Pannonia, 1900. július-szeptember (29. évfolyam, 149-214. szám)
1900-07-01 / 149. szám
Előzetes árak: Egész évre 20 koron Fél évre 10 korona Negyedévre 5 korona Egy hón 2 korom Egyes szim 8 fillér Hirdetések legolcsóbb dijszabad »«érint felvételnek a kiadóhivatalban Rosa Viktor könyv, nyomdájában Kassán Kossuth Lajos utcza 16. szám alatt ) N/V.: 370 38 a Vasárnap, julius 1. Kassa, 1900 XXIX. évf., 149. szám Hirdetések elvétetnek: Bpesten: »Általános Tudósitó«, Eckstein B. Goldberer A. V., Blockner J, Fischer J. D. — Bécs, Den : Mosse Rudolf, Haaserstein & Vogler, Schalek Henrik, Oppelik A„ Danneberg J., Dukes M. — Frankfurt: Delibe G. L. & Co. — Hamburgban: Károly, & Liebmann. Szerkesztőség, hová a hirdetések és előfizetési pénzek küldenek.Kassán Kossuth Lajos utcza 16. FOSZTIKAI NAPILAP. Felelős- és főszerkesztő: LEKLY GYULA Társszerkesztő: KlKSZ JÁNOS Kiadóhivatal, ahová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők, Kassán Kossuth Lai utcza 16. A közegészségügy. Kassa, június 30. (Kr.) Valljuk be őszintén, hogy a közegészségügy hazánk legtöbb részében nagyon alacsony fokon áll. Valóban elszomorítanak bennünket azon statisztikai adatok, melyek a megbetegedéseket, járványokat és halandóságot számokban tüntetik fel. Ezek a számok beszélnek! Ezek a számok késztetnek bennünket is, hogy e kérdéssel több szempontból foglalkozzunk és e kérdéshez, több szempontból, hozzászóljunk. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy mint keletkeznek a járványok városainkban, melyek egymás után szedik fiatal, szegény és jobb sorsra teremtett áldozataikat. Megdöbbentő, hogy a születés számarányával szemben mily óriási mértékben emelkedik a halálozás. Különösen a csecsemőknek oly óriási százaléka pusztul el évenként, hogy ez méltán gondolkodóba ejti az embert. A belügyminisztertől kezdve, se minden városi orvosnak, megyei és járási orvosnak foglalkoznia kell hazánk közegészségügyével és hathatósan közreműködni olyan állapotok megteremtésére, melyek Magyarország közegészségügyét alaposan javítani is fogják. Ügyelni kell elsősorban és pedig kellő szigorúsággal a városok tisztaságára. Ez a legfőbb, mert minden bajnak ez a melegágya. A rendőrség közegeinek éber figyelemmel kell kísérni az utczákat, a köztereket és az utczán kívül a magánházakat; be kell járniok az udvarokat s alaposan meggyőződni a rendről, a tisztaságról, mely legfőbb feltétele egy város egészséges viszonyainak. Ügyelni kell az iskolákra. Ellenőrizni kell a növendékek távolmaradásának okait és ha egy-egy járványos betegség, ha csak itt ott is felmerül, inkább zárják be azonnal az intézetet, mintsem hogy behatoljon a kór az iskola falai közé és pusztítást, tizedelést vigyen végbe a jövő nemzedék sorai között. Ellenőrizni kell a legszigorúbban a piaczokat. Meg kell akadályozni a rendőrségnek, hogy az árusok ne a földön és piszkos rongyokon áruljanak. Szigorúan ellenőrizni kell a forgalomba hozott tápszereket. Műbor, vizes tej, margarin és hasonlók kész mérgek a gyengébb szervezetűeknek, tehát éppen azokra nézve, akiknek különben is jobb táplálékra volna szükségük. A lakossággal meg kell ismertetni a közegészségügy általános kívánalmait; hasznos kis könyvekbe foglalt tanácsokkal fel kell világosítani a népet, hogy mire kell vigyáznia egészsége megóvása érdekében; hogy milyen életmódot folytasson, mint ruházkodjék. Mindenekelőtt pedig minden város közegészségügyének előmozditását még áldozatok árán is eszközölni. A „PANNÓNIA“ TÁRCZÁJA. A szenvedés. Irta: Carmen Sylva. (Erzsébet román királyné.) A Pannónia számára fordította: Harmath Lujza. (Utánnyomás tilos,) volt. A szenvedés szép, nyúlánk gyermek fekete hajjal, mely halvány arczát körülfolyta. Finom ajkai majd mindig zárva voltak, fekete szemei halálosan szomorúak, hogy senki sirás nélkül nem nézhetett reá. A szegény gyermeknek nem volt otthona, de folyton egyik helyről a másikra vándorolt. Majd a szegények kunyhójába, majd a gazdagok palotájába tért be. Egy napon egy almafa alatt pihent s nézte a kis almákat, melyek oly pompás piros arczczal bírnak, hogy egészen felvirul, ki reájuk tekint. — Oh kedves almafa — kiáltott szenvedés, — adj nekem is szép, piros arczot, mert akkor az emberek is szívesebben néznének reám ! piros — Nem — szólt az almafa — ha szép, arczod lenne, nem lennének oly részvéttel az emberek s nem látnának oly szívesen ! Szomorúan állt fel s tovább vándorolt utamn, mig a folyam partján egy kertbe ért, a melyben oly’gyönyörü madárdal hangzott, hogy az ember szive nevetett bele. — Oh, kedves madárkák, ajándékozzatok meg éneketekkel, hogy megörvendeztessem az embereket veletek a — Nem, kedves gyermek, — csiripesmadárkák, — ha nem jönnél oly nesztelenül és nem mennél oly hallgatagon, akkor nem felejtenének el az emberek oly hamar és észre vennék, hogy te vagy a szenvedés és hogy fájdalmat okozolt És a szegény gyermek tovább vándorolt, mig egy napon erdőbe ért. Ez oly kellemesen illatozott s a fák alatti vastag moha rétegen oly ruganyosan lehetett tovalépdelni. A susogó lombok között ittott belopóztak a napsugarak s reszketve tánczoltak a mohak felett s megaranyozták az elsárgult leveleket. Minő pompa volt ez ! A gyermek fáradtan dőlt egy fa alá. »Ide szabad betérnem a nélkül, hogy fájdalmat hoznék, szabad megpihennem a nélkül, hogy bárki is beteggé válnék a miatt ! Egy napsugár rezgett át a lombokon, s meglátta a csodaszép fénytelen szemeket, oda szőkéit, felragyogtatta azokat és szenvedésnek szivéig behatolt. És látta az egész erdő e csodálatos ragyogást a kedves leány arczán és örömtől, csodálattól zümmögött. Szenvedés nem tudott arról, hogy ő szebb lett, csak forrón és vidáman érezte a napsugárt reszketni szivében. — Oh, kedves erdő, egyetlen egyet ajándékozz nekem ezernyi napsugaraidból s én boldog leszek ! S íme, egyszerre csak siri csend lett az erdőben, a fák szomorúan néztek egymásra, a fénysugár eltűnt szenvedés szemeiből s egy tündöklő gyíkot érintve, magas levelű páfrányok között tűnt tova. — Szegény gyermek ! — szólt egy vén tölgy, — egyetlen napsugár oly széppé tett téged, hogy az emberek igen gyakran hívnának magukhoz és ekkor erejükön felül kellene elviselni fájdalmukat ! Te fény és melegség nélkül kell, hogy élj ! Meleg könycsepp folyt csöndesen alá a szenvedés lábainál levő pézsmára, melyből édes illat szállt fel, hálát susogva a a harmatért. A nyugalmat nem ismerő leány tovább haladt, míg egy nagy, csöndes tengerhez ért. Szenvedés gyöngéd kezeit a tengerbe mártotta, s homlokát érinté vele. Est a mint mellette elhaladt, susogta : »Jó éjt ! Aludj álmok nélkül, feledd a fájdalmakat !“ Szenvedés hosszan tekintett utána és halkan sóhajtott fel: Egyszer találtam csupán az erdőben nyugalmat,’ egyszer feled- Finoxa le-trélpapirosols rencUsivail olcsón kaphatók a »Pannónia” nyomdájában.