Pannonhalmi Szemle 1938
Tanulmányok - Dr. Bánhegyi Jób: Szt. István alakja irodalmunkban
király szenttéavatása előtt íródott azzal a célzattal, hogy összefoglalja a kanonizációs eljáráshoz mindazokat az érdemeket, amelyek a nagy király életszentségét bizonyítják. Időben utána következik a legenda minor, mely nemcsak a szenttéavatást ismerteti, hanem hőse életének sok más részletét is tartalmazza. E két legenda és egyéb ismeretlen források alapján írta meg Hartvik győri püspök azt a harmadik latin legendát, amely az előbbieknél is bővebben, színes előadással tárja elénk István király életének és megdicsőülésének történetét. Ezekben a legendákban a nagy király egyéniségének azok a vonásai domborodnak ki, amelyek az Istentől való különös kiválasztottság jelei: apostoli buzgósága, imádságos lelkülete, egyháza iránt való hűsége és áldozatkészsége, alázatossága, a szegényekkel szemben bőkezűsége, látomások és csodák, amelyekkel az Úr kiválasztott szentjét életében és halála után kitüntette. A latin nyelvű legendák mellett az 1527-ben elkészült Érdy-kódexben már egy magyar nyelvű Szent Isván-legendával is találkozunk. Szelleme és felfogása ugyanaz, mint az előbbieké: a keresztény tökéletességnek utánzásra intő példáját állítja az olvasó elé, mint a középkornak legkiválóbb magyar egyházi szónoka, Temesváry Pelbárt is egyik beszédében, és azok a Zsigmond korából fennmaradt prédikációk, amelyek Nagy Lajos pécsi egyetemének hallgatói előtt hangzottak el és amelyeket egy Münchenben őrzött kódex tartott fenn számunkra. A legendákból ismert Szent István jellemképet megerősítik és kiegészítik középkori krónikáink. Az első magyar történetírók személyében a keresztény magyar királyság megalapítója mint az ország belső és külső ellenségeinek kemény és rettenthetetlen ellenfele, a magyarság hagyományos harci erényeinek megszemélyesítője is lelkes magasztalókra talál. Az alázatos és irgalmas szívű király félelmesen kemény, szinte kegyetlen tudott lenni akkor, ha a kereszténységet kellett megvédelmezni a feltörő pogánysággal szemben, vagy ha birodalmának függetlenségét idegen hódítók törekvései veszélyeztették. Koppány vezér lázadását vérbe fojtja és a lázadó holttestét felnégyelteti. Ajtony és az erdélyi Gyula leverésével megszilárdítja uralmának rendjét és a központi hatalom egységét. A legyőzöttekkel szemben azonban irgalmas, lovagias és nagylelkű. Anyai nagybátyját, Prokujt, aki felkel ellene és az országba betörő lengyel sereghez pártol, kiűzi az országból, de váltságdíj nélkül utánaküldi feleségét és nem bántja a legyőzött Ajtony asszonyait sem, ami a középkorban egészen szokatlan jelenség. A középkori legendákban, krónikákban és szentbeszédekben megrögzített Szent István-arc tipikus vonásai századokon keresztül változatlanok maradnak a magyarság történeti tudatában. Kultuszának ébrentartásáról gondoskodtak azok az egyházi énekek, amelyek a középkortól kezdve egészen napjainkig igen nagy számmal keletkeztek és megkapó bensőséggel fejezik ki a magyar nemzet ragaszkodását, tiszteletét és hódolatát szent királyunkkal szemben. A leg-