Állami Reálgimnázium, Pancsova, 1881
a mindenségben, a társadalomban és a nemzetben, aki a környező tárgyakra rá tudja nyomni egyéniségének bélyegét, aki nemcsak az ész és természet örök törvényeiből nyerte okulását, hanem — s ez ép oly fontos, mint amaz, a kinek szíve, kedélye egyáltalában megérezze, mi az a jó, szép és igaz? Sokat írtak a legutóbbi időben humaniórákról és reáliákról, gymnasiumról és reáliskoláról, s amint akadtak a gymnasiumnak lelkes védői, úgy voltak jelentékeny s elsőrangú tudósok, kik a helyesen reformált reáliskolának elsőséget adtak. Ez utóbbiak szóban és írásban kifejezett nézetei azon feltevésből indultak ki, hogy a reáliskola, helyesen reformálva, pótolja a gymnasiumot. — Márpedig itt, legalább nézetem szerint, nem az a kérdés, pótolhatja-e, vagy nem, hanem az, feladata-e pótolni a reáliskolának a gymnasiumot, vagy nem ? Nekem erős meggyőződésem, hogy nem! A reáliskola és a gymnasium egészen heterogén, egymástól teljesen különböző szervezetnek a kifolyásai. — A reáliskolát a természettudományok óriási haladása teremtette és jogosította. Első feladata tehát, olyan egyéneket kiképezni, kik majdan a természettudományok áldásosabbnál áldásosabb eredményeit az emberiség gyakorlati czéljaira alkalmazzák. De minthogy a természettudományok e haladása a modern élet kifolyása, a reáliskola nem kevésbbé fontos feladata, növendékét e modern élet kultúrájának színvonalára emelni. Más kérdés azután, várjon azt a műveltséget, mely nemcsak a modern kultúra alapján áll, hanem felöleli a történelmi idők elejétől kezdődő egész emberi fejlődést is, vájjon ezt a műveltséget a reáliskola megadhatja-e, vagy nem ? S erre ismét nemmel felelek , de ismételve hozzáteszem, hogy ezt adni nem is feladata. — Melyek hát a gymnasium characteristicumai ? Mai napság az evolutio törvényeinek alapján állunk. Ismereteinket csak akkor tekinthetjük alaposaknak és öntudatosaknak, ha megtudjuk, hogy az egyes emberi eszmék, melyek felé irányult évezredes harczok és küzdelmek lényege, minő fejlődésen mentek keresztül, míg az egész folyamat jelenlegi phasisáig elérkeztek. Más szóval, a lánczolatos kapcsolatosság nélkül való ismeret napjainkban már nem öntudatos ismeret. Mindenben, spekulatív és praktikus gondolkodásban látni akarjuk a fejlődést. Mert a kulturfejlődés facitját úgy venni, amint van, s eredőit és szálait fel nem kutatni — nem modern világnézletre vall. Hogy sajátíthatja el az ifjú ez öntudatosságot, mely a fentebb jelzett, akarati erkölcsiséggel egy és ugyanaz ? Nyilván nem máskép, mint ha vele is felkerestetjük azon szálakat, melyek a jelenlegi kultur-phasist megérleltették. Modern kultúránk alapja a görög és római műveltség. Ide nyúlik vissza minden ismeretünk, itt csírázott minden tudásunk. Az ifjúnak lelki szeme előtt látnia kell tisztán, hogy e cskák hogy nőttek fákká , neki, az embernek