A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
T - Török-Bálint - Török-Bálint-alma - Török-Becse - Törökbecsei ármentesítő társulat - Török birodalom - Az oszmán uralom hanyatlása
Török birodalom 323 hét éves fiát IV. Mohammedet (1648-87) ültették a trónra. A gyermek szultán alatt a hárem befolyása mind erősebben kezdett érvényesülni ; nagyanyja és Köprili Mohammed nagyvezír vezették korlátlan önkénynyel az állam ügyeit ; az oszmán birodalom megrendülve alapjaiban e pillanatban a felbomlás szélén állott ; a pénzügyek zilált állapota minden mértéket meghaladott ; a janicsárok folytonos zendülései folytán a belbéke és biztonság alapjában meg volt támadva. Ekkor, a legsúlyosabb válság pillanatában egy férfiú vette kezébe az állam gyeplőjét, ki minden feltételével rendelkezett az erőnek és szellemi tehetségnek. A férfiú a hitehagyott Köprili Mohammed nagyvezír volt. Legelőször a velenceiekkel számolt le, kiktől visszavette az egy év előtt elfoglalt Lemnosz és Tenedosz szigeteket s hatalmukat a keleti tengereken újra korlátok közé szorítá. A Dardanellák mind a két partján hatalmas erősségeket emelt, melyek ma is dominálják a bejáratot a nevezetes szorosba. Nagy gondot fordított a nagyvezír Magyarország ügyeire is, hol II. Rákóczi György a porta által kinevezett fejedelemmel, Barcsay Ákossal küzdött Erdély koronájáért. Rákóczi ugyan elűzte Barcsayt, de aztán a törökkel szemben a gyalui csatában elesett. Elesik Várad is (1660), majd Kemény János, kit I. Lipót vezére, Montecuccoli nem segít, és végre Apafi Mihály lesz a török kegyelméből Erdély fejedelme. Midőn pedig az elűzött Kemény Apafitól el akarja vitatni a trónt, a töröktől Nagyszőllősnél halálos vereséget szenved (1662). Ekkor azonban Köprili Mohammed már nem élt; fia Köprilli Ahmed (1. o.) követte a nagyvezírségben. Mihelyt a kormányzás belügyeivel tisztában volt, Magyarország és Erdély ellen fordult. Megvette Párkányt, Esztergomot, Érsekújvárt, Nyitrát, Lévát stb., s miután a császári hadakkal sehol sem találkozott (Montecuccoli főhadvezér Zrínyi Miklós kérelmei dacára tétlenül nézte a törökök pusztításait), az ősz derekán 30,000 rabszolgával győzedelmesen Konstantinápolyba tért vissza. A következő 1664. év tavaszán ismét Magyarországba jött s miután a Dráva mellékét elpusztítá s Új-Szerin várát hatalmába keríté, melyet a hős Zrínyi Miklós, cserben hagyatva Montecuccolitól, maga gyújtott fel és ürített ki, Zala vármegyén keresztül Vas vármegyének vette útját, hol a Rába mellett találkozott a császár hadaival. Midőn Köprili Ahmed a szíriai határ felé folytatta útját, az Ausztriát féltő császári fővezér mégis megmozdult és abban a percben támadta meg a törököket, midőn ezek Szt.-Gotthárd mellett aug. 1. a Rábán átkeltek. A csatát a törökök elvesztették, mindazonáltal a nyolc nappal később kötött vasvári béke mindent helyreütött . Érsekújvár és Nagyvárad török kézen maradt s a vereség hatását csak a kirabolt és a törökök hatalmában maradt Magyarország érezte. Hogy a szt.-gotthárdi csorbát kiköszörülje, Köprili Ahmed nemsokára Kréta szigetének meghódítására készült, a velenceiek legtekintélyesebb birtoka ellen. Kandia emlékezetes ostroma több mint két évig tartott s mindkét félnek óriási áldozatokba került ; a velenceieket huzamos ideig a franciák segítették s csak azok elvonulása után adta fel a vitéz Morosini a fővárost. Alig pihente ki Köprili Ahmed a hosszú ostrom fáradalmait, már Lengyelország ellen vezette hadait, melyet 1672. a budziáki békére kényszerített, melyben Podolia és Ukrajna török fensőség alá kerültek. Csakhogy röviddel a derék nagyvezir halála után (1676) nemcsak ezen szerzemények vesztek el, hanem Oroszország 1681-ben Azov városát is hatalmába keríté. A két Köprilit Kara Musztafa követte a nagyvezírségben, ki nem birt elődjeinek sem erélyével, sem tehetségével. Mindamellett Thökölyvel szövetségre lépett és Apafit is rávette, hogy a magyar bujdosókat támogassa. 1683. pedig Bécs ostromára indult, mely vállalatát azonban nagy kudarc kisérte : Lotaringiai Károly és Sobieski János felmentették a székvárost és Bécs felszabadulásával megindult a tizenhat éves szerencsétlen háború, mely az oszmánok hatalmát Magyarországon is összetörte. 1687. halt meg IV. Mohammed, kinek sem a dicsőségben, sem a vereségekben nem volt igazi része. Őt III. Szolimán követte (1687—91), ezt pedig II. Ahmed váltotta fel a trónon (1691—95), kiknek idejében Magyarországban egyre halványabbá lett a félhold ragyogása. 1695. II. Musztafa került a trónra, ki személyesen merészelte fegyvereit Szavójai Jenőéivel összemérni, akitől azonban 1697. Zentánál oly vereséget szenvedett, hogy élete is veszélyben forgott. A megrémült szultán, tekintettel kimerült országára, békealkudozásokat kezdett,melyek Karlócán több európai hatalom közreműködésével békére vezettek (1699). A porta a Bánság kivételével egész Magyarországról lemondott, Moreát a velenceiek, Podoliát s Ukrajnát a lengyelek, Azovot az oroszok kapták. Ezzel T. a Szolimán által megalapított nagyhatalmi állásáról leszorult. II. Musztafa nem soká élte túl e csapásokat ; a janicsárok, kik katonai képességeit nevezték és szűkmarkúságát szidták, 1703. a tróntól megfosztották, melyre öcscsét, 111. Ahmedet emelték (1703—30). Ahmed a börtönből került a trónra, nem volt ugyan tehetségesebb bátyjánál, de néhány nemesebb vonással dicsekedett. Kortársa volt Nagy Péter cárnak, az első fejedelemnek, aki a keleti kérdéssel kapcsolatban következetesen törekedett a törököknek gyöngítésére, mondhatni, Európából való kiűzetésére és ezzel összes utódainak kijelölte az utat, melyen az orosz tradicionális politikának haladnia kell. Ahmed tétlenül nézte azt a makacs küzdelmet, mely Péter cár és XII. Károly svéd király között az északi hegemóniáért folyt. Midőn azután a Poltavánál elbukott Károly török területre menekült, vendégszeretően fogadta, de kívánságát, hogy Péternek hadat szenjen, sokáig nem teljesíté.Elvégül (1711) mégis háborút indított Péter ellen, kit Baltadsi Mehemed nagyvezír a Pruth ingoványaiban hadával együtt körülfogott. Katalin cárnő megvesztegette azonban a nagyvezirt, ki Péter cárt szökni enged, és erre a béke megint helyreállott. A békében az 1699. elveszett Azov visszakerült T.-hoz. XII. Károlynak nem volt a béke ínyére, amiért is mindent elkövetett, hogy a szultánt újabb háborúra rávegye, de hasztalan. Újabb háborúra csak Károly eltávozása után, 1714 ben került a dolog, még pedig Velencével, mely nem 21. Török birodalom