A Pallas nagy lexikona, 18. kötet: II. pótkötet, K-Z (1900)
P - Pethő–Törő-féle lázadás - Petilium - Petimus damusque vicissim - Petit de Julleville - Petites écoles - Petit Journal - Petit salé - Petitséminaires - Petőfi
Pethö — 437 — ez időben írta meg (1882) két nevezetesebb dolgozatát, egyiket A Sphaerulit-kagylók sarokpántjának felfedezéséről, ezen ősvilági állatok ama régen sejtett szervéről, melyet neki sikerült először tényleg kimutatnia, amivel az egész állatcsalád diagnózisát megváltoztatta ; a másikat a Nerita-nem új csoportosításáról, melylyel világos rendet vitt bele ez ősvilági csigáknak korra és rokonságra egyaránt összebonyolított seregébe. Mind a két dolgozat eredményei azonnal átmentek a paleontológiai kézikönyvekbe is. Ezeket követte A Neithea, Vola és Janka kagylógénuszok szabatosabb megállapítása és különválasztása. Ugyanebben az időben készítette nagyobb monográfiáját : A péterváradi hegység (köznyelven Fruska Géza) krétakori faunáját, a lelethely lerakódásait, a bennök foglalt délindiai és pireneushegységi legifjabb krétakori alakoknál, valamint a nyugateurópai eocénképződményekkel való rokonságnál fogva hyperszenon rétegeknek nevezte el. Dolgozata nagyobb pótlások után csak 1899. került sajtó alá (kir. m. természettud. társulat kiadványa). Időközben itthon a természetrajzi szakból tanári oklevelet szerzett, a müncheni egyetemen pedig filozófiai doktorrá avatták, mint elsőt Magyarországból, akinek fő tárgya a paleontologia volt. Külföldről a m. kir. földtani intézethez hívták meg 1882., ahol segédgeologussá, majd osztálygeologussá s végre 1893. főgeologussá nevezték ki, amely minőségben jelenleg is működik. Munkálkodásának főtere a Hegyes-Drócsa és a Kodru-Mória v. Beési hegység. Belőlök közel 50 négyszögmérföldnyit térképezett geologiailag s rájuk vonatkozó tanulmányait számos speciális dolgozatban írta meg a földtani intézet évi jelentéseiben. U. o. közölte Baltaváron végzett ásatásainak és gyűjtéseinek eredményeit is Baltavár ősemlősei című dolgozatában, melylyel e régen ismert becses lelethely ifjabb harmadkori (pontuszi korú) ősemlős-faunáját (a régi anyag mind a bécsi múzeumba került) néhány nevezetes alakkal (majom, hiéna, szarvas, masztodon, Chalicotherium Baltavarense stb.) gyarapította. Külföldön időzése utolsó évében a magyarhoni földtani társulat választotta meg első titkárává. Ekkor szerkesztette a Földtani Értesítőt (1882. Franzenau Ágostonnal) és a Földtani Közlönyt (1883—86. Schafarzik Ferenccel). Irodalmi munkálkodását igen korán kezdte : legelső szépirodalmi és ismeretterjesztő közleményei a Hölgyfutárban és a Nefelejtsben jelentek meg (1865—66), majd az Ország Tükrében és a Hazánk s a Külföldben, többnyire Sziklássy Gyula álnéven. 1869—76. dolgozatai és szerkesztései Petrovits Gyula néven jelentek meg, ekkor azonban ősi családi nevét P.-re változtatta. Később a Vasárnapi Újságba, több folyóiratba és napilapokba is irt (Századunk, Pesti Napló, Fővárosi Lapok, Ellenőr, Természet, Budapesti Szemle stb.) természettudományi cikkeket, legtöbbet a Természettudományi Közlönybe s a Földtani Közlönybe. Legutóbb a Beöthy-féle Képes irodalomtörténetbe irt egy fejezetet A magyar természettudományi irodalom fejlődéséről és fellendüléséről (2. kiad., 2 kötet). Egyéb munkái : Cotta B„ A jelen geologiája fordítása (hozzá előszó és műszótár, Budapest 1873, az akkor megindult természettudományi könyvkiadó vállalat I. kötete) ; A kagylók és gyöngyök (u. o. 1878, számos ábrával) ; Topinaru P., Az anthropologia kézikönyvének fordítása Török Auréllal, hozzá előszó, kiegészítő jegyzetek, műszótár és glossarium (Budapest 1880, természettudományi könyvkiadó vállalat) ; A három Körös és a Berettyó vidékének geográfiája és geologiai alkotása (Nagyvárad 1896, a Kőrös-Berettyó-szabályozás millenniumi monográfiájának bevezető része, de külön kiadásban is megjelent). Folyvást tevékeny tagja a természettudományi s a földtani társulat választmányának, valamint a földrajzi társulaténak is, melynek egyik alapítója. Pethő-Törő-féle lázadás, 1. Hódmezővásárhely (XVII. k. 733. old.). Petilium L. (növ.), 1. Koronallium (X. k.). Petivi us planiusque vicissim, 1. Hanc veniam stb. Petit de Julleville (ejtsd: p'tí dö zsumi) Lajos, francia irodalomtörténetiró, szül. Párisban 1841 jul. 18. Az École normalet járta, később a Sorbonneban a francia irodalom tanára lett. Művei : Histoire du théâtre en France (Páris 1880—86, 5 köt.) ; Le théâtre en France (1889,3. kiad. 1893) ; 1896. megkezdte a Histoire de la langue et de la littérature française c., 8 kötetre tervezett munka kiadását. Petites écoles (ejtsd: p'títzekói), Franciaországban hajdan az alsóbb egyházi iskolák neve, megkülönböztetésül a lycée, collège-től. Most néha a kisdedóvókat nevezik P.-nak. Petit Journal, Le (ejtsd: le p'tí zsurnál), 1863 óta Párisban megjelenő republikánus napilap, mely olcsósága miatt nagyon elterjedt. Petit salé (ejtsd: p'tí szalé), francia nemzeti étel, mely frissen sózott disznóhúsból áll. Főzelék mellé adják. Petits séminaires (ejtsd: p'tí szeminer), francia papnevelő intézetek előkészítő iskolái (gyermekszemináriumok). Petőfi Sándor (XIII. k.) emlékére újabban két országos ünnepet tartottak. Egyiket 1897 jul. 31. Segesváron, ahol a várban felállított szobrát (mintázta Költő M.) leplezték le, másikat pedig 1899 jul. 30. P. halálának félszázados évfordulója alkalmával. A fő ünnepet Segesváron rendezte a Petőfi-társaság részint künn a csatatéren, részint a P.-szobor előtt a várban. Az ünnepen a kormány, a főrendiház, a képviselőház, az akadémia, Kisfaludy-társaság, a sajtó, számos hatóság képviseltette magát s az ország minden részéből nagy számmal jelentek meg Segesváron ; ötezer székely jött el Ugrón Gábor vezetése alatt az ünnepre ; a szászok sem zárkóztak el egészen a kegyelet nyilvánításától, így a brassóvidékiek küldöttségileg jelentek meg. Benedek, Bartók Lajos, Bartha Miklós, Bársony István, a kormány nevében Zsilinszky Mihály , Jókai Mór apoteózisát E. Kovács Gyula szavalta, akinek ez volt utolsó művészi diadala, mert a szavalat után a lelki izgalomtól és a hőségtől elájult s pár nap múlva meghalt. Ezenkívül Endrődi Sándor és Szász Gerő saját költeményeiket szavalták. Ugyanekkor Budapesten is tartottak ünnepeket, részint az új Petőfi