Pannonia, 1900. január-március (29. évfolyam, 1-74. szám)

1900-01-03 / 1. szám

Hassa, 1300 Előti«tési »í»*1 : &séM.*vre '«^T *>/« ,WUOMI*B> legolcsób­b d 11 s­r­a o­­­­efifll felvételitek tíá96hivsztalb*tj: Róna Viktor kőn*­* *tójáfcan Kassán Sí Lajos - utcza ifi. szám alatt. I0.CJ7OJ6 Szerda, ja­­nuár 3. XXIX. évf., I. szám. Szerkesztőség, hová s kéziratok és levelek iotézendfik. Kassán Kossuth Lajos-utcza ifi. szám alatt. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : LEKLY GYULA. Felelős szerkesztő MIKLÓS GYULA. O­ / / / Hirdetések felvétetnek: Bpesten; •­Általános Tua&ité«. Eckstein B. GoMber­­ei A. V., Blockner ]• Fischer f. D. — Bécs. oe»: Brosse Rudolf. Haasenstein & Vog­ler, Schalek Henrik, Oppelik A., Danise­­berg J., Dukes M. — Frank­furt: Daube G. L. & Co. — Ham­burgban: Károly, & Liebmann Kiadóhivatal, a hová a hirdetések és előfizetési pénzek tűiden­­dfik, Kassán Kossuth Lajos-utcza iö. Az uj rend. * Kassa, 1899. jan. 2. Amilyen zavarosan végződött a múlt év az Ausztriával való kiegye­zés ügyében, és olyan örvendetesen kezdődik a mi belügyeinknek új rendje. Nincs ugyan költségvetésünk, a közösügyi kiadásunkra pedig in­­demnitást kellett adnunk, a kvótát is királyi döntéssel fogják megha­tározni, mint halljuk félévre, mégis az 1900. évi január elseje igen ne­vezetes dátum lesz a magyar alkot­mány- és jogtörténetben. Nevezetes reformkorszakot jelent. Eltekintve azon apróbb törvény­hozási és kormányzási intézkedések­től, a­melyek január 1-én lettek aktuálisak, ekkor lépett életbe az új bűnvádi perrendtartás, az új ital­mérési törvény, mely adórendszerünknek egyik fogyasztási legjelen­tékenyebb, legtöbb és legbizonyosabb jövedelmet hajtó intézménye lett. Ugyancsak már január folyamán kell megtenni azokat a törvényhozási és kormányzási intézkedéseket, melyek az új választási törvény végrehaj­tására vonatkoznak. A bíróságok, a pénzügyi és közigazgatási hatóságok roppantul el lesznek foglalva az új törvények végrehajtása körüli teen­dőkkel. De az egész ország csakhamar érezni fogja ezen három nagy reform­nak jótékony hatását. Ezek közül kétségkívül a legjelentékenyebb az uj bűnvádi perrendtartás, mert ebben érdekelt mindenki. A törvény nem tudásával senki sem védekezhetik és ettől az uj rendtől függ vagyonunk, életünk biztonsága. Több mint harmincz esztendeig várakoztunk erre a napra, az új bűnvádi eljárás életbeléptetésére, a­mely most 1-én végre be­következet­­tnebb jogász­elmék fog,január e­zen reform elő­­készítésével, de csak most tudtunk azzal dűlőre jutni. A magyar igaz­­ságügynek egyik hatalmas oszlopát helyezik el most, jogszolgáltatásunk immár minden oldalról lassanként kiépített hatalmas épületében. A koszorúünnepély minden zaj és ün­nepség nélkül, oly komolyan, mint a­milyen maga a justitia, fog végbe menni. De azért ez a nap semmit sem veszthet jelentőségéből, fontos­ságából. Ezen a napon szűnt meg az önkénynek egy neme, a­mivé gyakran fajult az eddigi bűnvádi eljárásunk, mely miniszteri rendeleteken, bírói gyakorlaton alapult, mert írott tör­vény eddig nem volt róla. Csakis a magyar bírói kar előkelő művelt­ségének és humánus, emberies ér­zésének lehet azt köszönnünk, hogy bűnügyi igazság­szolgáltatásunknak nem lett több áldozata. Mert a ma­gyar bíróság mindig azt az elvet vallotta és vallja, hogy inkább ma­radjon büntetlen száz bűnös, mint­sem egy ártatlan szenvedjen. Most azonban az igazi bűnös nem mene­külhet, viszont az ártatlanul üldözöttet a törvény védeni fogja. Az egész uj rend a vád elvén nyugszik. De a terhelt már az első pillanatban látni fogja, hogy kivel A „PANNÓNIA“ TÁRCZAjs Katinka asszony levelei. — A szerkesztőhöz. — Kedves barátom, az Alkotmány czimű ttjság, úgy hallottam egy kedves ismerő­sömtől, egy szép, fiatal tisztelendő úrtól, (honny sóit qui mal y pense !) azt a kér­dést tűzte az olvasói elé : ki volt a ha­nyatló század 3 legnagyobb embere ? Én erre a kérdésre könnyen meg tudok fe­lelni. Első­sorban a férjemet tartanám a legnagyobb embernek, ha jóvá tenné a karácsonyi mulasztását és megvenné azt az igazgyöngyös colliert, a­mire oly rég­óta vágyom. Mert most Karácsonyra csak egy divatos prémes gallért, egy hozzá való muffot, egy szalon­ asztalkát és egy olaj­­festményt vett a fösvény! Másodsorban legnagyobb embernek tartom azt a város­atyát, a­ki ötvenéves ellenzés után, a mai szűk világban neki mert fogni a téli szín­ház fölépíttetésének és azt tető alá is hozta. Harmadszor pedig a legnagyobb ember­nek tartom Kas­say Vidor bácsit, a Nép­színház feled­etlen Saint Hypothését, a­kitől az a nagy mondás származik, hogy : Miért is van a világon pénz, és ha már van, hát miért nincsen ? Mikor éreztük jobban ennek a mondásnak a rettenetes igazságát, mint mostanában ? És nemcsak a szegény emberek érezték és érzik, de olyan hatalmas, fényes, bámult, irigyelt urak is, mint például a bukott fővárosi épitővállalkozó : Weisenbacher Endre ? Tö­mérdek fővárosi bérpalotája, óriási gyára, terjedelmes földbirtoka, halom értékpapi­rosa — s voltaképen annyi vagyona sincs, mint annak a favágónak, a ki napi mun­kája után a hatvan krajczárját megkapja ! Hát olyan veszedelmes szelek járnak mos­tanában, hogy a fényes pénzfejedelmek trónusait is földöntik ? Az ember szinte azt várja, mikor veszi hírül már a Rotschild­­a ház fizetésképtelenségét és mikor olvassa Vanderbildtek nevét a hivatalos lap utolsó oldalán ? Nem megrázó szeszélyei­vel találkozunk a Szerencse istenasszonyá­nak ? A nábobnak, a­ki azelőtt a mellény­zsebéből ki tudott volna fizetni vagyono­kat, most annyi pénze sincs, hogy egy vasúti jegyet váltson, a­mivel világgá fut az elszegényedés szégyene elől. Még ezt a pénzt is váltóra veszi föl — a czégtársa tudta nélkül . . . Micsoda megrendítő tragédiája ez a pénznek ! Mondja rá az általános fölfogás. Én pedig tisztelettel ellen mondok az ál­talános felfogásnak Weisenbacher úrral semmiféle megrendítő tragédia nem tör­tént. Ő bukása után is kocsin hajtatott ki a vasúthoz, első osztályú jegyet vásá­rolt, elsőrangú hotelbe szállott és az ebédje, vacsorája is bizonyára több fogásból ál­lott. S ha­dig maradni végkép el is bukik, még min­fog neki annyi pénze, hogy ezrek, százezrek, milliók által irigyelt élet­módot folytathat. Én az életben egészen más drámáit látom a pénznek. Az a pénz igazi tragédiája, a­mikor a szegény napi­­díjas hazaviszi a harmincz forint havi jö­vedelmét és feleségestel együtt majd ele­mészti őket a gond: hogy lehetne abból legalább Az a pénz ötven forintnyi kiadást fedezni ? tragédiája, amikor a szegény varrólánynak egész családját el kell tar­tania az munkát s éjjeli munkájával — s nem kap Avagy az, amikor a szülőknek zálogba kell tenni a párnájukat, hogy a meghalt gyermeküket eltemethessék. És az, amikor a boldog családok ujjon­­­állják körül a ragyogó karácsonyt"­ szegény özvegy asszony kénye­­adni a gyermekeinek ! A^ diáját látom a pénznek sajnálni Weis nba'­’ osztályú kupé f redve, rófája Lap-uriik aasásn.©. Q oldalra

Next