Pannonia, 1899. július-szeptember (28. évfolyam, 149-214. szám)

1899-07-02 / 149. szám

1899. július 2. „PANNÓNIA” oldal — A Kassa-Somodi kőszénbánya rész­vénytársaság a somodi-i bányák üzemét és a további munkálatokat beszüntette. A társaságnak kiadásai nincsenek, csupán 25.525 frt 35 krnyi beruházása, a­mely inkább a múlt év első felére vonatkozik. Az 1898. évre minden 30 frttal befizetett társasági elismervény után augusztus else­jétől kezdve kamatbiztositék czimén 1 frt 1 50 frt fizetnek ki. — 2027 kivándorló. Rendkívül elszo­­­­morító a jelentés, mel­lyel a szepes megyei­­ sorozóbizottság beszámol az ezide sorozás eredményéről. Összesen 4501 embert hív­tak be, ezek közül az újoncztartalékba 452, a póttartalékba 95 vált be. 1927 regény nem vált be, 2027 pedig nem jelent meg, mert kivándorolt Amerikába. — Házasság: Eperjessy Lajos dr., Eperjessy István és Weszter Emilia fia, eljegyezte Koch Jolánt, Koch Gábor és neje Roncsinszky Mariska leányát Gálszé­­csen. — Seprik a kassai utczát. Jókedvű leányok, fiatal legények kedves nótája kez­dődik ilyenforma szöveggel, a­mel­lyel azt akarják mondani, hogy seprik a kassai utczát, masíroznak a katonák. Piros pozs­gás bakáink nem masíroznak még ugyan néhány napig, de a Fő-utczát máig mégis seprik. És ezt nem énekelve, hanem bos­­­szankodva mondja a szerencsétlen kassai benszülött, a­kit reggel nyolcz óra tájban a Fő-utczán visz el a végzete. Pedig ott nem történik egyéb, minthogy sepreget­­nek. Nyolcz-tíz tötyögő utczaseprő sepri a Fő­ utczát. És hogy milyen ambíczióval, azt csak az az óriási átláthatlan porfelleg mutatja, a­mely nyomukban képződik. Hiszen szép dolog a tisztaság, elismerés­sel adózunk a köztisztasági felügyelőnek, ha ugyan van ilyen állás a városi állások tömkelegében, de ne tessék elfeledni, hogy az igazán nagy terhes adókat fizető pol­gároknak határozottan drágább a tüdeje, mint az utczaseprők kényelme. Mert kér­­j­jük szépen, egy kis logikával lehetne se­gíteni a bajon. Például föllocsolnák a sep­­­­rendő területet, vagy, hogy úgy a sorok között mondjuk, a t­ utczaseprő polgártár­­s­a­sak nyolcz óra helyett öt órakor is elvé­­­­gezhetnék a seprési teendőket, így persze jókorább kellene fölkelni. Az utkaparók meg a felügyelők kényelme pedig csak előbb való a polgárság egészségénél. Vagy mi a szösz ? — Egy veszedelmes szélhámos után nyomoz most a kassai rendőrség, egy agyafúrt csaló után, a­ki ugyancsak be­csapta özv. Burger Jakabné ékszerüzlet­tulajdonost. Kikent, kifent bajuszú urjas külsejű fiatal uracs állított be a fenti üz­letbe és szembetűnő arczatlanságga­l kez­dett dúskálni a sok drágaság között. Ki­választott egy értékes női aranyórát és há­rom jegygyűrűt, aztán kérte a tulajdonost, hogy küldje el a Sörház­ utczán lakó meny­asszonyához, a­kinek meg akarja mutatni. Az ékszerész egy cselédleányt küldött a gavallérral, a­ki útközben magához vette az órát és az egyik gyűrűt, kettőt pedig azzal a megbízással adott át a leánynak, hogy menjen vissza és hozzon egy szám­mal kisebb gyűrűt. A leány elment, hozott is más gyűrűket, de az uracs nagyon ter­mészetesen megugrott. A rendőrség már nyomában van a csalónak. .Fehér Kereszt. Az Országos Lelencz-Egyesületnek Kassa városa a széplaki soron telket ajándékozott, melyet a Fehér Kereszt részére már is átíratott s igy a lelenczház épí­téséhez még ez évben hozzá fognak. Ez ügyben az egylet kassai fiókja holnap, f. hó 2-án délelőtt választ­mányi ülést tart. — A tüdő és a nikotin. Feltűnő dolog, hogy a dohány élvezése aránylag milyen ártalmatlan. Ha azt a nikotin mennyiséget, a­mely egy közép­nagyságú szivarban van, nem füstalakban szív­­nak be, okvetlenül kényelmetlenül éreznők ma­gunkat. Hogy ez a szivarzás alkalmával nem tör­ténik, csakis abból magyarázható, hogy a máj, az epe s a vesehártyák nagyban ellentállnak a mér­ges anyagoknak. A tüdő, amelyet a szivaros em­ber leginkább foglalkoztat, szintén nagy mérték­ben áll ellent a nikotinnak. Ezt a tényt Roger, a párisi orvosi kar tanára igazolta be. Roger ugyanis nyulakat ojtott be, még­pedig azoknak olyan ereit, amelyek a tüdőhöz vezetnek. Kitűnt, hogy a nikotin ereje jóval meggyengül, amikor már keresztüljárta a tüdőt. A pipás emberek te­hát ne igen féljenek attól, hogy a tüdejük sínyli meg a dohányzást. —^ Ligeti utak. A Széchenyi ligetben hetek óta állanak a tilalmi fák, melyek a nagyközönséget megszokott útjából kitérí­teni volnának hivatottak. Csakhogy a já­rókelő közönség: vasúti munkás, ünnepi sétáló, sőt legyen az bíró, vagy rendőr nem hajt a tilalomra, mert az idegen va­gyon rongálása helyett mindenkinek érde­kében van a saját vagyonának — jelen esetben a czipője talpának — rongálását megóvni. Hanem hát tegyen úgy a ligeti felügyelőség és szórássa ki kavic­csal azo­kat az utakat, melyeket eltilt a közönség­től. Fogadom, hogy messze el fogja ke­rülni a ligetnek még a tájékát is. — Áradás Sáros vármegyében. A Tarcsa és a felső völgyébe szakadó patakok, mint Eperjesről jelentik nekünk, a napo­kig tartó esőzések következtében kiáradtak, s az óriási vizár elöntötte Zborót, Berzevi­­czét, Komlósát és a Dukla-szoros előtti völgy összes helységeit. Az iszapos ár több házat elmosott, az országutakat meg­rongálta, a hidakat alámosta, több helyen magával sodorta, s a vetéseket teljesen tönkretette. Zborón egy ember belefult a zuhogó özönbe. A kár nagy.­­ Orgyilkos katona. Pünkösd hét­főjének éjjelén történt, hogy egy vézna tót legény, a 66. ezred Lábán nevű bakája fejbe szúrta Ispán De­zsőt, a 34. gyalogezred közlegényét, a kit a Sajó partján ez ősszel várt haza két öreg ember. A gyilkos gyik­­lese megsértette a daliás magyar legény agyvelejét s harmadnap már t­ölbonczolták a helyőrségi kórház­ban. A hadbíróság, befejezve a vizs­gálatot, a napokban ül össze. Súlyos a vád, a­mely a gyilkosra szakad, s a­mely már minden izében be­­igazolást nyert. Nem közönséges baka virtuskodás huzatta ki Labun­­nal a panganétot, hogy összemérje a világos piros paroli dicsőségére a sötét piros parolis legény gyik­­lesőjével, a mint ez katonáéknál di­vatos és könnyebb beszámítás alá is esik. A délczeg magyar fiú vetély­­társa volt a vézna tót legénynek és pedig szerencsés vetélytársa. Amint ezt megtudta Lábán, felhajtott egy néhány porczió bátorságot, s lesbe állt egy kapualjba, s mikor a táncz­­ból a kaszárnya felé ment, hátulról ledöfte. A katonai törvények teljes szigorával fogják sújtani a gyáva orgyilkosságot, s már bizonynyal ősszel lesz elegy a haja, mikor újra megnyílnak előtte a komáromi vár­börtönnek a világba vivő ajtói. — Egy hires czigányprimás halála. Ismét egy jó öreg czigányprimás halálát jelentik. Ez Mányi Lajos, a felvidék leg­kitűnőbb czigányprimása, ki Sátor-Alja Uj­­helyen 69 éves korában halt meg. Utolsó útjára Ujhely valamennyi czigányzenésze kisérte gyász­indulóval a református sir­­kertbe, ahol a sírnál idősebb Bajusz Jó­zsef meghatóan búcsúzott el a szabadság­­harczbeli nemzetőrség zenekarának volt lelkes karmesterétől. — Hírlapírók párbajügye. A dr. Eng­länder Béni és a kassai hírlapírók lovagias ügye még mindig nem nyert teljes befe­jezést. Dr. Engländer Bénit, egy a tegnapi lapunk nyíltterében közzétett nyilatkozata miatt ma már Zsadányi Henrik hírlapíró provokáltatta Krisz János és Tattárszky Gyula által. A nyílt levélben közölt sér­tésekért határozottan fegyveres elégtételt követel Zsadányi. Frosche Ede a »Kaschauer Zeitung szerkesztője megtagadott minden további magyarázatot. — A saczai kastély. Özv. Semsey Jenőnének szül. Csáky Irma grófnőnek tavaly történt halálával pusztává lett saczai kastély falai uj lakót nyertek. Gr. Czony Endre választotta ezt nyaralóhelyéül s családjával négy hónapot fog itt tölteni. A grófi család kisebb tagjai élénkké teszik a gyönyörű parkot s zarossá a kastély termeit. A széleskörű rokoni összeköttetés főrangú vendégeket is hoz Saczára. E napokban érkezett ide Szirmay Ottilia comtesse, Klotild főherczegnő udvarhölgye. — Nagy tűz Szikszón. Tegnap egy kis vigyázatlanságból tűz ütött ki Szikszón. Egy kis nádas ház fedele lobbant fel először és a szél vitte a parazsat meg az üszköt tova. Mint ottani levelezőnk írja, öt szegény ember kis házacskáját ham­vasztotta el a pusztító elem és csak nehezen bírták lokalizálni a tüzet. — A szerelem sötét verem. Az ős­szel még táncziskolába járt és még csak most ébredt tavasza és már is a halálra gon­dolt. Szép kis szőke meg a halál gondolata, fejében fogamzott mert nem tudta az életet elviselni az »urfi« nélkül, a kit módfelett szeretett és a ki reája sem hederített. Ma azután édes­apjától elvette a revolvert és egy vigyázatlan pillanatban magára lőtt. A lövés szerencsére nem okozott súlyos sérülést, csak bal karján a húst szakgatta le. A kis­leány — a­ki mindössze még csak 17 éves — ájultan terült el a földön és édes­anyja gondos ápolása bizonyára észre fogja téríteni és be fogja látni, hogy sokkal okosabb lesz az »urfi« szerelme után nem vágyakozni. Az idő jó orvosság, majd feledtetni fog mindent. — Elvesztett pénz. Nagy kár ért tegnap egy szegény asszonyt. Az apácza utczán elvesztette összes készpénzét, mely tizenegy forint volt.

Next