Pannonhalmi Szemle 1934

1. szám - TANULMÁNYOK. - DR. BÁNHEGYI JÓB: Harsányi Lajos költészete.

TANULMÁNYOK. Harsányi Lajos költészete. Dr. Bánhegyi Jób. költő életműve kétféle szempontból bizonyulhat jelentősnek az értékeket kutató irodalomtudomány ítélőszéke előtt. Az egyik szempont a történeti; ennek akkor van szerepe egy költői pályafutás méltatásában, ha az illetőnek munkássága több-kevesebb hatással volt ugyan saját korának irodalmi életére, de e korszak letűntével végképen el is veszítette hatóerejét. Az ilyen mulandó értéknél ha­sonlíthatatlanul becsesebb az esztétikai jelentőség ; ezt akkor talál­juk meg, ha a költő alkotásainak legalább egy részében van va­lami, amit bármely kor fogékony műélvezője az igazi szépség mű­vészi revelációjának érez. E kétféle szempontnak, a történetinek és az esztétikainak alkalmazásával kísérlem meg méltatni az alábbiak­ban Harsányi Lajos lírai költészetének irodalmi életünkben elfoglalt jelentőségét. Az első kérdés az, vajjon a jelen esetben van-e jogosultsága a történeti szempont alkalmazásának ? Nem merészség-e részünkről, ha történeti szemszögből is nézzük egy olyan költő alkotásait, aki kortársunk, itt él közöttünk, műteremtő erejének teljességéről leg­újabban is fényes bizonyságot tett „Mi hha él" című verses köte­tével, ma is elismert vezéralakja a modern katolikus lírai költészet­nek és poétái pályafutásának mindössze negyedszázados évforduló­jára tekinthet vissza. A jogosultság kérdését a mi álláspontunk ja­vára dönti el az a körülmény, hogy a huszonöt évvel ezelőtti idő­szak, amikor a fiatal Harsányi mint a magyar katolikus líra új nagy ígérete fellépett és csakhamar „beérkezett", a mai nemzedék szemé­ben már történelemnek számít. Irodalmunkban akkoriban két ellen­tétes irány vívta egymással élet-halál harcát és ez a küzdelem oly végzetes következményűnek látszott, hogy joggal lehetett beszélni a magyar közlések és irodalom kettészakadásáról. A konzervatív-naci­onalista szellemű és esztétikai eszményeiben a Petőfi, Arany, Gyulai és Kemény Zsigmond által megteremtett nemzeti klasszicizmus ha­gyományain nevelődött régebbi költői nemzedékkel szemben állott a fiatal tehetségeknek elszánt serege, akik a Nyugat című folyóirat körül csoportosultak és Ady Endrét tekintették vezérüknek. A nyu­gatos irány költői elvben és gyakorlatban egyaránt a gyökeres újítás hívei voltak és a nemzeti klasszicizmus epigonjaival szemben való ellenzéki magatartásuk az ellentétek fokozatos kiéleződésével egyre jobban a forradalmiság jellegét öltötte magára. Az újításra kétségte-

Next