Palócföld, 2007 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 2. szám - FELVIDÉKI KÖTÖDÉS - Konczek József: Tervezett hidak és épülő kapcsolatok az Ipoly két oldalán
jutva vonult vissza. A Komáromból, Surányból, Sellyéről és Ipolyságról érkezett segítőkkel együtt a lévaiak üldözőbe vették őket. A szálkás mezőn - ahol szemközt, déli irányban az Ipoly szalagja kanyarog a mezőre, a kivonult ünneplő kis seregtől nem messze, az ún. Törökdomb nyúlik el - szemügyre vehettük az egykori harc színterét. Ragyogó napsütéses időben harmatos nyárfák törzse csillogott a tőlünk talán egy kilométerre folyó Ipoly partjainál. Helyben tudtuk meg, hogy a Törökdomb az egykori török halottak tetemeit őrzi. Ebből az következik, hogy a visszavonuló törökök nagy részét még az Ipoly elérése előtt levágták a támadó magyar lovasok. A török ugyanis a szálkás gázlón akart átjutni a tömérdes jószággal, melyet Léva határából hajtott el és a Léva városban rabolt kincsekkel. Nyári Ferenc az összegyűjtött segítség katonáit beszédben igazította el, hogy párban vigyázzanak egymásra a támadás közben, hogy ne hagyjanak rést, s amíg a csata le nem zajlik, katonái ne álljanak neki fosztogatni. Mint mondta: akit ez utóbbin kap, annak fejét veteti. Szavát megfogadták, s ez segített a győzelemhez. Az Tinódi Lantos Sebestyén művéből kiolvasható, hogy a török Léva megtámadására „tizenötszáz" - ezerötszáz katonával vonult ki Esztergomból - „hadvilágban éjjel Dunán költözének" -, hajnalban Lévát felgyújtották. Balassa Menyhárt, a lévai várkapitány „egy imegbe kapuhoz szalada, szablyával forgódik, ...tereket a kaputól eltágítá". Az első magyar segítők Ságból érkeznek, Komáromból Horváth Bertalan, Surányból Nyári Ferenc (ő az egyedüli jelentősebb létszámmal, azaz 450 katonával), majd csatlakoznak a sellyei mezőn táborozó morvaiak, azaz a császáriak is, s akkor a visszavonuló 1500 törököt 930 lovassal megtámadják a magyarok. Tinódi Nyári Ferencről úgy ír, mint jó parancsnokról. A visszavonuló török tehát a szálkás gázlót közelítette meg, amikor az egyik vezérük, Sábán vajda (török katonaként) török puskásokat állított szembe a magyarokkal. Ekkor Nyári három részre osztotta csapatát, s kettővel a kakati (ma párkányi) révhez indult, ahol Esztergomot készült megtámadni. Ezt látva Sábán, a puskásait két részre osztotta: egyiket hátrahagyta, hogy a Nyári által leállított egyharmadnyi magyarra lőjenek, maga pedig a másik puskás csapattal kísérni kezdte a kakati rév felé indult Nyárit és seregét. Nyári - látván, hogy gyengült a törökök puskás ereje -, hirtelen fordulattal összevonta népét és az Ipolynak szorította a maradék törököt, majd a vízen átgázoló lovasaival nagy öldöklést rendezett. A török szétfutott. A nem lankadó roham nem állt le - a magyar katonák, megfogadva Nyári parancsát, nem kezdtek fosztogatni - a zsákmányt visszaszerezték és sok török foglyot is ejtettek. A magyarok vesztesége minimális volt: két halott. Tinódira jellemző, hogy a nevüket is tudja: Nagy Amborus és Kerei Gáspár. A győzelmet követte a mulatozás. Tinódi hozzáteszi, hogy az Isten segítsége is fontos a katonának. A mezőn, a Törökdomb oldalában, a szálkás ütközet emlékére szerény keresztet helyezett el az ünneplő közönség. Németh Péter Mikola, az eurorégió kulturális titkára szervezésében, a szalkaiak segítségével zajlott ez az érdekes és bensőséges megemlékezés. Késő délután a szálkai faluházban - ahol búboskemence és régi bútorok-konyhaedények idézik nagyanyáink korát, s ahol a helybéli gyerekek gyakran vesznek részt tanórákon, a rendezvény a zenészek műsorával folytatódott. Tinódi- és Balassi-versek is sorra kerültek. 149