A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)

T - Turóci fakönyv - Turóci király - Turóci prépostság

Turóc — 434 — rét a XIII. sz. első felében a vármegye terü­letén, midőn is a községek egymásután kelet­keznek, s a templomok építése az ipar emelésére szolgál alapul. így keletkeznek egymásután: Folkusfalva 1230., Mattyuch 1235.,Pribóc 1235., Laszlóc 1240., Zanasán 1242., Draskfalva 1242., Rákóc 1244., Vendéghegy 1245., Videfelde 1245., Konopota 1248., Jordánfalva 1249., Kis-Maguch 1250. A XIII. sz.-ban három nevezetes mozzanata T. történetének Turuch várának felépítése még a tatárjárás előtt a Forgácsok őse Ivánka által, amely vár valószínűleg csak kiépítve lett akkor, mert a vármegye terü­lete mint Turch, később Turuch és T. ezen­­Tártól nyerte nevét, amely név jóval előbb használatos volt a várnak Ivánka által történt kiépítésénél. A második IV. Bélának a tatár részből 1242. lett menekülése, midőn is első menedékét a T.-i várban találta. Harmadik mozzanata a premontreiek konventjének megala­pítása IV. Béla által 1252., hol is Znióváralján volt a prépostságuk, ott épülvén templomuk és monostoruk s az mint hiteles hely működött. A mohácsi vész után elpusztult, javai világi kézre kerültek . Nyári Ferenctől Révay-birtokba jutott, míg azt 1544. I. Ferdinánd magához váltotta s 1547. a prépostságot Várdas Tamásnak adomá­nyozta. 1586. a jezsuiták bírták, 1616. Forgács Ferenc esztergomi érseké,1621. ismét a jezsuitáké, ezek eltörlése után az egyetemi alapé lett. A pre­montreiek rendéből második prépostja Ivánka And­rásnak testvére volt az utolsó Majthény Uriel. T. területe mint királyi predium a vármegyék alakítása után a XIII. sz.-ban Zólyom vármegyé­hez tartozott s mint annak függeléke, szerveze­tére nézve a zólyomi comeseknek volt alárendelve; mint önálló vármegyei terület az önkormányzatot és törvényhatósági jogokat csak a XIV. sz. első felének utolsó tizedében kezdette gyakorolni. A vármegyének mint önálló törvényhatóságnak első főispánja 1350—57. Tamás volt, 1528-tól kezdve a főispánok szakadatlan sorát a Révay­család tagjai töltötték be 1707-ig. Politikai bet­életének és viszontagságainak főbb mozzanatai a XV. sz. elejétől kezdődnek, midőn is ott Szentmik­lósi Pongrác befészkelte magát 1436. Blatnica várába s ezt későbben Necpáli László szakolcai várkapitánynak 7000 arany forintért eladta. Szentmiklósi Pongrác rettegett réme volt a felvi­déknek ; az ő fegyveres hordáihoz sorakoztak a husziták pusztításai. 1449. Hunyadi Jánossal bé­két köt s az egyességbe Baliczky Miklóst is bele­veszi szklabinyai várával. 1454. a T.-i prépostság javait Nebojsza Miklós bitorolja, a közelében erő­dítéseket emel s ugyanez évben Nebojszának a prépostság bitorlását Pongrác biztosítja Hunyadi Jánosnál, Szucsán várában pedig István testvé­rét helyezi el. 1469. Komorovszky Péterrel üldö­zik egymást és Pongrác dúlásaival T.-t egészen hatalma alá keríti . Herostratesi hírnevet sze­rez : T.-t királynak hívják. Árpád-házi királyaink uralkodása alatt gyakori tartózkodási helye II. Ist­vánnak, IV. Bélának, míg később Nagy Lajos, Zsigmond látogatták a vármegyét s mindannyi­szor T. várában tartózkodtak. T. vára a huszita harcok alatt a XV. sz.-ban a husziták kezére ke­rül Hunyadi János kormányzósága alatt. A mohá­csi vész után Szapolyai János veszi birtokába ; később Nyári Ferencé, ettől a Révayak veszik át, míglen a Thököly-mozgalom alatt leromboltatott. A szlávok által épített Szklabinya vára IV. Béla idejében Dettrich Mika comesé, utána Pap, azután Corom, ugy Czecze birtokolja, míg erre Bubek fő­ispán kezébe kerül. Továbbá birtokolja Szent­miklósi Pongrác, mire Hunyadi János veszi át. Mátyás király Ernst János budai kincstári prefek­tusnak adományozza, később Szapolyai János é­s 1551. a Révayak birtokába jut. Amint a várak urai változtak, a szerint fordultak a vármegye tár­sadalmi viszonyai, majd a felvidéki dinaszták, oli­gárkák dúlták, majd a huszita zsoldos hadak ha­rácsolták, s bár az országos események színhelyé­től távol esett a vármegye területe s hazánk álta­lános történetének jelentős mozzanatai alig érin­tették. T. vármegye társadalmi viszontagságai a nagy hadjáratok nyomorával felértek. Politikai belszervezetében változás alig fordul elő. A vármegye adminisztrációjának központja Szentmárton volt, amely a korponaiakéhoz ha­sonló szabadalmát 1340. Róbert Károlytól kapta. Itt tartotta meg Bubek Imre országbíró 1391. a nemesi birtokok vizsgálatát. A vármegye területe négy járásra osztatván, ezen járások székhelyei a régi időkben Szklabinyán, Blatnicán, Mossócon és Znión volt. A vármegye törvényhatóságának pe­csétjét 1638-ig a négy szolgabíró és alispán együttes magánpecsétje helyettesítette ; 1639-ben azonban T. is mint ilyen pecsétet kapott, amelyet 1709-ig használt. 1709. új címert kap, emlékére azon eseménynek, midőn az ónodi gyűlésen T. két követet (1707), Rakovszky Menyhértet és Okoli­csányi Kristófot agyonvagdalták; ennek emlé­kére a vármegye új címerét az Okolicsányi- és Rakovszky-család címerképéből állították össze s azóta használatban van, valamint ezen gyászos eset emlékére a vármegye tanácstermének asz­tala piros posztóval van borítva. MAJLÁTH BÉLA. 2. T., a Vág baloldali mellékfolyója, ered T. vármegye déli határán, a Nagy-Fátra hegységben, a hegységből csakhamar kilépve, a termékeny T.-i lapályt öntözi és ezt DÉE-i irányban hasítva, Ruttkánál a Vágba ömlik. Hossza mintegy 60 km. Mindkét oldalról számos bővizű patakot vesz fel, így jobb felől a Stubnyai, Mossóci, Blatnicai, Nec­páli és Szklabinyai, bal felől a Vinckói és Valcsai patakokat. b­.v. Turóci fakönyv, nyírfahártyára irt állítólagos magyar irodalmi emlék. Szabó Károly bebizonyí­totta, hogy Bél székely ábécéje segítségével szer­kesztett koholmány. Közzétették az Akadémia Tudománytárában, új folyam 1840. VIII. köt. Turóci király, 1. Pongrácz (család) és Turóc (tört.). Turóci prépostság, alapította IV. Béla király Ζ m­a-Váralján 1248. ; alapító levelét azonban a premontreiek részére csak 1252. adta ki (v. ö. Hazai Okm. VI, 65­75; Századok 1896, 560— 562). A boldogságos szűz tiszteletére állítottt s dúsan ellátott prépostság gyorsan felvirágzott ; 1266. IV. Béla a monostor népeit, a király­i pré­postság bíróságait kivéve, minden egyéb bíróság alól fölmentette. IV. László is sok kedvezésben részesítette a prépostságot. Az utolsó turóci pré- Turóci prépostság

Next