Palócföld, 1989 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 6. szám - SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG - Mezey László Miklós: Elfeledett kisebbség : kultúrtörténeti vázlat a Szlovák Állam magyarságáról (1939-1945) (tanulmány)
Az említett Toldy Kör füzetsorozataiban jelent meg a legtöbb eredeti szépprózai és költői alkotás, a Szlovákiai magyar költők antológiája, Győry Dezső, Emberi hang című poémája (1940), továbbá Asgúthy Erzsébet, Pozsonyi Anna, L. Kiss Ibolya, Környei Elek, Páll Miklós prózai és lírai munkái. Az ismeretterjesztés területén is sok, az egészséges nemzeti öntudatot és ennek alapját, az önismeretet gazdagító kiadvány látott napvilágot: Peéry Rezső eszmetörténeti munkája, a Perem-magyarok az idő sodrában (1940), Szalatnai Rezső irodalomtörténeti tanulmányai, a Juhász Gyula Szakolcán (1940), Móricz Zsigmond Szlovákiában (1943), továbbá Mayer Imre Édes anyanyelvünk című könyvecskéje (1941), Mártonvölgyi László kultúrhistóriai összeállítása, A regélő Nyitra mentén (1941), de olyan fontos néprajzi munkák is megjelentek, mint Arany A. Lászlótól A szlovákiai magyarság néprajza (1942), Dallos István: Lagzi a Palóc földön (1943), Gyürky Ákos: A Zobor vidéke (1941) stb.24 Irodalomtörténeti szempontból még jelentősebb volt a harmincas évek derekán Dallos István és Mártonvölgyi László megszervezte Híd Irodalmi Szövetség nevű kiadó. A társaság egy meglehetősen provinciális szemléletű antológia - Nyitrai írók könyve (1934) - megjelentetésével adott hírt magáról, de ismertté a négykötetes Szlovenszkói Magyar írók antológiája (1936-1937) révén vált. Igazi jelentőségre azonban a Szlovák Államban tett szert, mégpedig az 1941 és 1944 között publikált Magyar Album sorozattal. A tíz kötet nyilvánvaló célja az volt, hogy pótolja a hiányzó irodalmi folyóiratot, amelynek kiadását a hatóságok nem engedélyezték, akkor viszont az almanachok megjelenését még nem korlátozták. Dallos István szerkesztő így fogalmazta meg a sorozat célját: Magyar Album köteteiben felsorakozó szlovákiai, erdélyi, vajdasági ,,A magyarországi írógárda átgondolt kultúrmunkát indít ezeken az oldalaéskon. A cél egyenes és világos: a magyar kultúra ápolása és fejlesztése, a kultúrközeledés hídjának építése.”2" Vagyis a könyvsorozat nem csupán a szlovákiai írók antifasiszta vagy legalábbis németellenes egységfrontjának megteremtésére, de a magyar-szlovák haladó kultúra kapcsolatainak ápolására is vállalkozott az egyetemes magyar irodalom kortársi teljesítményeinek bemutatása mellett. Természetesen a Magyar Album szerkesztői is elhatárolták magukat a napi politikától, egyedül az alkotást tekintették minőségszempontú mértéknek. ,,A Magyar Album csak az irodalmi érték mércéjét tartotta szem előtt, s abból az elgondolásból indult ki, hogy a napi politika kérdései - melyek kibillentették arról a vágányról, melyen elindult - nem játszhatnak szerepet életében, és céljainak megfelelő jó munkát csak akkor végezhet, ha az irodalmi alkotások kérdésében nem tér el eredetileg kitűzött céljától” - írta visszaemlékezésében a szerkesztő, Dallos István.26 Noha bevallottan nem voltak ideológiai, világnézetei célkitűzései a sorozatnak, a lényeg mégis az, hogy az írások szellemisége a humanizmus oldalán vagy az antifasizmus oldalán agitált és a pacifizmus nemes tartózkodásával jellemezhető. A tíz kötetben negyvenöt szlovákiai magyar, száztizenhét magyarországi, erdélyi és délvidéki, tizenhárom szlovák és tizenhárom más nemzetiségű író, költő, esszéista összesen háromszáznegyvenhat irodalmi alkotása szerepelt több mint ezer oldal terjedelemben.27 Az almanach köteteinek rovatbeosztása eleve emlékeztetett a folyóiratokéra. Az Idők sodrában című volt a leggazdagabb. Itt főként esszék és tanulmányok kaptak helyet a kultú 30