A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)

SZ - Szegedi

Szegedi — 506 — Szegedi Kis A sópajták, sőt a tiszai hajóhíd egy része is el­hamvadt ekkor. 1816. a város egy része ismét viz alá került s e csapás 1830. csak nagy küzde­lem árán volt elhárítható. 1836 nyarán pedig na­ponkint megújuló rémes tüzesetek nyugtalanítot­ták. Az első közvilágítás 1827., az első kaszinó 1829., az első kövezet 18-40., az első takarékpénz­tár 1845. létesült. A szabadságharc alatt a város négy honvédzászlóaljat állított ki fiaiból és sze­relte fel azokat. A Földváry-féle önkéntes nem­zetőrség pedig a híres szenttamási sáncok bevéte­lével szerzett dicsőséget. 1849 febr. 2. a város nemzetőrsége Teodorovics szerb seregét vitézül visszaverte, de aug. 5. a visszavonuló honvéd­sereg az újszeged-szőregi síkon csatát vesztett. Az 1854-iki önkéntes államkölcsön alkalmával a város közönsége 600,000 frtot, a lakosság pedig 400,000 frtot jegyzett. A király 1857-iki körútja alkalmával Sz.-et is meglátogatta. Ugyanezen időtájban fogták el Rózsa Sándort, a régi betyár­világ utolsó romantikus hősét. 1856. a reformá­tus, a következő évben pedig az ág. ev. hitközsé­gek alakultak. 1858. épült a Sz.-i kiviteli gőzma­lom és az osztrák államvasút tiszai vashídja. A vízvezeték 1859., a légszeszvilágítás pedig 1865. rendeztetett be. 1864. volt az utolsó nagy tűzve­szély, mig 1854., 1855., 1867. és 1876. a város az elöntéssel fenyegető árvizekkel küzdött. 1872 óta a város nagy arányú fejlődésnek és haladás­nak indult. A kövezések kiterjesztése, szabályo­zások, nagyobb építkezések, utcák feltöltése és terek fásítása által mind polgárisultabb alakot öl­tött. 1876. Sz.-en tartatott az országos dalünnep s ugyanekkor nyílt meg a kiváló sikerű iparter­méuy- és állatkiállítás is. 1879 márc. 5. a várostól észak felé, négy mérföldnyi távolságra eső per­csóra-petresi töltésvonalat a Tisza árja elszakít­ván, az áradat feltartóztathatatlanul a város mögé került. Egy ideig az alföldi vasút vonalán rög­tönzött védművekkel igyekeztek a vizet feltar­tani, de márc. 11. éjjel oly óriási vihar támadt, hogy a hősi védelem dacára is a töltés átszakadt s reggelre a város már hullámsírban feküdt. A vízbe fuladt halottak száma 151, a romba dőlt házaké pedig 5585 volt s csak 417 épület, illető­leg 334 lakóház maradt épen. A kárt 10.800,000 forintra becsülték. Márc. 17. a király a romban heverő várost megtekintve, újjá alkotó akaratá­nak kifejezést adott. A részvét az egész földke­rekségen páratlan mérvben nyilatkozott, mert 2.834,120 frt könyöradomány gyűlt egybe. A ha­zai sajtó és a törvényhozás Sz. missziójától át­hatva kimondta, hogy ha soha sem lett volna is Sz., azon a helyen nemzeti szempontból szükség van egy erős központra. Azért a lakosság építke­zésekre tiz, a város pedig feltöltésekre, kisajátítá­sokra, szabályozás, csatornázás, kövezés s más köz­ségi szükségletekre öt milliós kölcsönt nyert 6% kamattal 50 év alatt visszafizetendőül. A város új­jáalkotási munkálatainak vezetésével királyi biz­tosi minőségben Tisza Lajos bízatott meg, ki mű­ködését 1879 jun. 11. megkezdve, 1883 végén fe­jezte be. Ez idő alatt 3485 epítkezés történt s pedig 31 kétemeletes, 264 emeletes, 625 magas földszin­tes és 1696 földszintes lakóház, melyekre 9 milliós államkölcsön vétetett igénybe. Ugyanezen idő alatt a kisajátítások 1.275,000 frt, a feltöltések 1.200,000 frt, a csatornázások 50,000 frt, kövezé­sek 1.300,000 frt, laktanyaépítkezés 550,000 frt stb. kiadást vettek igénybe. Az államkölcsön és a könyöradományok egy részének igénybe vétele mellett a város közjövedelmeiből épült a színház (450,000 frt), a városháza (300,000 frt), a belvá­rosi flu- és leányiskola (65 és 90 ezer frt), az alsó­és felsővárosi népiskola (60 és 22 ezer forint), a kincstári sópajták (65,000 frt), 6 vámház (70,000 frt), az új-Sz.-i vigadó (40,000 frt), a szegények háza, a kálvária stb. Ezeken túl az állam saját céljaira s illetőleg hivatalainak és intézményeinek elhelyezésére 1.850,000 frt költséggel felépítette: a polgári és fenyítő törvényszéket, a kerületi börtönt, pénz­ügyigazgatóságot, posta- és táviróhivatalt,hon véd­kaszárnyát és tiszti pavillout ; a Tisza medrének kibővítésére és Új-Sz. belebbezésére, a város hozzájárulását betudva 600,000 frtot, a körtöl­tés építésére egy milliót, a közúti vashíd és feljárói elkészítésére 1.740,000 frtot, a rakodó­part kiépítésére pedig 1.200,000 frtot fordított. Az újjáépült várost a király 1883 okt. 14—16. nagy megelégedéssel szemlélte meg. Az újjáal­kotás azonban azóta is szakadatlanul tart s még máig is igen sok telek beépítetlen. 1886. épült a. főgimnázium és kegyesrendi társház (300,000· frt), majd a rókusi népiskola építése, a felső- és alsóvárosi népiskolák kibővítése. 1889. készült el az államfogház, a honvéd kerületi börtön, legutóbb pedig a honvéd- és az új csapat-kórház. Legkö­zelebb az utászkaszárnya és a közvágóhíd épül fel. 1890. már 6502 ház volt felépítve, ezek közt 38 kétemeletes, 594 emeletes, de az ideiglenes épületek száma még ekkor is 2041 volt. A leg­utóbbi évben 345 építkezési engedély adatott ki, ezek közül 156 lakóház emelésére. Irodalom. Bertalan Α., Sz. szabad királyi város földrajzi és meteorologiai viszonyai, Szeged 1884; Dudás Gy., A zentai ütközet és Sz. visszavétele 1686., Zenta 1886; Kákay Aranyos Nro 3., Sz. pusztulása, Szeged 1879; Kálmány L·., Sz. népe, Budapest 1881—91; Kovács J., Sz. Tájékoztató ismertetésül, Szeged 1889; Reizner J., A régi Sz,, u. o. 1884; u. a. Történelmi vizsgálatok a zsidók Sz.-i letele­pülése körül, u. o. 1887; Szegedi Α. Κ., A Sz.-alsóvárosi fejedelmi templom és kolostor történelmi vázlata, u. o. 1861; Varga P., Sz. város története, u. o. 1877; Löw-Kubingi, A 8z.-i zsidók, u. o. 1885; Reizner, A Szegedi Híradó negyedszázados pályafutása, u. o. 1884; u. a., A Sz.-király­halmi és -bojár Imim i pogánykori sírleletek, Budapest 1891; u. a., 8z. és Délmagyarország, Szeged 1895; Ruszfci, A kegyúri jog és a Sz.-i gyakorlat, u. o. 1886; Vedres, A haza szeretete avagy Sz. városának a törököktől való elvé­tele, u. o. 1809; u. a., A Sz.-i múzsák százados ünnepe, u, o. 1820; u. a., Sz. város tanácsháza talpkövének letétele, Pest 1799; Woerl, Kalauz Sz.-en és környékén; Palugyai J., Magyarország leírása, Pest 1854, 2. köt. stb. REIZNER JÁNOS. Szegedi, 1. Gergely, egy nevezetes XVI. sz.-beli prot. énekeskönyv szerzője. Eredetileg kat. pap (beregszászi Domokos-rendi barát) volt, hihetőleg szegedi születésű ; 1556. Kálmáncsehi Sánta Már­ton debreceni pap és Petrovics Péter segítségével a vittenbergai akadémián tanult, hol 1557. Petro­vics Péterhez intézett levele nyomtatásban meg­jelent. 1557 nyarán hazajött és Debrecenben is­kolamester, majd Kálmáncsehi halála után pré­dikátor lett. 1562—63 körül ismeretlen okból elhagyta Debrecent, s Németi Ferenc tokaji kapi­tány pártfogása alá helyezte magát. Németi ha­lála után Egerben Mágócsi Gáspár mellett talált Amely szók az S-f. betű ben nincsenek meg, S alatt keresendők! 82*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék