Pannonhalmi Szemle 1937

Könyvismertetések - 3

cserkész múlt és tapasztalat, a tábortüzek lelket formáló melege, életté lesz benne. S amikor a tarlótűz lángja átcsap a magyar határon, az oláh megjelenik Erdély hegyein, ott küzd Gergely emberfeletti erővel és megállásra kényszeríti az alatto­mos ellenséget. Legendák szállnak róla. A kommunizmus leverésénél, a csehek visz­szaszorításánál ott van Gergely is. Ez utóbbinál éri jobb karját egy lövés. Azóta alig használhatja. De ez nem akadályozza meg abban, hogy szívvel-lélekkel dol­gozzék a cserkészetért. Erős meggyőződése, hogy a nemzetet cserkészet-nevelte fiai menthetik meg. A szerző gondolatai és érzései azonban sokszor küzdenek a nyelvvel. ./cs. Holler András: Provánszi költők. Pécs. 77­1. Birkás Géza egy­ tanár biztatására fogott hozzá a fordító a provánszál nyelv elsajátításához és a költészettel való foglalkozáshoz. Több évi tanulmányozásnak, szerető elmélyedésnek és lelkesedésnek a gyümölcse most ez a szép füzet, amely Európa első műke­dtészetének születési helyére, Provance-ba vezet bennünket és megismertet bennünket a trubadúrok XIX. századi utódaival, a félibre-ekkel, fő­kép pedig Provance legnagyobb fiával Mistrallal. Rajta kívül megszólal a lelke­sen katolikus és ügyesen szervező Roumanille, a tüzes temperamentumú Aubanellel együtt. Az élő költőket Jeuse dArbaud képviseli. A kötet végén két középkori trubadúr énekli el legjellemzőbb dalait: a legőszintébb Bernart de Ventadora és a „legbolondosabb" Petre Vidal. A fordító minden dicséretet megérdemel. Nem­csak azért, mert olyan műveket ismertet meg, amelyek eddig nem részesültek mű­fordítóink részéről kellő méltánylásban, hanem azért is, mert a felsorolt költők legszebb, legjellemzőbb darabjait nyújtja pompás, gondosan kidolgozott, nagy verselőképességről tanúskodó, művészi formában és sima, hajlékony, könnyed ma­gyar nyelven. Ternyey Árpád: Halálos szélben. Versek, Budapest, 1936. Az ízlésesen kiállított kötet tehetséges és rokonszenves költői egyéniséget mutat be, aki azonban magán viseli még a nemrég­ elindultak jellemző vonását, a kiforratlanságot és a saját­ hang keresését. Mondanivalója felszínes és nem meggyőző. Nincs igazi mély élménye, és ezért hangulatai is gyökértelenek. Lelke nyugtalanul csapong és szívesen pihen meg általános filozofálgatásban vagy meg­marad a jelenségek felszínén. Formáiból még kiütköznek a tanult elemek. Simulé­kony tanulékonysága, hajlékony lelki világa és nem utolsó sorban ügyes formaér­zéke azonban arra mutatnak, hogy ha lesz mély, egész lelki világát átjáró, meg­rázó, nagy élménye és szembe mer azzal nézni, jó költő lehet belőle,­­le Wiseman—Haudek: Fabiola vagy a Katakombák Egyháza. Budapest, Szent István Társulat, 351 lap. Az őskeresztény századok életének e kedves rajzát nem kell bemutatni ol­vasóinknak. Jelen kiadásban több változtatást eszközölt a kiadó a régebbi kiadá­sokkal szemben. Itt-ott a hosszabb mondatokat rövidebbre fűzte, a stílus régiessé­gét átalakította, s több helyen egy-egy szakasz, vagy néhány sor is kimaradt s ezzel az elbeszélés folyása könnyedebb lett, Wiseman munkája megérdemelné egy új és átdolgozott fordítás kiadását, mert a Haudek-félének nyelve még az eszközölt változtatásokkal is több helyen elavult, itt-ott néhány hiba is kijavításra szorulna. — Id — Bene István! Karácson Imre élete és művei, (1863—1911.) Különlenyomat a Győri Szemle 1936. évf.-ból, Győr, 1936. 37­1, 3 képpel. A tudomány egyik vértanújának szerető gonddal összeállított életrajzát kap­juk e füzetben. Karácson Imre a győri püspöki kisebb papnevelőintézet rektora volt, amikor 1907-ben a magyar kormány Konstantinápolyba küldötte, hogy az ot­tani levéltárakban felkutassa és összegyűjtse a Rákóczi-emigrációra vonatkozó ok­leveleket. Négy évig tartó fáradhatatlan munkával meg is felelt feladatának. Mun­kájának gyümölcsét nyomtatott alakban azonban ő már nem láthatta, mert kutatá­sai közben szerzett vérmérgezésben 1911 elején elhúnyt. Pannonhalmi Szemle

Next