Palócföld, 1993 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 6. szám - MŰHELY - Pražák, Richard: Petőfi Sándor a cseheknél 1842-1871 között (tanulmány)

palócföld 93/6 mások.­­­ Eddig azonban megoldatlan ma­radt a kérdés, milyen körülmények között bontakozott ki Neruda érdeklődése a ma­gyar irodalom iránt, milyen forrásokból me­rített Neruda, és hogyan keletkeztek az Ob­­razy zivota (Életképek) című lapban közölt Petőfi-fordításai, amelyek ennek az érdek­lődésnek az első konkrét megnyilvánulásai. Neruda Petőfi-f­ordításainak eredetét eddig csak az irodalmi alapul szolgáló művekkel összefüggésben vizsgálták, amelyeket ter­mészetesen a német Petőfi-fordításokban kerestek. Pavol Bajnák részletesen összeha­sonlította Neruda Petőfi-fordításait Szar­­vady és Hartmann német szövegével és a magyar eredetivel, és bebizonyította, hogy Neruda fordításai, jóllehet nem az eredeti­ből készültek, mégis közelebb állnak Petőfi szövegéhez, mint Szarvady és Hartmann né­met fordításai. Ezt Neruda zseniális intuíci­ójának tulajdonította, ami lehetővé tette számára, hogy sokkal jobban adja vissza az eredeti szöveg értelmét, mint Szarvady és Hartmann, akik jól tudtak magyarul.10 Baj­­noknak ezt a véleményét emelte ki F.R. Tichy, aki azt állította, hogy Neruda ér­tette annyira a magyar szöveget, hogy azt a német fordítás segítségével átültethette. Kétségtelennek tűnt számára, hogy Neruda használta az eredeti szöveget, az OvÖák (Megy a juhász szamáron) fordításánál, hi­szen az eredeti ritmikai formáját itt sokkal jobban sikerült megőriznie, mint Szarvady­­nak és Hartmann-nak.11 Tichy következte­téseit Kovács is átvette, megjegyezném azonban, hogy Neruda nemcsak Szarvady és Hartmann fordításait használhatta, hanem egyéb forrásai is lehettek. 12 Valamennyi ed­digi vélekedés Neruda Petőfi-fordításainak fő forrásaként valamilyen, a fordítások alapjául szolgáló irodalmi szöveget tételez fel. Van itt azonban más lehetőség is. Állja­nak bár Neruda Petőfi-fordításai kétségkí­vül közelebb a magyar eredetihez, mint a né­met fordítás, azt nem csupán Neruda zseni­ális intiúciójával kell magyarázni, amint azt Bajnák tette, vagy Neruda magyar nyelvtu­dásával, ahogy Tichy feltételezte. A legcse­kélyebb bizonyítékunk sincs ugyanis arra, hogy Neruda abban az időben akár a legcse­kélyebb módon is tudott volna magyarul. A zseniális intuíció pedig ugyancsak elégtelen magyarázat Neruda fordításainak jelen­tésbeli és ritmikai pontosságára. Úgy tűnik, feltételezhető itt egy irodalmi közvetítő köz­reműködése, aki ismerte a magyar és a cseh nyelvet, és nyersfordításokat készíthetett Nerudának. Ez a hipotézis csak néhány ap­ró, nem bizonyított tényre támaszkodik, így egyelőre még nem lehet szilárdan alátá­masztott nézetként elfogadni. Mégis főként a besztercebányai születésű Riedl Szendére gondolhatunk, 13 aki a magyar nyelvet taní­totta a prágai Károly Egyetemen 1854-1860 között, és akinek Album az ifjúság számára című kiadványa 14 Petőfi Neruda által lefor­dított verseinek a többségét tartalmazza. (Riedl "Album"-áról a Kritische Blätter lap­ján J.J. HanuS már 1858-ban hírt adott.)15 Riedl a Kritische Blätter egy másik számá­ban tájékoztatta először a prágaiakat Kert­­beny német nyelvű Petőfi-fordításairól, amelyek szintén Neruda forrásaként szere­peltek.16 Fontolóra vehetnénk azt a körül­ 593

Next