Pannonia, 1898. október-december (27. évfolyam, 223-293. szám)
1898-10-01 / 223. szám
2 oldal győk, mint a városi tanács körében. Nagy jövőt jósolhatunk a tervnek, ha a vállalkozó szellem nem fog lanyhulni, de viszont előre láthatóan eredménytelen s czélhoz nem vezető lesz a fáradozás, mihelyt elmúlik a kedv s alább hagy a lelkesedés. A vállalkozókon s a városi törvényhatóság pártfogásán áll, hogy az eredmény a lehető legkedvezőbb legyen! Borzass. PANNÓNIA“ Külföld. A Dreyfus-ügy. Paris. Paulmier képviselő nejét ma ideiglenesen szabadon bocsátották. Paris. A .Matin* egy munkatársa beszélgetett a semmitőszék egyik birájával, aki nem hiszi hogy a büntetőtanácsban levő kollégái pártolni fogják a revíziót, mert erre nem találnak elegendő jogi momentumot. Megjegyezte, hogy ha az ítélet megsemmisítését kérték volna, sokkal egyszerűbben ment volna a dolog Akkor elegendő lett volna megvizsgálni, hogy haditörvényszéknek adtak-e át titkos ügya iratokat, de akkor meg kellett volna vizsgálni azt is, hogy kit terhel a felelőség. Paris. A ..Figaro“ azt mondja, hogy ha a semmitőszék előadója, amint előrelátható, kiegészítő vizsgálatot fog kérni, akkor ismét beható vizsgálatot indítanak és így döntés egyhamar nem várható. Az igazságügyminiszter nem számít arra, hogy az ügyet január előtt elintézzék. A Journal egy munkatársa előtt Manau főállamügyész kijelentette, hogy mielőtt indítványt tennének, előbb neki, azután a semmitőszék elnökének és előadójának s végül újra neki kell áttanulmányoznia az ügyiratokat. Azt hiszi, hogy a semmitőszék nem ülhet össze október vége előtt. Bolgár belügyek, Szófia. A bolgár távirati ügynökség konstatálja, hogy a lapok pártkülömbség nélkül gúnyosan tárgyalják Radoszlavov eljárását, aki nemrég kihallgatáson volt a fejedelemnél és előadta pártja panaszait. A „Szvoboda“ szemére veti Radoszlavovnak, hogy nem ismeri a fejedelem alkotmányos prerogativáját és nincs politikai tapintata Lázadás Jamaikában. New-York: A „New York Herald“-nak jelentik Kingstonból (Jamaika) . A partvidéki meszticzek fellázadtak és elfoglalták az angolok telkeit. Az angolok a városba menekülnek A kormány intézkedéseket tesz a zavargás elnyomására. Szobrot a királynénak! A mély gyász, mely minden igazi magyart, a mi Nagyasszonyunk elhunytéval elfogott, e hazának minden pontján méltó kifejezésre jutott. De soha nem múló szeretetünknek, ha ragaszkodásunknak legszebb kifeje Ä „PANNÓNIA“ TARCZAJA. Hajnyirás közben. — Poetzi után. — A pudlikutyákat tudvalevőleg méltón s a legokosabb állatok közé sorozzák. Sajátságos, hogy a nyitás processusának minden tőlük telhető módon ellenállának. Vinyognak, rúgnak, hánykolódnak annál a cselekedetnél, amely az emberre nézve bizonyos mértékig kellemes. Igaz, hogy az állatokkal kevesebbet törődnek, mint velünk, a teremtés koronáival. Ha egy kövér vén tótasszony engem hirtelen felkapva, a hátamra fektetne, térdeim közé szorítaná a fejemet és egy tompa nagy rozsdás ollóval a füleimbe nyikorogna, akkor nekem is bizonyára kevesebb élvezetet nyújtana a hajnyitás, mint jelenleg, amikor egy kellemes hőmérsékletű, szépen világított teremben karosszékbe ülve, nyakamat tiszta fehér kendővel körül kötik s egy képes élczlapot nyomnak a kezembe, én pedig nyugodtan várom az első aratást. Nyiratást, képes élczlap nélkül el sem tudok magamnak képzelni. A képek és viczczek távolról is áttekinthetők és olvashatók, bármily positióba is hoz bennünket a dolgozó „hajnyirász.“ Egyszer magasan magam előtt tartom a lapot, egy pillanat múlva már alant s a következő momentumban csak kancsalizva olvashatom a viczczet kifeszitett balkaromban tartott lapból. Majd elnyom az üstökömnél előrántott álmosság s szemeim lezáródnak és ekkor, mint lágy, andalító dallamot hallom a saját fejem fölött az olló folytonos csattogását, a szomszédom rosszul beszappanozott arczán a borotva serczegését, a második szomszédom halk párbeszédét a segéddel, a gázlángok kellemes zúgását és mindehhez értem a minden fodrászteremnek közös illatát, vegyülékét a parfüm, hajkenőcs és bajuszpedrőnek, az égető vas perzselő és a szappan kábító szagát. Ezen hypnotikus állapotot azonban leginkább az olló csattogása idézi elő. Tudományos kutatásra méltó volna az a kérdés, miért csattogtatja minden fodrász kivétel nélkül ollóját a vágás előtt és után legalább egy tucatszor. Én ezt automatikus mozgásnak tartom, mert megfigyeltem, hogy egy fodrász, ha meg is szakítja munkáját pl. az én fejemen és mással beszél, akkor is folytatja ezt a különös mozgékonyságot Az aczél csengése valószínüleg oly kéjes érzést ébreszt benne, mint pl. a katonában a kardcsattogás. Annyira megszoktam ezt a zajt, hogy szendergésemből felriadok, ha megszűnik. Az első édes álomból a „nyirász“ azon kíméletlen ténykedése riaszt fel, amelyet akkor végez a fejemen, mikor a koponya hátsó részét már megkopasztotta. Két kézzel fogja meg a fejet, egyet ránt rajta felfelé, egyet jobbra vagy balra és csak akkor engedi ki kezei közül, ha azt hiszi, hogy a „kundschaft” most már engedelmes lesz. A szemben levő tükörben most már láthatom, milyen garázdálkodást visz véghez a fejemen. A legmagasabb ponthoz érve, a megdöbbenés hangján szól a tükörbeli alakhoz (mert minden fodrász csak a tükörbeli alakkal érintkezik): — Itt ritkulni kezd. 1996. október 1. zése az a fehér márványszobor lesz, mely a magyar székesfővárosban Erzsébet királynő emlékét fogja hirdetni. Az országszerte megindult adakozásra mi is megnyitjuk lapunkat s a hozzánk jutó filléreket készséggel juttatjuk rendeltetési helyére. A nemzet csalogánya. Ki ne tudná a czim után, hogy báró Splényiné Blaha Lujzáról van szó ebben a kis közleményben, arról a csodaasszonyról, aki nagy művészetének varázsával világhírű nevet és nemzetének dicsőséget szerzett, a ki magas nívóra emelte egyénisége által a magyar szinművészetet és aki — ez nem a legcsekélyebb érdeme — minden fényes ígéret, minden csábos ajánlat daczára magyar maradt, teljes szívvel és lélekkel magyar művésznő, aki megértette és meghallgatta a költő szavait: »Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti dalotok«. Megértették volna bizony az Ő dalát a föld kerekségének minden részén és mindenütt lelkesedtek volna érte, másutt talán csengő aranyokkal — itt nálunk csak igaz szeretettel és hódolattal fizették. De Blaha Lujza többre becsülte a magyar nép szeretetét a csengő aranynál, neki jobban esett a Népszínház közönségének ..éljenek, mint akár a bécsi, berlini, vagy párisi közönség tapsorkánja, szóval ő közöttünk maradt és adja az Ég, hogy még igen sokáig szerezzen dicsőséget nevének és nekünk. — Lehetetlen. — De bizony úgy van, mindig itt kezdődik. — Talán már kopasz vagyok ? — Az épen még nem, de jó volna valamit használni ellene. — Például ? A segéd kinyitja kis faliszekrényét és egy üveget vesz ki belőle . — Ez kitűnő, melegen ajánlhatom : „Eau de cologne“ kölni haj viz, rendkívül erősiti a hajbőrt. — Ugyan hagyjon békében azokkal a keverékekkel, hogy használna már az ? — Kérem szépen, tessék csak erre a szekrényre nézni, több mint 20 űr tartja itt az üvegcsérét, rajta van a nevök. — És használ nekik ? — Természetes, mindegyiknél úgy nő utána a hajuk, mint a fű a mezőn. De legalább egy üveg dióolajat kellene használnia. — Ugyan minek ? — Mert az ősz hajszálak mind gyakrabban mutatkoznak. — Bánom is én, nem vagyok hiú. Vállvonogatva veszi elő ismét az ollót és megkezdi munkáját olyan formát mormogván fogai között, hogy akinek lehet tanácsot adni, azon segíteni nem sem lehet. Ekkor elfog a második álom, és tart zavartalanul, egészen addig a két kellemetlen érintésig, a melylyel a segéd az éles borotvával nyakunkat koppasztja meg — szárazon t. i. szappan nélkül. Milyen kár, hogy már vége van az élvezetnek. Ezután még a nyakam közé fut, a kis kendővel végigtörli homlokomat és arczomat s egy kis kézi tükröt hoz, a