Pannonhalmi Szemle, 2005 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám

74 VERS Macuo Basó Keskeny út északra II. Siogama Ezután a nodai Tama folyóhoz és a Parti Kőhöz men­tünk, versekből ismert helyekre. A Vég Fenyői-hegyen van egy ugyanilyen nevű templom.­ Amikor észrevet­tem, hogy a fenyők közötti földeken sírok vannak, arra gondoltam, hogy még az örök időkre szóló ígéretek férj és feleség között az önfeláldozásról is ilyen véget érnek, s szívem tele lett szomorúsággal.* 1­2 Amikor elértem Siogama partjait, az esti harangszót, a múlandóság üze­netét hallottam. Az ég kiderült az állandó esőzés után. A Hold halvány fényében Magaki szigete a víz fölött olyan közelinek tűnt, mintha csak karnyújtásnyira lett volna. Kis halászhajók közeledtek a part felé, és én hallottam a halászok hangját is, amint az aznapi zsák­mányt válogatták szét. Végre megértettem, miért írta ezt a költő: Micsinokuban minden hely elragadó. De Siogama partot érő ladikja mind közt a leggyönyörűbb.3 Azon az éjjelen egy vak bival­y művészt hallgattam, aki északi hősi énekeket­ adott elő hangszerén. Nem hason­lított éneke sem a szokványos háborús énekekhez, sem A mű első felét előző számunkban közöltük. (A szerk.) 1 A hegy neve Szue no Macu Jama, a templomé pedig Massódzsi. Bár ránézésre nem hasonlít a két név, az első a japán olvasata, a második pedig a kínai olvasata ugyanannak a három írásjegynek. 2 Utalás Po csü-ji Japánban is híres versére, melynek címe: Ének az örök bánatról. 3 Ismeretlen szerző műve a Kokinsúból, #1088. 4 Kínai eredetű, három, négy, esetleg öt húros, lantra emlékeztető hangszer. 5 A Kokinvakasú egyik verse.

Next