Pannonhalmi Szemle 1932
Tanulmányok - Blazovich Jákó: Az orosz szfinx
nyugativá az oroszság akkor sem tudott volna lenni. E részben fajában adott, részben különböző tényezők hatása alatt kifejlődött orosz lélektan szinte áttörhetetlen választófalat jelent Nyugattal szemben. Aki mégis talál módot arra, hogy e választófalon át lopja be az orosz fejlődésbe a nyugati kultúrát, az ő trójai lovat lopott be a nemzet életébe... E trójai lóban csirájában már meghúzódott a szovjet gondolat is . . . Hogy azokon az óriási földterületeken, amelyeket az oroszság megszállt, s amelyek a kiváló orosz ismerő, Vogüé szerint (Vogüé, Le Roman Russe, Pion, Páris, 1906. 12. o.) „sokkal alkalmasabbak sátrak verésére mint kőházak építésére, ahol az eszmék éppúgy nomád életet élnek mint az emberek", milyen nemzetpszichológia fejlődött ki, azt az újkori orosz irodalom klasszikusai éles kontúrokban megrajzolták. Turgenyev, Dostojevsky, Tolstoj műveiből plasztikusan, áttetszően emelkedik ki az orosz lelkivilág. S amikor az orosz Szfinxxel szemben állva tépelődünk, miként magyarázzuk magunknak az orosz történelemnek azt a szörnyű zuhanását, amit a szovjet jelent, — a legtöbbet még e klasszikusok mondanak. „Mi mindig csak khaosz vagyunk" — vallja be Turgenyev. „Minden csak füst — az orosz élet is" — csendül ki szomorúan a „Füst" című regényéből. Dostoievsky szerint „Oroszország a természet szeszélyes játéka". Ugyanő,a „Bűn és Bűnhődés" egyik helyén ezt írja : „Az orosz óriás. Óriás, mint országa, aki megdöbbentően hajlik minden felé, ami rendetlen, fantasztikus." A „Démonokban" így ír: „A nihilizmus gyökeret vert nálunk, mert mi mind nihilisták vagyunk. Milyen nevetséges tudósaink lázas kutatása a nihilizmus eredete után. A nihilizmus nem kívülről nyomult be hozzánk: mindig velünk, köztünk, bennünk volt." Maga a nihilizmus szó Turgenyevtől ered. Megdöbbenve hallgatjuk Tolstojt, amikor lefesti bizonyos örömmel áttört lelki mozgalmasságát annak elgondolásánál, hogy a revolver hideg csövét lövésre készen a homlokához szorítja s kacérkodik a gondolattal , ha meghúznám a kakast. .. Ezek az idézetek, amelyekhez hasonlókat kötetszámra lehetne kiemelni az orosz irodalomból, döbbenetes megvilágításban mutatják be az orosz tömeglelket, amely valami fatalisztikus ösztönszerűséggel húzódik viharzó vizek, tátongó szakadékok fölé. .. Hogy tudna ez a nemzetpsziché hozzásimulni ahhoz a nyugati kultúrideálhoz, amelyben oly fontos szerepet játszik az egység, a harmónia, a szimmetria, az éles kontúrú monumentalitás, az élet szeretete !? Ezt az orosz tömegpszichológiai sajátosságot még élesebben világítja meg az orosz egyéni pszichológia. Egy nemzeten belül az egyéni pszichológia kevés irodalomban mutatkozik be olyan realitással, hűséggel, gazdag nüanszírozással mint a XIX. század orosz regényirodalmában. Az orosz regényírók, ezek a csodálatos, intuitív lélekelemzők kifogyhatatlanok orosz típusok