A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)
SZ - Szegedi Kis
Szegedi — 507 — biztos helyet, de mikor Mágócsit 1567. Forgách Simon váltotta fel a várkapitányságban, Sz. sorsa rosszra fordult. Forgách buzgó kat, lévén, kíméletlenül bánt a környékbeli reformátusokkal és Sz., a hitehagyott pap, összeütközésbe kerülvén az egyházmegyei hatósággal, kénytelen volt kegyelemért folyamodni Verancsicshoz. A püspök feltételül azt kötötte ki, hogy Sz. távolítsa el a nőt, akiért elhagyta hitét (1569). A dráma kifejtését nem ismerjük, Sz. későbbi életéről nincs tudomásunk, de bizonynyal megmaradt protestánsnak, mert éppen ez évben (1569) jelent meg Énekeskönyve. Ez rendkivül nevezetes, mint a későbbi debreceni ref. énekeskönyvek anyapéldánya ; azonban láthatólag ennek is — legalább részben — régibb debreceni kiadások szolgáltak forrásául, ugy hogy Sz. énekeskönyve összekötő kapocs a legelső, ma csak hitből ismert debreceni zsoltáros könyvek és a ma használatban lévő énekgyűjtemény közt. Egyetlen teljes példányát 1892. fedezte föl Hellebrant Árpád a boroszlói városi könyvtárban. Hasonmásszerüleg kiadta az akadémia : Sz. G. Énekeskönyve 1569-ből, Szilády Áron tanulmányával (benne a XVI. sz.-beli énekeskönyvek ismertetése), Budapest 1893. V. ö. D. Gy., Magyar Könyvszemle 1894. 2. Sz. János, jogi iró, Jézus-társasági atya, szül. 1699 ápr. 4., megh. Nagyszombatban 1760 dec. 8. Tizenhat éves korában a Jézus-társaságba lépett és oly kitűnően tanult, hogy a szerzetesi fogadalmak letétele alkalmával egyszersmind a bölcsészeti és teologiai doktori koszorút is elnyerte. Ezután Nagyszombatban 4 évig a bölcsészetet, majd itt és Grazban 7 évig a teologiát tanította. Utóbb Kolozsváron és a bécsi Pazmaneumban igazgató volt, úgyszintén Budán is, ahol tábori főpapi hivatalt is viselt ; legvégül Nagyszombatban volt házfőnök. Törvénytudománya által híressé lévén, az esztergomi szentszéknél biró volt. Hivataloskodásában időt talált az irodalommal is foglalkozni, mely téren, főleg a hazai jogtudomány terén, szép nevet szerzett magának. Néhány magyar halotti beszédén kivül latin munkái : Tripartitum juris hungarici Tyrocinium; Notitia de Insignibus et Sigillis Hungariáé; Werbötzius illustratus stb. V. ö. Szent-István-társ. Encycl. (XIII., 99). 7-K. 3. Sz. Lőrinc, XVI. sz.-beli iró, 1569. békési prot. prédikátor és a Körös és Maros közti kerület szeniora. Tőle való a XVI. sz. egyik nevezetes dramatizált terméke, a Theophania, azaz isteni megjelenés (új és igen szép comoedia az mi első atyáinknak állapotjáról és az emberi tiszteknek rendeléséről avagy grádicsáról, Debrecen 1575). Toldy Ferenc nézetétől eltérőleg, Heinrich Gusztáv kimutatta, hogy a Theophania nem eredeti drámai kísérlet, hanem Selnecker lipcsei szuperintendens latin drámájának hűt, csak stílben összevonó, rövidítő és az eredetit elegáns dikciójából teljesen kivetkőztető fordítása ; az eredeti is naiv, de gyermekeknek volt szánva. A Theophania voltakép az emberi társadalomnak rendekre és osztályokra tagolását akarja költői módon feltüntetni. Ez az anyag sem Sz.-nél, sem Senneckernél nem új ; eredetileg ős-germán mítosz volt az, melyből később keresztény legenda lett, majd népmese, mely Németország különböző részeiben élt, sőt itt-ott él is, végül költői anyaga, melyet a XVI. sz. eleje óta ismeretes és ismeretlen költők sokszor feldolgoztak (Melanchton, Haus Sachs stb.). A fordítás az első magyar iskolai drámák egyike, mely előadásra is volt szánva. Csonka példánya a nemzeti muzeum birtokában van. Sz.-től egy ének is maradt fenn. V. ö. Heinrich G., Nemzeti Hirlap (1878, 194., 196. sz.) és Philol. Közlöny (1877) ; Beöthy, Képes irodalomtörténet (I.) ; Bayer, A nemzeti játékszín (I.). 4. Sz. Mihály, egyházi és történelmi iró, Jézustársasági atya, szül. 1706 okt. 22., megh. Gyöngyösön 1752 jan. 23. Tanulmányainak végzése közben 15 éves korában lépett a rendbe, hol a szerzetesi fogadalmak letételekor a bölcsészeti és teologiai doktori koszorút is elnyerte. Bölcsészeti tanár volt Nagyszombatban és Kassán, teologiai tanár Győrben. Végre Gyöngyösön házfőnök. Munkái többnyire latin nyelven irvák. Igy : Palatium regni Hungáriáe, palatinos ad annos 1315. complectens . Res gestae in Hungaria ab anno Chr. 673 ad ann. 1618. stb. Magyarul megjelentek : A Szűz Máriának eredendő bűn nélkül való fogantatásáról és több egyházi beszéd. V. ö. Szt.István-társ. Encycl. (XIII., 100). I-K. Szegedi Kis István, reformátor és iró, szül. Szegeden 1505., megh. Ráckevén 1572 máj. 2. Atyja Fábián Kiskun-Halasról költözött Szegedre. Tanult Lippán, majd Gyulán , Krakóban 1537— 1540-ig, itt héber és görög nyelvet és zenét, s a latin irodalomban segédtanárként is működött. Itt nyomatván Ozorai és Gálszécsi hitújítók munkái, lelke a reformációnak megnyílt ; darabig hazájában élt, hogy új útjára pénzt szerezzen . 1543 márc. 22. iratkozott be a wittenbergai egyetemre, hol Luther és Melanchton kiváló figyelemben részesítették és itt teológiai doktori oklevelet nyert. Két év múlva Tasnádon, újabb nyomozás szerint Csanádon kezdé tanári pályáját, de a hitújítót, kit lelkes tanítványok vettek körül, a város és vár kegyetlen kapitánya Perusics Gáspár, Martinuzzi sógora, e püspök kívánságára 200 könyvétől megfosztotta, tettleg is bántalmazta, földre tiporta s az iskolából elűzte. A menekülő egy évig Gyulán (1545), azután Cegléden tanítóskodott (1546), tanítván Melanchton teológiáját. Itt nősült először Makóról, hol rövid ideig tartózkodott, Temesvár parancsnoka, Petrovics Péter hívta meg a várba, hol a két lelkész mellett templomi szolgálatokat is végzett (1548). 1552-ik év közepén már Békésen tanított iskolában és templomban egyaránt. 1552. év végén Tolnán vonult meg, itt Sztárai Mihály, a baranyai egyházkerület püspöke lelkészszé avatta fel . 1554. Laskóra hivatott meg lelkészül, hol a legsúlyosabb török iga alatt négy évet töltött s a püspöki kerület fele részében 35 egyházat püspökként is igazgatott. Kálmáncsai lelkészkedése alatt (1558—63) Fúria Albert kálmáncsai lakos vádjára Dsafer kaposvári török tiszt elfogatta s Pécsre a béghez hurcoltatta ; a dühös bég, mivel Sz. a magyarok szomszédos váraiba futkároz, tömlöcbe vettette az ártatlant, hiába volt a kálmáncsai hivek kérelme, ajándéka ; minél többen jártak közbe, annál nagyobb váltságdíjat követelt a félrevezetett bég érette. 1561 aug. 10-től Amely szók az S-f. betűben nincsenek meg, S alatt keresendők! 82* Szegedi Kis