Pannonia, 1900. július-szeptember (29. évfolyam, 149-214. szám)

1900-07-01 / 149. szám

Elő­zetes árak: Egész évre 20 koron Fél évre 10 korona Negyedévre 5 korona Egy hón 2 korom Egyes szim 8 fillér Hirdetések legolcsóbb dijszabad »«érint felvételnek a kiadóhivatalban Rosa Viktor könyv, nyomdájában Kassán Kossuth Lajos­ utcza 16. szám alatt ) N/V.: 37­0 3­8 a Vasárnap, julius 1. Kassa, 1900 XXIX. évf., 149. szám Hirdetések elvétetnek: Bpesten: »Általános Tudósitó«, Eckstein B. Goldber­­er A. V., Blockner J, Fischer J. D. — Bécs, Den : Mosse Rudolf, Haase­rstein & Vog­ler, S­chalek Henrik, Oppelik A„ Danne­­berg J., Dukes M. — Frankfurt: Delibe G.­ L. & Co. — H­am­burgban: Károly, & Liebmann. Szerkesztőség, hová a hirdetések és előfizetési pénzek külde­nek.­­Kassán Kossuth Lajos­ utcza 16. FOSZTIKAI NAPILAP. Felelős- és főszerkesztő: L­EKLY GYULA Társszerkesztő: Kl­KSZ JÁNOS Kiadóhivatal, a­hová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők, Kassán Kossuth La­­i­ utcza 16. A közegészségügy. Kassa, június 30. (Kr.) Valljuk be őszintén, hogy a közegészségügy hazánk legtöbb részében nagyon alacsony fokon áll. Valóban elszomorítanak bennünket azon statisztikai adatok, melyek a megbetegedéseket, járványokat és halandóságot számokban tüntetik fel. Ezek a számok beszélnek! Ezek a számok késztetnek bennünket is, hogy e kérdéssel több szempontból fog­lalkozzunk és e kérdéshez, több szem­pontból, hozzászóljunk. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy mint keletkeznek a járványok vá­rosainkban, melyek egymás után sze­dik fiatal, szegény és jobb sorsra teremtett áldozataikat. Megdöbbentő, hogy a születés számarányával szem­ben mily óriási mértékben emelkedik a halálozás. Különösen a csecsemők­nek oly óriási százaléka pusztul el évenként, hogy ez méltán gondol­kodóba ejti az embert. A belügyminisztertől kezdve, se minden városi orvosnak, megyei és járási orvosnak foglalkoznia kell ha­zánk közegészségügyével és hatha­tósan közreműködni olyan állapotok megteremtésére, melyek Magyaror­szág közegészségügyét alaposan javí­tani is fogják. Ügyelni kell első­sorban és pedig kellő szigorúsággal a városok tiszta­ságára. Ez a legfőbb, mert minden bajnak ez a melegágya. A rendőrség közegeinek éber figyelemmel kell kísérni az utczákat, a köztereket és az utczán kívül a magánházakat; be­­ kell járniok az udvarokat s alaposan meggyőződni a rendről, a tisztaságról, mely legfőbb feltétele egy város egészséges viszonyainak. Ügyelni kell az iskolákra. Ellen­őrizni kell a növendékek távol­­maradásának okait és ha egy-egy járványos betegség, ha csak itt ott is felmerül, inkább zárják be azonnal az intézetet, mintsem hogy behatoljon a kór az iskola falai közé és pusz­títást, tizedelést vigyen végbe a jövő nemzedék sorai között. Ellenőrizni kell a legszigorúbban a piaczokat. Meg kell akadályozni a rendőrségnek, hogy az árusok ne a földön és piszkos rongyokon áruljanak. Szigorúan ellenőrizni kell a forga­lomba hozott tápszereket. Műbor, vizes tej, margarin és hasonlók kész mérgek a gyengébb szervezetűeknek, tehát éppen azokra nézve, a­kiknek különben is jobb táplálékra volna szükségük. A lakossággal meg kell ismer­tetni a közegészségügy általános kí­vánalmait; hasznos kis könyvekbe foglalt tanácsokkal fel kell világosí­tani a népet, hogy mire kell vigyáznia egészsége megóvása érdekében; hogy milyen életmódot folytasson, mint ruházkodjék. Mindenekelőtt pedig minden vá­ros közegészségügyének előmozditását még áldozatok árán is eszközölni. A „PANNÓNIA“ TÁRCZÁJA. A szenvedés. Irta: Carmen Sylva. (Erzsébet román királyné.) A Pannónia számára fordította: Harmath Lujza. (Utánnyomás tilos,) volt. A szenvedés szép, nyúlánk gyermek fekete hajjal, mely halvány arczát körülfolyta. Finom ajkai majd mindig zárva voltak, fekete szemei halálosan szo­morúak, hogy senki sirás nélkül nem nézhetett reá. A szegény gyermeknek nem volt otthona, de folyton egyik helyről a másikra vándorolt. Majd a szegények kunyhójába, majd a gazdagok palotájába tért be. Egy napon egy almafa alatt pihent s nézte a kis almákat, melyek oly pompás piros arczczal bírnak, hogy egészen felvi­rul, ki reájuk tekint. — Oh kedves almafa — kiáltott szen­vedés, — adj nekem is szép, piros arczot, mert akkor az emberek is szívesebben néznének reám ! piros — Nem — szólt az almafa — ha szép, arczod lenne, nem lennének oly részvéttel az emberek s nem látnának oly szívesen ! Szomorúan állt fel s tovább vándorolt utamn, mig a folyam partján egy kertbe ért, a melyben oly’gyönyörü madárdal hangzott, hogy az ember szive nevetett bele. — Oh, kedves madárkák, ajándékoz­zatok meg éneketekkel, hogy megörven­deztessem az embereket vele­­­tek a — Nem, kedves gyermek, — csiripes­madárkák, — ha nem jönnél oly nesztelenül és nem mennél oly hallga­tagon, akkor nem felejtenének el az em­berek oly hamar és észre vennék, hogy te vagy a szenvedés és hogy fájdalmat okozol­t És a szegény gyermek tovább vándo­rolt, mig egy napon erdőbe ért. Ez oly kellemesen illatozott s a fák alatti vastag moha rétegen oly ruganyosan lehetett tovalépdelni. A susogó lombok között itt­­ott belopóztak a napsugarak s reszketve tánczoltak a moha­k felett s megaranyozták az elsárgult leveleket. Minő pompa volt ez ! A gyermek fáradtan dőlt egy fa alá. »Ide szabad betérnem a nélkül, hogy fájdalmat hoznék, szabad megpihennem a nélkül, hogy bárki is beteggé válnék a miatt ! Egy napsugár rezgett át a lombokon, s meglátta a csodaszép fénytelen szemeket, oda szőkéit, felragyogtatta azokat és szen­vedésnek szivéig behatolt. És látta az egész erdő e csodálatos ragyogást a kedves leány arczán és öröm­től, csodálattól zümmögött. Szenvedés nem tudott arról, hogy ő szebb lett, csak forrón és vidáman érezte a napsugárt reszketni szivében. — Oh, kedves erdő, egyetlen egyet ajándékozz nekem ezernyi napsugaraidból s én boldog leszek ! S íme, egyszerre csak siri csend lett az erdőben, a fák szomorúan néztek egy­másra, a fénysugár eltűnt szenvedés sze­meiből s egy tündöklő gyíkot érintve, magas levelű páfrányok között tűnt tova. — Szegény gyermek ! — szólt egy vén tölgy, — egyetlen napsugár oly széppé tett téged, hogy az emberek igen gyakran hívnának magukhoz és ekkor erejükön felül kellene elviselni fájdalmukat ! Te fény és melegség nélkül kell, hogy élj ! Meleg könycsepp folyt csöndesen alá a szenvedés lábainál levő pézsmára, melyből édes illat szállt fel, hálát susogva a a harmatért. A nyugalmat nem ismerő leány tovább haladt, míg egy nagy, csöndes tenger­hez ért. Szenvedés gyöngéd kezeit a tengerbe mártotta, s homlokát érinté vele. Est a mint mellette elhaladt, susogta : »Jó éjt ! Aludj álmok nélkül, feledd a fájdalmakat !“ Szenvedés hosszan tekintett utána és halkan sóhajtott fel: Egyszer találtam csu­pán az erdőben nyugalmat,’ egyszer feled- Finoxa le-trélpapirosols rencUsivail olcsón kaphatók­ a »Pannónia” nyomdájában.

Next