Pannonhalmi Szemle 1944
1. szám - Blazovich Jákó: Magyarországi Szent Margit
Magyarországi Szent Margit. Ismeretes, hogy a születési arisztokrácia tagjairól békés időkben évről-évre terjedelmes névtár jelenik meg. A kisalakú, de vaskos kötetek, amelyek — demokrácia ide, demokrácia oda — ma is sokat forognak a legkülönbözőbb kezekben, a Gátai Almanach címet viselik. Az Egyház is őriz hasonló almanachot: Ma rtyrologium Romanum a címe. Ez az egyházi Géta két évezred evangéliumi életarisztokratáinak névtára. Címük nem báró, gróf, herceg, hanem: Szent. Számukat nagyobbnak gondolnád, mint amilyen a valóságban: a második évezredből alig 300 a szenttéavatottak száma. Ez a világtörténelem legelőkelőbb kasztja: Isten Barátainak Köre. Az együttes ilyetén címe teljes valóságot tükröztet: az evangéliumi Géta neveinek viselői valóban megmásíthatatlanulelveszíthetetlenül Krisztus barátai. E körbe fölvételt kapni a világ tán legnehezebb ügye. Krisztus arisztokratája csak az lehet, akiről cáfolhatatlanul beigazolódik, hogy a különböző erényeket, az isteni és sarkalatos erényeket egyaránt hősi fokban gyakorolta s akinek közbenjárására e mellett ismételten csodák is történtek. Ha akár az egyik, akár a másik felvétel egy névvel kapcsolatban nem bizonyítható megdönthetetlenül, a név sohasem kerül az evangéliumi Gétába — még akkor sem, ha minden valószínűség megvan, hogy a név viselője az Isten közelében van. Krisztus arisztokratái közé jutni, a szentség koronájával megkoronáztatni nehéz . . . Az evangéliumi Géta lapjaira a közelmúltban Krisztus földi Helytartója egy új nevet jegyzett föl. Közel hétszáz éves per (1274-ben már folyt a szenttéavatási eljárás!) fejeződött be győzelmesen: a magyar királylány, árpádházi Margit neve immár ott ragyog a Martyrologium Romanum (a szó ősi boldog jelentésében) halhatatlanjainak névtárában.Rég, nagyon rég volt a magyar katolicizmusnak ilyen ünnepe, utoljára 1233-ban, amikor ugyancsak árpádházi név, Margit apai nagynénjének, Erzsébetnek neve körül gyulladt ki a szentség glóriálája. Margit a csodálatosan gazdag XIII. század gyermeke volt. Azé a XIII. századé, amelynek lelke annyi szépséggel virágzott ki a gótikában, a különböző Summákban, a misztikában, a nagy himnuszokban s mindenekelőtt a nagy szentekben. Ennek a kornak gyermekei Szt. Bernát, Szt. Norbert, Szt. Domonkos, Assisi Szt. Ferenc, Páduai Szt. Antal, a mi Szt. Erzsébetünk, Szt. Klára, Aquinói Szt. Tamás, Szt. Bonaventura, Pennaforti Szt. Rajmund, ezek az óriások, akiknek lelke ma is itt lüktet és termékenyít az Egyházban. A társadalom minden rétegéből a férfiak és nők tízezrei vonultak vissza Pannonhalmi Szemle 1 % tával