A Pallas nagy lexikona, 18. kötet: II. pótkötet, K-Z (1900)

P - Pethő–Törő-féle lázadás - Petilium - Petimus damusque vicissim - Petit de Julleville - Petites écoles - Petit Journal - Petit salé - Petitséminaires - Petőfi

Pethö — 437 — ez időben írta meg (1882) két nevezetesebb dol­gozatát, egyiket A Sphaerulit-kagylók sarok­pántjának felfedezéséről, ezen ősvilági állatok ama régen sejtett szervéről, melyet neki sikerült először tényleg kimutatnia, amivel az egész állat­család diagnózisát megváltoztatta ; a másikat a Nerita-nem új csoportosításáról, melylyel vilá­gos rendet vitt bele ez ősvilági csigáknak korra és rokonságra egyaránt összebonyolított sere­gébe. Mind a két dolgozat eredményei azonnal átmentek a paleontológiai kézikönyvekbe is. Eze­ket követte A Neithea, Vola és Jank­a kagyló­génuszok szabatosabb megállapítása és különvá­lasztása. Ugyanebben az időben készítette na­gyobb monográfiáját : A péterváradi hegység (köznyelven Fruska Géza) krétakori faunáját, a lelethely lerakódásait, a bennök foglalt délindiai és pireneushegységi legifjabb krétakori alakok­nál, valamint a nyugateurópai eocénképződmé­nyekkel való rokonságnál fogva hyperszenon ré­tegeknek nevezte el. Dolgozata nagyobb pótlások után csak 1899. került sajtó alá (kir. m. termé­szettud. társulat kiadványa). Időközben itthon a természetrajzi szakból tanári oklevelet szerzett, a müncheni egyetemen pedig filozófiai doktorrá avatták, mint elsőt Magyarországból, akinek fő tárgya a paleontologia volt. Külföldről a m. kir. földtani intézethez hívták meg 1882., ahol segéd­geologussá, majd osztálygeologussá s végre 1893. főgeologussá nevezték ki, amely minőségben je­lenleg is működik. Munkálkodásának főtere a He­gyes-Drócsa és a Kodru-Mória v. Beési hegység. Belőlök közel 50 négyszögmérföldnyit térképe­zett geologiailag s rájuk vonatkozó tanulmányait számos speciális dolgozatban írta meg a földtani intézet évi jelentéseiben. U. o. közölte Baltavá­ron végzett ásatásainak és gyűjtéseinek eredmé­nyeit is Baltavár ősemlősei című dolgozatában, melylyel e régen ismert becses lelethely ifjabb harmadkori (pontuszi korú) ősemlős-faunáját (a régi anyag mind a bécsi múzeumba került) né­hány nevezetes alakkal (majom, hiéna, szarvas, masztodon, Chalicotherium Baltavarense stb.) gyarapította. Külföldön időzése utolsó évében a magyarhoni földtani társulat választotta meg első titkárává. Ekkor szerkesztette a Földtani Érte­sítőt (1882. Franzenau Ágostonnal) és a Földtani Közlönyt (1883—86. Schafarzik Ferenccel). Iro­dalmi munkálkodását igen korán kezdte : legelső szépirodalmi és ismeretterjesztő közleményei a Hölgyfutárban és a Nefelejtsben jelentek meg (1865—66), majd az Ország Tükrében és a Hazánk s a Külföldben, többnyire Sziklássy Gyula álné­ven. 1869—76. dolgozatai és szerkesztései Petro­vits Gyula néven jelentek meg, ekkor azon­ban ősi családi nevét P.-re változtatta. Később a Vasárnapi Újságba, több folyóiratba és napi­la­pokba is irt (Századunk, Pesti Napló, Fővárosi Lapok, Ellenőr, Természet, Budapesti Szemle stb.) természettudományi cikkeket, legtöbbet a Ter­mészettudományi Közlönybe s a Földtani Köz­lönybe. Legutóbb a Beöthy-féle Képes irodalom­történetbe irt egy fejezetet A magyar természet­tudományi irodalom fejlődéséről és fellendülé­séről (2. kiad., 2 kötet). Egyéb munkái : Cotta B„ A jelen geologiája fordítása (hozzá előszó és mű­szótár, Budapest 1873, az akkor megindult ter­mészettudományi könyvkiadó vállalat I. kötete) ; A kagylók és gyöngyök (u. o. 1878, számos ábrá­val) ; Topinaru P., Az anthropologia kéziköny­vének fordítása Török Auréllal, hozzá előszó, kiegészítő jegyzetek, műszótár és glossarium (Budapest 1880, természettudományi könyvkiadó vállalat) ; A három Körös és a Berettyó vidéké­nek geográfiája és geologiai alkotása (Nagyvá­rad 1896, a Kőrös-Berettyó-szabályozás millen­niumi monográfiájának bevezető része, de külön kiadásban is megjelent). Folyvást tevékeny tagja a természettudományi s a földtani társulat vá­lasztmányának, valamint a földrajzi társulaténak is, melynek egyik alapítója. Pethő-Törő-féle lázadás, 1. Hódmezővásár­hely (XVII. k. 733. old.). Petilium L. (növ.), 1. Koronallium (X. k.). Petivi us planiusque vicissim, 1. Hanc veniam stb. Petit de Julleville (ejtsd: p'tí dö zsum­­i) Lajos, francia irodalomtörténetiró, szül. Párisban 1841 jul. 18. Az École normalet járta, később a Sor­bonneban a francia irodalom tanára lett. Művei : Histoire du théâtre en France (Páris 1880—86, 5 köt.) ; Le théâtre en France (1889,3. kiad. 1893) ; 1896. megkezdte a Histoire de la langue et de la littérature française c., 8 kötetre tervezett munka kiadását. Petites écoles (ejtsd: p'títzekói), Franciaor­szágban hajdan az alsóbb egyházi iskolák neve, megkülönböztetésül a lycée, collège-től. Most néha a kisdedóvókat nevezik P.-nak. Petit Journal, Le (ejtsd: le p'tí zsurnál), 1863 óta Párisban megjelenő republikánus napilap, mely olcsósága miatt nagyon elterjedt. Petit salé (ejtsd: p'tí szalé), francia nemzeti étel, mely frissen sózott disznóhúsból áll. Főzelék mellé adják. Petits séminaires (ejtsd: p'tí szeminer), francia papnevelő intézetek előkészítő iskolái (gyermek­szemináriumok). Petőfi Sándor (XIII. k.) emlékére újabban két országos ünnepet tartottak. Egyiket 1897 jul. 31. Segesváron, ahol a várban felállított szobrát (mintázta Költő M.) leplezték le, másikat pedig 1899 jul. 30. P. halálának félszázados évfordulója alkalmával. A fő ünnepet Segesváron rendezte a Petőfi-társaság részint künn a csatatéren, részint a P.-szobor előtt a várban. Az ünnepen a kor­mány, a főrendiház, a képviselőház, az akadémia, Kisfaludy-társaság, a sajtó, számos hatóság kép­viseltette magát s az ország minden részéből nagy számmal jelentek meg Segesváron ; ötezer székely jött el Ugrón Gábor vezetése alatt az ün­nepre ; a szászok sem zárkóztak el egészen a ke­gyelet nyilvánításától, így a brassóvidékiek kül­döttségileg jelentek meg. Benedek, Bartók Lajos,­ Bartha Miklós, Bársony István, a kormány nevé­ben Zsilinszky Mihály , Jókai Mór apoteózisát E. Kovács Gyula szavalta, akinek ez volt utolsó művészi diadala, mert a szavalat után a lelki izgalomtól és a hőségtől elájult s pár nap múlva meghalt. Ezenkívül Endrődi Sándor és Szász Gerő saját költeményeiket szavalták. Ugyanekkor Budapesten is tartottak ünnepeket, részint az új Petőfi

Next