Pannonhalmi Szemle, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám

106 VARGA MÁTYÁS az emberi lakozás számára. "32 De ezek után hogyan értelmezzük a 3. és egyben verszáró „között"-öt? Mit jelent, hogy „az ég s az ég között"? Hova vezetnek ezek a mind töredékesebbé, szaggatot­­tabbá váló mondatok? „Egy sáv fekete nád a puszta­ szélen, két sorba írva, tóban, égen, két sötét tábla jelrendszerei, csillagok ékezetei ." A „puszta­ szélen", a horizont szélén eget földdel összevarró nád (ismét a nád!) képe válik az emberi lét és megismerés meta­forájává. A földről égbe nyúló nád pontozatlan, ékezetlen szövege a csillagok ékezeteivel válik jól olvasható maszóréta textussá. Az emeleri ittlét kijelölt helye víz és ég határán van, ahol a két sötét felület szembenéz egymással. A nád az egyetlen növény, amely itt megél. A két felület találkozását széppé mégis az teszi, ha a tükröződésben eggyé válnak. Persze van ebben - Mészöly Miklós szavával élve - valami „transzcendens" káröröm is, hiszen­­ ahogy Mészöly mondja: „az időtlenség csak a múlandóságon keresztül tud megnyilatkozni. "33 32 Martin Heidegger: A filozófia vége..., i. m. 199­­33 1991. augusztus 30-án, néhány nappal Nemes Nagy Ágnes halála után, a temetés napján Mészöly Miklós Nemes Nagy Ágnesre emlékének ajánlva közzé tesz a Magyar Hírlapban egy harmincnégy évvel azelőtt (1957-ben) írt szöveget (a Napforduló kötet versei 1957 és 1969 között íródtak!), melyből egy rövid részletet idézek: „Egy sziklára emlékszem a normandiai tengerparton-habok átcsaptak fölötte, a szikla mindig újra eltűnt. Banális emlék, mégis akkor hívódott elő bennem valami „transzcendens" káröröm: az időtlenség csak a múlandóságon keresztül tud megnyi­latkozni. Ha többre nem is, de egyetlen sziklára, egyetlen habra mindig szükség lesz, de az emlékére bizonyosan."

Next