Palócföld, 1956 (2. évfolyam, 1. szám)
1956-06-01 / 1. szám
fánkon, akkor látta az ő dudáját is. Sokszor hallgatta, amikor játszott és több dudanótát tanult tőle. Amint láttuk, a fiatal pásztornak nemcsak a dudálást, hanem a dudakészítés mesterségét is el kellett sajátítania, annál is inkább, mert a duda hangolását, a hangszer egyes részeinek pótlását csak az tudja elvégezni, aki tudja készíteni. az egész hangszert is el Persze, ennek ellenére igen gyakori, hogy a dudás nem saját maga készítette hangszeren játszik. A dudakészítés előfeltétele a faragásban való jártasság ami viszont nem párosul mindig zenei hajlamokkal. Éppen ezért nem ritka, hogy egy-egy dudás a duda azon részeit, amelyeknek elkészítése nagyobb gyakorlatot kíván, mással csináltatja meg vagy mástól szerzi meg. Főleg a dudafej és a sípszár, vagy a szépen kifaragott cinnel kiöntött bordószár az, amit a faragni nem tudó paraszt mástól szerez meg. Nem volt ritka olyan dudás sem, aki mások részére 15—20 dudát is készített. A duda leglényegesebb része a sípszár amelyen a dudás a dallamot és kontrát játssza. A sípszár egy kettőssíp, amelynek felső végébe illesztett nádból vagy bodzafából készült sípjait a dudabőrbe fújt levegő szólaltatja meg. Minden valamire való dudásnak legalább egy, néha azonban négy-öt sípszára is van tartalékban. Bertók Mihály mindig kettőt hordott másával, amikor dudálni ment. A legtöbb dudásnak azonban nemcsak a sípszárakból volt több darabja hanem dudája is mindig legalább kettő volt. A sípszárakat általában szilvafából készítik mert a szilvafa nem hasad, könnyen faragható és szép piros színe van. Ha szilvafa nincs kéznél, sípszárkészítésre a bodza-, juhar- kivételesen az akácfát is felhasználják. A sípszár kb. 20 cm hosszú, amelyben hosszanti irányban két lyukat fúrnak egymás mellett párhuzamosan. Az így képzett két cső mindegyikének felső végébe teszik a nád- vagy bodzafasípot. A sípszár egyik része a dallamsíp, ennek hat lyuka van s a hat lyukon a skála hét hangja képezhető. A sípszár másik része a kontrasíp, ezen egy lyuk van s így két hang szólaltatható meg rajta. A sípszár tartozéka még egy toldalék, amelynek pipa, pipka, vagy csikó a neve. Ennek a toldaléknak, amely tulajdonképpen a sípszár, vagyis a kontrasíp jobbkéz felé eső részét hosszabbítja meg, az a szerepe hogy a kontrasíp hangját, a lyuk lefedésével az alsó quartra (három hanggal lejjebb) szállítsa le. A kontrasípon ugyanis — amint említettük — csak két hang szólaltatható meg: a kontralyuk nyitvatartásával a duda sípszárának alaphangja, a lyuk lefedésével pedig a quart. Ezzel szemben a dallamsípon a játszólyukak száma hat, öt a dallamsíp első részén, egy pedig a hátsó részén. A hátsó lyuk fölött van a bolhalyuk, amely a játékban, illetve a hangképzésben módosító cifrázó szerepet tölt be. A bolhalyuk felemelésével a dallamsíp hangjai egy fél hanggal felemelhetők. A bolyhalyuiknak ez a tulajdonsága, éppen ezért a cifrázásra, vibrálásra is alkalmas. Már az előbbiekben láttuk, hogy a duda sípszárának megszólaltatásához sípokra is van szükség. A sípokat nádból, vagy bodzafából készítik és a sípszár felső végének nyílásaiba dugják, úgy, hogy a síp nyelvének rezgését semmi se akadályozza. A nógrádi dudások azt tartják, hogy sípnak legjobb az ugari, vagy parlagi nád, mert az olyan kemény, mint a fa- A kb. 5—10 mm átmérőjű és 4—5 cm hosszú nád felső végét mindig a csomónál vágják el ezután kiszedik a belét, majd a felső végébe egy kb. 5 mm hosszú fadugót tesznek. A fadugó alatt a nádat bevágják és hosszanti irányban 1,5—2,5 cm hosszúságban a nád behasításával, illetve a behasított rész felületének laposra faragásával képezik a nyelvet. Az így elkészített nyelvet a szájba véve azonnal megfújják és ha elég erős,, rikoltó hangot adi a sípjó. Ugyanígy készül a bodzafasíp is. A sípokkal és a pipákkal ellátott sípszárat a dudafej tartja. Ez is szilvafáfból készül. Formája kétféle: kecske, vagy kosfej alakú. A kifaragott fejet még cin öntéssel, rézverettel is díszítik. A dudafejbe fúrt nyíláson keresztül a sínszár sípjai a dudabőrből kapják a levegőt. A tömlő, vagy dudabőr leggyakrabban birkabőrből készül. A dudafej nyaki részének, a peremén, amelyet a bőrbe kötnek, barázdát árkolnak hogy a kötésre használt spárga, vagy szurkos fonál, a bőrrel együtt le ne csússzon. A duda harmadik hangját a »bordó«, vagy »gordó« szólaltatja meg. Ez a hangszer basszusa, s mint orgonapont kíséri végig a játékot. Kb. 70—80 cm hosszú, több darabból összeillesztett fából készült cső. Ebbe a csőbe is nádból, vagy bodzafából készült sípot helyeznek. A bordószár végén hangerősítő tölcsért találunk, rendesen szaruból, ritkábban rézből. A bordószár több darabból való elkészítésének a célja egyrészt a fúrás megkönnyítése, másrészt a bordósíp behangolása. Ugyanis a csapokká összeillesztett bordószár darabjai széthúzhatók, vagy összébb tolhatók, aminek következtében a bordósíp hangja, bizonyos határok között, emelhető, vagy mélyíthető. A duda tartozéka még a "klipács", amelyen keresztül a dudás a levegőt fújja a bőrbe. Ez két darab egymásba illesztett csőből áll amelyet szintén szílva, vagy bodzafából készítenek. A fúvós,1H alsó nyílására, amelyet a bőrbe kötnek, szegelik a szelepet, amely a levegő befúvásakor kinyílik majd a tömlőben levő levegő a fúvóka nyílásához szorítja hogy a levegő visszaáramlását megakadályozza. A dudabőrt az állatról egészben kell lehúzni és nem szabad bevágni. A nyúzást az állat hátsó lábainál kezdik, majd úgy húzzák le hogy az első lábai és a nyaki rész épségben maradjanak. Ezután cser 23