Állami reálgimnázium, Pancsova, 1911

GASKÓ GYULA (1870—190) BEZEGHY MIKLÓS (1855—ши) A pancsovai állami főgimnázium 1911/12. tanévének rendes lefolyását szomorú események szakították meg. A természet változhatatlan rendje, mely, úgyszólván, minden esztendőben elviszi tőlünk a maga áldozatát, ez évben újra megmutatta, hogy kérlelhetetlen, hogy megnyilvánulásának útjából nem téríthetik el emberi szempontok ; feltartózhatlanul rohan előre és örök idők óta egyforma könyörtelenséggel hajtja végre pusztító munkáját. Gaskó Gyula kortársunk 1911. évi nov. hó 16-án, életének 42. évében örökre elköltözött az élők sorából. Fiatalos, munkás erejének teljes épségében hirtelen rettenetes hatású zavarok támadják meg szervezetét, ereje egy pár óra alatt ijesztő módon gyengülni kezd s a halállal való két napig tartó vívódás után lelkét kiadja. Mély szomorúságba döntötte intézetünket Bereghy Miklós kortársunk elmúlása is. Harminc évi tanítás munkája megőrölte szervezetét, betegen vonult vissza otthonába, de gyógyulást itt sem talált s nyugalomba vonulásának harmadik esztendejében, életének 57-ik évében, 1911. dec. hó 7-én elhúnyt. Elköltözött kortársaink életének emléke elvonul lelki szemeink előtt s kegyeletünk adóját véljük leróni akkor, midőn egyéniségüket és munkásságukat az alább következő sorokban elhalálozásuk rendje szerint jellemezni kívánjuk. Gaskó Gyuláról szólunk tehát legelőbb. Múlandó teste már az enyészeté, de szelleme még itt jár közöttünk. A halál félelmetes lehellete elszakította munkásságának színhelyétől, alakja mégis előttünk áll, látjuk a járását, halljuk a szavát, a szerény, de határozott egyéniség nem sok beszédű, de józan, megfontolt szavát. Ha hallgatott, tudtuk, hogy van mondanivalója ; ha a szólás szükségességének idejét elérkezettnek látta, nem hallgatott el semmit sem. Ítéletében tárgyilagos, igazságos szellemének ezen alaptulajdonságát még akkor is megtartotta, mikor megbántás érte őt. Meg tudott bocsátani, de érezte a meg-