korában a Jézus-társaságba lépett és oly kitűnően tanult, hogy a szerzetesi fogadal­mak letétele alkalmával egyszersmind a bölcsé­szeti és teologiai doktori koszorút is elnyerte. Ezután Nagyszombatban 4 évig a bölcsészetet, majd itt és Grazban 7 évig a teologiát tanította. Utóbb Kolozsváron és a bécsi Pazmaneumban igazgató volt, úgyszintén Budán is, ahol tábori főpapi hivatalt is viselt ; legvégül Nagyszombat­ban volt házfőnök. Törvénytudománya által lii­ressé lévén, az esztergomi szentszéknél biró volt. Hivataloskodásában időt talált az irodalommal is foglalkozni, mely téren, főleg ahazai jogtudomány terén, szép nevet szerzett magának. Néhány ma­gyar halotti beszédén kivül latin munkái : Tripar­titum juris hungarici Tyrocinium; Notitia de Insignibus et Sigillis Hungáriáé; Werbötzius illustratus stb. V. ö. Szent-István-társ. Encycl. (XIII., 99). Z-K. 3. Sz. Lőrinc, XVI. sz.-beli iró, 1569. békési prot. prédikátor és a Körös és Maros közti kerü­let szeniora. Tőle való a XVI. sz. egyik nevezetes dramatizált terméke, a Theophania, azaz isteni megjelenés (új és igen szép comoedia az mi első atyáinknak állapotjárói és az emberi tiszteknek rendeléséről avagy grádicsáról, Debrecen 1575). Toldy Ferenc nézetétől eltérőleg, Heinrich Gusz­táv kimutatta, hogy a Theophania nem eredeti drámai kísérlet, hanem Selnecker lipcsei szuper­intendens latin drámájának hü, csak stílben össze­vonó, rövidítő és az eredetit elegáns dikciójából teljesen kivetkőztető fordítása ; az eredeti is naiv, de gyermekeknek volt szánva. A Theophania voltakép az emberi társadalomnak rendekre és osztályokra tagolását akarja költői módon feltün­tetni. Ez az anyag sem Sz.-nél, sem Selneckernél nem új ; eredetileg ős-germán mitosz volt az, mely­ből később keresztény legenda lett, majd népmese, mely Németország különböző részeiben élt, sőt itt-ott ól is, végül költői anyagú, melyet a XVI. sz. eleje óta ismeretes és ismeretlen költők sokszor feldolgoztak (Melanchton, Haus Sachs stb.). A for­dítás az első magyar iskolai drámák egyike, mely előadásra is volt szánva. Csonka példánya a nem­zeti muzeum birtokábau van. Sz.-től egy ének is maradt fenn. V. ö. Heinrich G., Nemzeti Hirlap (1878, 194., 196. sz.) és Philol. Közlöny (1877) ; Beöthy, Képes irodalomtörténet (I.) ; Bayer, A nemzeti játékszín (I.). 4. Sz. Mihály, egyházi és történelmi iró, Jézus­társasági atya, sziií. 1706 okt. 22., megh. Gyön­gyösön 1752 jan. 23. Tanulmányainak végzése közben 15 éves korában lépett a rendbe, hol a szerzetesi fogadalmak letételekor a bölcsészeti és teologiai doktori koszorút is elnyerte. Bölcsészeti tanár volt Nagyszombatban ós Kassán, teologiai tanár Győrben. Végre Gyöngyösön házfőnök. Munkái többnyire latin nyelven irvák. Igy : Pala­tium regni Hungáriáé, palatinos ad annos 1315. complectens ; Res gestae in Hungaria ab anno Chr. 673 ad ann. 1618. stb. Magyarul megjelen­tek : A Szűz Máriának eredendő bűn nélkül való fogantatásáról és több egyházi beszed. V. ö. Szt.­István-társ. Encycl. (XIII., 100). Z-K. Szegedi Kis István, reformátor és iró, szül. Szegeden 1505., megh. Ráckevén 1572 máj. 2. Atyja Fábián Kiskun-Halasról költözött Szegedre. Tanult Lippán, majd Gyulán ; Krakóban 1537— 1540-ig, itt héber és görög nyelvet ós zenét, s a latin irodalomban segódtanárként is működött. Itt nyomatván Ozorai és Gálszécsi hitújítók mun­kái, lelke a reformációnak megnyílt ; darabig hazá­jában ólt, hogy új útjára pénzt szerezzen ; 1543 márc. 22. iratkozott be a vittenhergai egyetemre, hol Luther és Melanchton kiváló figyelemben ré­szesítették és itt teologiai doktori oklevelet nyert. Két év múlva Tasnádon, újabb nyomozás Szerint Csanádon kezdé tanári pályáját, de a hitújítót, kit lelkes tanítványok vettek körül, a város és vár ke­gyetlen kapitánya Perusics Gáspár, Martinuzzi sógora, e püspök kívánságára 200 könyvétől meg­fosztotta, tettleg is bántalmazta, földre tiporta s az iskolából elűzte. A menekülő egy évig Gyulán (1545), azután Cegléden tanítóskodott (1546), ta­nítván Melanchton teologiáját. Itt nősült először. Makóról, hol rövid ideig tartózkodott, Temesvár parancsnoka, Petrovics Péter hivta meg a várba, liol a két lelkész mellett templomi szolgálatokat is végzett (1548). 1552-ik év közepén már Békésen tanított iskolában és templomban egyaránt. 1552. év végén Tolnán vonult meg, itt Sztárai Mihály, a baranyai egyházkerület püspöke lelkészszé avatta fel ; 1554. Laskóra hivatott meg lelkészül, hol a legsúlyosabb török iga alatt négy évet töltött s a püspöki kerület fele részében 35 egyházat püs­pökként is igazgatott. Kálmáncsai lelkészkedése alatt (1558—63) Fúria Albert kálmáncsai lakos vádjára D safer kaposvári török tiszt elfogatta s Pécsre a béghez hurcoltatta ; a dühös bég, mivel Sz. a magyarok szomszédos váraiba futkároz, tömlöcbe vettette az ártatlant, lilába volt a kál­máncsai hivek kérelme, ajándéka ; minél többen jártak közbe, annál nagyobb váltságdíjat köve­telt a félrevezetett bég érette. 1561 aug. 10-től Amely szók az S-f. betűben nincsenek meg, S alatt keresendők! 82*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék