Pannonia, 1898. április-június (27. évfolyam, 74-146. szám)

1898-04-01 / 74. szám

Péntek, április I Kassa, 1898 Előfizetési árak: Egész évre 16 ft. —kr- Fél évre 5 ft.­­ kr. Negyedévre 2 ft. 50 kr. Egy hóra 1 ft — kr. Egyes szám 4 kr. Hirdetések a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban : ilj. Nauer Henrik könyv­nyomdájában Kassán, Kossuth Lajos -utcza x6. szám alatt. XXVII. évf., 74. szám Hirdetéseket felvesz azonkívül: Bu­dapesten : Eckstein Bernát, Goldberger A. V., Blockner J., Fi­scher J. D. — Bécs­­ben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vog­ler, Schalek Henrik, Oppelik A., Danne­­berg J., Dukes M. — Frankfurt: Daube G. L. & Co. — Ham­burgban : Károly- & Liebmann. FOXIXTXZ&AX, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség, hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassán Kossuth Lajos­ utcza 16. szám alatt. ? Felelős szerkesztő : Dr. HOHENAU­ER I. Társ­szerkesztő : LEKLY GYULA. Kiadóhivatal, a­hová a hirdetések és előfizetési pénzek külden­dők. Kassán Kossuth Lajos­ utcza 16. A bécsi menazseria. (W. F.) Találóbb és jellemzőbb czimet ennek a gyülekezetnek, mely jelenleg Ausztria ügyeit intézi, adni nem lehet. Közönségesen ugyan Reichsrath­­nak nevezik és feladata Ausztria al­kotmányának megőrzése, a nép által beléje helyezett bizalom kiérdemlése, szóval Ausztria érdekeinek előmoz­dítása, de az érdemes testület régen túltette magát ezen az állásponton és egy eddig a czivilizált világ előtt ismeretlen parlamentarizmust terem­tett, a­melynek fő jellemvonásai a padok és székek összetörése, az el­nöknek papírgaluskákkal való meg­­dobálása és legazemberezése, bőgés, ordítás és a magyarfalás Az anti­szemita dühöngök tombolásait nem említem, mert ez utoljára is elvnézet és párt, a­mely miatt tiszteletreméltó egyén lehet az illető. (Páter Molnár, Johann Asbóth, Mócsy bácsi). Csak néztük egy ideig ennek a gyüleke­zetnek a „tanácskozásait“, néztük a szenvedélyek őrült tánczát, a beállott delirium tremens következményeit, hallgattuk a dühtől fulladozó szóno­kok förmedvényeit és legfölebb szánó mosolyunk volt számukra. Ez egy fél év előtt volt. Ma azonban megváltoztak a vi­szonyok. A szánó mosolyt az aggódó gond váltja fel. Azt hittük, hogy az az eszeveszett népség annyira össze­gabalyodott, hogy más, mint Reichsrath feloszlatása és új válasz­a­tások elrendelése nem marad hátra. Mi történik azonban ? Az üléseket elnapolják, a korona enged a kényszernek, elfogadja a szerencsétlen kezű Badeninek a de­­missióját és a bürokrata Gautschot bízza meg egy új kormány megala­kításával. A Gautsch-féle átmeneti kabinet rövid két hónap múlva kimúl és helyét a „vaskezű“ Thun grófnak adja át. Thun a lehető legkedvezőtlenebb auspiciumok mellett kezdi meg kor­mányzatát. Az újra összehívott Reichs­rath folytatja, a­hol elhagyta tavaly és mi sürgetni kezdjük kormányun­kat, hogy miután ilyen önmagával meghasonlott népséggel tárgyalni nem lehet, május elsejétől és a vele ki­egyezési határidejétől mindössze egy hónap választ el, ne tétovázzék többé és alkalmazza törvényadta jogát, használja a kiegyezésre nézve az 1867. évi XII. t.-czikket, mely Ma­gyarországnak Ausztriában létrejött kivételes állapotok esetére szabad, önrendelkezést biztosít. Bánffy pedig hallgatott vagy successive kitért ,a határozott válasz elől. Mintha csak sejtette volna, a­mit mi véges eszünkkel belátni nem voltunk képesek. Mert egy szép reggelen csak arra ébredtünk, hogy a bécsi menazséria megszelídült. A megszokott, csak lexiconban található kifejezések he­lyett gyöngéd „fegyencz, gazember“ czímeket osztogattak a Reichsrathban s az egész világsajtó ily módon adott kifejezést bámulatának: A Reichs­rath ülése — botrány nélkül. Nekünk ez a szörnyű összebarát­­kozás első pillanattól fogva nem tet­szett, mert sejtettük, hogy mi van a kulisszák mögött. És aggódó sejtel­münk valóvá lett. Az összegyűlt, egymást kanál vízbe megfojtani kész nemzetiségek félretéve százados ha­ragot, szenvedélyt és gyűlöletet, béke­csókot lehelnek egymás ajakára, hogy szövetkezve, közös erővel annál biz­tosabb sikerrel rohanjanak a közös ellenségnek — a magyarnak. Nem elég, hogy a végső határig fokozott, erőnket túlhaladó járulékun­kat a közösügyes kiadásokhoz emelni akarják, nem elég, hogy nélkülünk existencziájuk megingását be nem látják, hanem a legszemérmetlenebb módon nekünk rohannak s tele száj­jal okádják reánk a leggaládabb, legundoritóbb hazug rágalmakat. Ők nem fognak velünk tárgyalni, velünk, a kiknek a morálról fogal­munk sincs, a kik parasztjainkat ha­lomra lövetjük és gyilkoltatjuk, a­kik Dreyfus gyermekének czuborkákat küldünk és Piquartnak diszkardot ajánlunk. Ők nem fognak velünk tár­gyalásba bocsátkozni a kiegyezési javaslatok miatt, hanem kordont fog­nak vonni, hogy a mi pestises szel­lemi irányunk és züllöttségünk át ne menjen valahogy hozzájuk. Kedves Daszynszky úr! Ön mondta e szép szavakat a Reichsrath teg­napelőtti ülésén pártja óriási tetszése mellett, elnöki rendreutasítás nélkül. Kedves Daszynszky úr! Mi önre nem i* haragszunk, mi mint minden velünk ellenkező véleményt, az önét is méltányoljuk. Önnek meggyőző­dése, hogy mi rablók és gyilkosok vagyunk. Ám éljen ön ezen vélemé­nyében az emberi kor legvégső ha­táráig, még azon túl is, e­miatt sem az európai concert harmóniája, sem a mi álmunk megzavarva nem lesz, hanem néhány szavunk van az osztrák képviselőház elnökének viselkedésére vonatkozólag parlamentünkhöz és kormányunkhoz. Nagyon rövid idő múlva a két ház asztalára kerülnek a kiegyezési javaslatok és összeülnek a kvóta­bizottságok. Reméljük, hogy Da­szynszky osztrák képviselő tegnap­­előtti beszédét és az elnök hallgatá­sát a mi férfiaink méltányolni fog­ják és ezeknek a hatása alatt fognak a döntő küzdelembe menni. Vagy — vagy! És egyik esetben sem mi fogjuk a rövidebbet húzni. Vagy marad minden a régiben és nem emeljük a kvótát, vagy ha ez nem tetszenék lajtántúli szomszé­dainknak, ám tessék: szakítsunk, en­nek sem mi fogjuk kárát vallani. Harmadik utat nem ismerünk és nem szabad ismernie a kormány­nak sem. Lapu.­n. 3c xanai náma Q oldalra, terjed.

Next