A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)

T - Török-Bálint - Török-Bálint-alma - Török-Becse - Törökbecsei ármentesítő társulat - Török birodalom - Az oszmán uralom hanyatlása

Török birodalom 323 hét éves fiát IV. Mohammedet (1648-87) ültet­ték a trónra. A gyermek szultán alatt a hárem befolyása mind erősebben kezdett érvényesülni ; nagyanyja és Köprili Mohammed nagyvezír ve­zették korlátlan önkénynyel az állam ügyeit ; az oszmán birodalom megrendülve alapjaiban e pil­lanatban a felbomlás szélén állott ; a pénzügyek zilált állapota minden mértéket meghaladott ; a janicsárok folytonos zendülései folytán a belbéke és biztonság alapjában meg volt támadva. Ek­kor, a legsúlyosabb válság pillanatában egy férfiú vette kezébe az állam gyeplőjét, ki min­den feltételével rendelkezett az erőnek és szel­lemi tehetségnek. A férfiú a hitehagyott Köprili Mohammed nagyvezír volt. Legelőször a velen­ceiekkel számolt le, kiktől visszavette az egy év előtt elfoglalt Lemnosz és Tenedosz szigeteket s ha­talmukat a keleti tengereken újra korlátok közé szorítá. A Dardanellák mind a két partján hatal­mas erősségeket emelt, melyek ma is dominálják a bejáratot a nevezetes szorosba. Nagy gondot fordí­tott a nagyvezír Magyarország ügyeire is, hol II. Rákóczi György a porta által kinevezett feje­delemmel, Barcsay Ákossal küzdött Erdély koro­nájáért. Rákóczi ugyan elűzte Barcsayt, de az­tán a törökkel szemben a gyalui csatában elesett. Elesik Várad is (1660), majd Kemény János, kit I. Lipót vezére, Montecuccoli nem segít, és végre Apafi Mihály lesz a török kegyelméből Erdély fe­jedelme. Midőn pedig az elűzött Kemény Apafitól el akarja vitatni a trónt, a töröktől Nagyszőllős­nél halálos vereséget szenved (1662). Ekkor azon­ban Köprili Mohammed már nem élt; fia Köp­rilli Ahmed (1. o.) követte a nagyvezírségben. Mi­helyt a kormányzás belügyeivel tisztában volt, Magyarország és Erdély ellen fordult. Megvette Párkányt, Esztergomot, Érsekújvárt, Nyitrát, Lé­vát stb., s miután a császári hadakkal sehol sem találkozott (Montecuccoli főhadvezér Zrínyi Miklós kérelmei dacára tétlenül nézte a törökök pusztítá­sait), az ősz derekán 30,000 rabszolgával győzedel­mesen Konstantinápolyba tért vissza. A következő 1664. év tavaszán ismét Magyarországba jött s mi­után a Dráva mellékét elpusztítá s Új-Szerin várát hatalmába keríté, melyet a hős Zrínyi Miklós, cser­ben hagyatva Montecuccolitól, maga gyújtott fel és ürített ki, Zala vármegyén keresztül Vas vár­megyének vette útját, hol a Rába mellett találko­zott a császár hadaival. Midőn Köprili Ahmed a szíriai határ felé folytatta útját, az Ausztriát féltő császári fővezér mégis megmozdult és abban a percben támadta meg a törököket, midőn ezek Szt.-Gotthárd mellett aug. 1. a Rábán átkeltek. A csatát a törökök elvesztették, mindazonáltal a nyolc nappal később kötött vasvári béke mindent helyreütött . Érsekújvár és Nagyvárad török kézen maradt s a vereség hatását csak a kirabolt és a tö­rökök hatalmában maradt Magyarország érezte. Hogy a szt.-gotthárdi csorbát kiköszörülje, Köprili Ahmed nemsokára Kréta szigetének meghódítá­sára készült, a velenceiek legtekintélyesebb bir­toka ellen. Kandia emlékezetes ostroma több mint két évig tartott s mindkét félnek óriási áldoza­tokba került ; a velenceieket h­uzamos­ ideig a franciák segítették s csak azok elvonulása után adta fel a vitéz Morosini a fővárost. Alig pi­hente ki Köprili Ahmed a hosszú ostrom fáradal­mait, már Lengyelország ellen vezette hadait, melyet 1672. a budziáki békére kényszerített, melyben Podolia és Ukrajna török fensőség alá kerültek. Csakhogy röviddel a derék nagyvezir halála után (1676) nemcsak ezen szerzemények vesztek el, hanem Oroszország 1681-ben Azov városát is hatalmába keríté. A két Köprilit Kara Musztafa követte a nagyvezírségben, ki nem birt elődjeinek sem erélyével, sem tehetségével. Mind­amellett Thökölyvel szövetségre lépett és Apafit is rávette, hogy a magyar bujdosókat támo­gassa. 1683. pedig Bécs ostromára indult, mely vállalatát azonban nagy kudarc kisérte : Lotarin­giai Károly és Sobieski János felmentették a székvárost és Bécs felszabadulásával megindult a tizenhat éves szerencsétlen háború, mely az osz­mánok hatalmát Magyarországon is összetörte. 1687. halt meg IV. Mohammed, kinek sem a dicsőségben, sem a vereségekben nem volt igazi része. Őt III. Szolimán követte (1687—91), ezt pedig II. A­hmed váltotta fel a trónon (1691—95), kiknek idejében Magyarországban egyre halvá­nyabbá lett a félhold ragyogása. 1695. II. Musz­tafa került a trónra, ki személyesen merészelte fegyvereit Szavójai Jenőéivel összemérni, akitől azonban 1697. Zentánál oly vereséget szenvedett, hogy élete is veszélyben forgott. A megrémült szultán, tekintettel kimerült országára, békealku­dozásokat kezdett,melyek Karlócán több európai hatalom közreműködésével békére vezettek (1699). A porta a Bánság kivételével egész Magyarország­ról lemondott, Moreát a velenceiek, Podoliát s Uk­rajnát a lengyelek, Azovot az oroszok kapták. Ez­zel T. a Szolimán által megalapított nagyhatalmi állásáról leszorult. II. Musztafa nem soká élte túl e csapásokat ; a janicsárok, kik katonai képességeit nevezték és szűkmarkúságát szidták, 1703. a tróntól megfosz­tották, melyre öcscsét, 111. Ahmedet emelték (1703—30). Ahmed a börtönből került a trónra, nem volt ugyan tehetségesebb bátyjánál, de né­hány nemesebb vonással dicsekedett. Kortársa volt Nagy Péter cárnak, az első fejedelemnek, aki a keleti kérdéssel kapcsolatban következetesen tö­rekedett a törököknek gyöngítésére, mondhatni, Európából való kiűzetésére és ezzel összes utó­dainak kijelölte az utat, melyen az orosz tradicio­nális politikának haladnia kell. Ahmed tétlenül nézte azt a makacs küzdelmet, mely Péter cár és XII. Károly svéd király között az északi hegemó­niáért folyt. Midőn azután a Poltavánál elbukott Károly török területre menekült, vendégszere­tően fogadta, de kívánságát, hogy Péternek hadat szenjen, sokáig nem teljesíté.Elvégül (1711) mégis háborút indított Péter ellen, kit Baltadsi Mehe­med nagyvezír a Pruth ingoványaiban hadá­val együtt körülfogott. Katalin cárnő megvesz­tegette azonban a nagyvezirt, ki Péter cárt szökni enged, és erre a béke megint helyreállott. A békében az 1699. elveszett Azov visszakerült T.-hoz. XII. Károlynak nem volt a béke ínyére, amiért is mindent elkövetett, hogy a szultánt újabb háborúra rávegye, de hasztalan. Újabb háborúra csak Károly eltávozása után, 1714 ben került a dolog, még pedig Velencével, mely nem 21. Török birodalom

Next