Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete
Az évtized szépprózai elbeszélő irodalma
Kornél, a fiatal Sipulusz, Tóth Béla és mások. A tárcának társa a karcolat is. II. A 80-as évek elbeszélő irodalma a naturalizmus fellépésén kívül nem hoz jelentékenyebb változást: az előző évtizedekben feltűnt új vonásokat teszi élesebbekké, erőteljesebbekké. A regény ragaszkodott a műfajok közül a legszívósabban a romantika légköréhez. Jókai Mórnak bámulatosan termékeny munkássága tartja fenn erőben: ő uralkodik a közönségen s irányával serkentő hatással van az írókra is. Jókai népszerűségének fénykorát 1875-ig szokás felvenni: eddig bálványképpen áll mindenki előtt. Jókaiban ugyanis a nemzet nemcsak a regényírót látta, hanem a hazafias szellemnek, a közelmúlt gloriálás éveknek képviselőjét, hősét és az ellenzéki férfiút is ünnepelték benne. Emellett még regényeinek romantikája és a 48 körüli 2 évtizedet eszményítő szelleme szinte delejes összhangban volt, a nemzetnek illúziókban ringatódzó lelkével. Ám Jókai 1875-ben a fúziókor kormánypárti lett és ez sok illúziót széttépett ; meg is csappant híveinek száma. Azonkívül „a naiv, eszményeknek szóló lelkesedés egyáltalán kezdett kimenni a divatból, a gazdasági életben kifejlődött szabadverseny nyomán hatalmas lendület mozgatta meg országunk addigi fülledt levegőjét, de egyúttal végkép belénk is oltotta az anyagias világnézet bacillusait"." Irodalmunkat a jelen társadalmi kérdések érdekelték, nem az előző évtizedek nemzeti mozgalmai: a fellépő realista regényírók hódítottak s Jókai már nem volt az egyetlen író. A korszellemmel való összhangjának ez a bomladozása vitte Jókait ettől kezdve jobban a régmúlt történelem felé s ő elhagyta századát, hogy felkeresse nemzetünk történetének régi korszakait. Valóban, a 80-as években az általa eddig ritkán művelt történeti regény lesz kedvelt műfaja. E nemű művei is közismertek, különben is Jókai hosszú, 6 évtizedes pályája lényegében sohasem változik; halomszámra írt romantikus regényei hasonlítanak egymáshoz korrajzban, jellemrajzban, leleményben, alakjaikban és szertelenségeikben. 3 Zsigmond Ferenc: Jókai 1924. 44. sz.