Pannonia, 1900. július-szeptember (29. évfolyam, 149-214. szám)

1900-07-06 / 153. szám

1900. julius 6. sem, ha ez irányban a város, vagy a Turista egylet a szükséges lépéseket megtenné. Kérjük tehát a helybeli Turista egy­letet, hogy vállvetve a városi hatósággal és esetleg országgyűlési képviselőnk támo­gatásával eszközölje ki, hogy a magas tátrából Kassára szóló menettérti kedvez­ményes jegyeket a kassa oderbergi vasút­társaság igazgatósága lehetőleg mielőbb léphessen életbe. Fürdő levél. Ránk-Füred 1900. julius 3. Már maga az ut is megérdemli, hogy az ember Kassáról Ránkra kiránduljon. Ritka szép tájék egész pedig s ez lommal csak azon körülmény hatott alra­el­­szomorítólag, hogy Bőd és Kemencze tájékán a múlt heti jégeső az idei termés nagy részét elcsépelte. Ránkra éppen jó időben érkeztünk, mert alig, hogy köszönet Soós Pál gond­nok úr szives előzékenységének, pompásan elhelyezkedtem, már­is kezdtek gyüle­kezni a szökő­kút körül, mert közelgett az idő, hogy ezen csodálatos geyzernek fel kellett szöknie. A szökés most rende­sen 16-20 órai időközökben szokott történni és trombitaszó által jeleztetik, a­mi igen helyes intézkedés, mert így az erdőben vagy a szobákban tartózkodó ven­dégek idejekorán figyelmeztetve, mindig egy­begy­ülhetnek. Engem ugyan­ezen kürtölés mindjárt másnap reggel roppantul megtréfált. Úgy hajnaltájban fél 4 körül egyszerre csak háromszoros kürthangra ébredek. No — mondok — itt van la ! Ezt a felszökést ugyancsak elmulasztom, — pedig nem szeretem egyiket sem elmulasztani, mert mindig csodálatraméltó ! De felkelek és legalább az ajtóból szemlélem ! Csakhogy hiába tekintettem ki, a szökésnek semmi nyoma A szökés csak reggeli 6 órakor történt meg. Hát mi volt a hajnali trom­bita hang ? A tehénpásztor kürtje, amidőn a marhákat egybetrombitálta ! A vendéglősnők ez idén igen jó kony­hát tartanak, úgy hogy a főztjükkel min­denki meg van elégedve A zene is jó. Flóra János bandája működik Békés Csabáról. A banda tagjai között írástudó embe­rek is vannak ! Tudniillik olyanok, a­kik írni is tudnak. Ezt mindjárt észre­vettem, amint az erdőre kisétáltam. Itt az Andrássy út első, szépen befestett padján, — a padok mind be vannak festve — ott láttam Purczi Béla nevét lila szin tintával megörökítve, egy másik nem kevésbbé érdekes felirattal: »Rácz János, kis sipos B. Csaba.« — íme ezeknek már nem kell az utókor számára emléktáblát készíteni. Ezek már meg vannak örökítve. A mióta megjavult az idő, nap nap mellett érkeznek vendégek. Ismerősök közül itt vannak: dr. Klupaty Antal, Barthos Tivadarné, Lekky István, Hoff­mann Mór kir. tanácsos, Kávásy Samu, Wimmer Jenőné, Poledniak Károlyné, Wagnerné, Zaubek Mária, dr. Vass Sán­­dorné, Demeczky Ferencz, Borbélyék, Zimmermannék, Sebeők Lajosné, Szivák Ödönné. A­mi pedig jelenleg a legnagyobb nevezetesség Bánkon, az a bodovai csoda­rabbi, Halberstaum Salamon, a­kitől ta­nácsot kérni, a kinek áldását kikérni, a kinek magukat imádságba ajánlani ezren­­kint özönlenek ide orthodox hitsorsosai. Tekintélyes, tudós ember híveinek szemé­ben, szívesen fogadja, sőt meg is vendé­geli őket, a­kik leginkább pénteki napo­kon jönnek seregesen a felső megyékből PANNÓNIA és Galicziából, hogy a szombati napot társaságában töltsék, imádkozással és val­lási elméletekkel. Egy kissé terhes a vendégekre nézve, hogy a postahivatal, mely eddig a fürdő középpontján volt, most fent van a faluban, s hozzá meredek rossz ut vezet, mely esős időben egészen járhatatlan; a gondnok ur azonban megígérte, hogy a postaigazgatósághoz fog fordulni, miképpen a fürdőtelepen egy levélgyűjtő szekrényt engedélyezzen, hogy igy a fürdővendégek­nek ne kellesen minden egyes levéllel a hosszú és fáradalmas utat megtenni. Dr. Hohenauer Ignácz. Napi hirekp — Naptár. Péntek, julius 6 — Kath. Domi­nika. — Prot. Izaiás. — Görög. jun. 23. Agrippin. — Szr. Thamus 9. — Napkelte 3. e. 54. — Nap­nyugta 7. e. 41. — Történeti naptár: Leó pápa és Attilla találkozása a Campus Ambuleu­­son Mantua mellett 452. — Huss János reformá­tor sz. 1369. Héderváry László­­ egri püspök kiűzi Udelszky rablólovagot Jászóvárból 1458. — Moore Tamás angol kanczellár VIII Henrik pa­rancsára lefejeztetik 1535. — I. Napoleon győ­zelme Wagramnál 1809. — Miksa főherczeg sz. 1832. — Wetter győzelme Ottinger fölött 1849. — Vasvári Pál elesik Marczellnál 1849 — Ohm Si­mon természettudós­­ 1854. — Hackländer né­met iró j­ 1877 — Benedek Ferencz, jászóvári prépost Kassa diszpolgárának megválasztatik 1893. Időjelzés. Normális légsulymérő 755 Át­lagos hőfok 17 R. Tegnaphoz képest a légsuly­mérő 3 szállt fel. Jóslás : Változó, szép felé.­ ­6. oldal. A hirdetési bélyeg. Kassa, július 4. A közönség valószínűleg csak az új­ságok és az újságkiadók érdekét látja a hirdetési bélyeg megszüntetésében. A ma­gyar közönség ugyanis a­mily könnyen összeveti a sajtó széles terrénumán fel­merülő kinövéseket magával a sajtóval, épp oly könnyen összetévesztheti az újság érdekét magának a nagyközönségnek ér­dekével. Mert az újsághirdetés bélyegének el­törlése kétségtelenül nagy érdeke az újság­­vállalatoknak, de legelső­sorban országos fontosságú, nagy nemzetgazdasági érdek fűződik hozzá. A viszonyt legjobban egy hasonló igaz­sággal lehet megállapítani. Mondhatjuk ugyebár azt, hogy a sajtószabadság az újságírók érdeke. De azt már szükségtelen bizonyítanunk, hogy ez a nemzetek leg­fontosabb intézménye, a népek szabad­ságának leghathatósabb garancziája. A szabad sajtó forradalmi termék, mely a népek szabadságösztönének, az egyéni erők természetes evolúcziójának eredménye. De a felszabadult szó és gondolat, ha szabadon bonthatja ki szárnyait, szörnyen veszedelmes mindazokra, a­kik ellenségei a szabadságnak. A hatalom mindenütt, a­hol tehette, iparkodott mentül több gáncsot vetni a sajtószabadság útjába; ha nem nyeshette meg a saskeselyű szárnyait, ólom­golyót kötött a lábára. Részleges czenzura, a sajtóvétség túl szigoru rendőri büntetése s a hírlapi s hirdetési bélyeg, mindez része annak a törekvésnek, mely a ha­talmak részéről a sajtó fejlődésének, ha­talmának korlátozására irányult. A hírlapi és hirdetési bélyeg is azok közé a rek­­vizitumok közé tartozott, a­melyekkel a sajtó fejlődését határok közé szorítani iparkodott a hatalom féltékeny szelleme. ■A népek modern életében, a midőn a tökéletesített forgalmi eszközök meg­szüntették a távolságokat, a sajtó nem­csak az alkotmányos és egyéni szabadság­nak őre és védője s nemcsak a közmű­veltségnek fáklyahordozója, hanem a né­pek gazdasági, ipari és kereskedelmi érde­keinek egyik legnevezetesebb tényezője is. Megnövekedett a reklámnak, a nyilvános­ságnak a hatása s a legtágasabb tért a sajtó adja a kínálatnak és keresletnek. A hirdetés utján a termelő, iparos és keres­kedő a legközvetlenebül és leggyorsabban érintkezhetik a nagyközönséggel. A lap hirdetési rovata valósággal börzéje a nem­zet ipari és kereskedelmi életének, ahol mindenki megtalálhatja, a­mire szüksége van, tehát érdekeinek előmozdítását és kielégítését. A nyugati államokban már rég belátták a hirdetés gazdasági fontos­ságát s mindennemű bélyeg­tehertől már rég felszabadították a sajtó­vállalkozást. Még Ausztriában is, ahol a hírlap bélyeget csak nem rég törülték el, már rég meg­szüntették a hirdetési bélyeget, mert ipa­­­ros ország lévén, ott már rég megérezték hirdetési bélyegnek forgalombénító hatását. Ez a gazdasági kerékkötő nálunk itt Magyarországon, a sajtó­szabadság hazá­jában maradt legtovább érvényben, holott itt lett volna leghamarabb szükség a forgalomnak, a kereskedelem és ipari nyilvánosságnak, a kereslet és kínálat sza­bad visszonyának legteljesebb gyorsítására és könnyítésére. Olyan drága volt eddig a hirdetés, hogy az érdekeltek nem élhettek vele oly arányban, amint az érdeküknek s az ipar, a kereskedelem és nagyközönség érdekének hasznos és üdvös lett volna. Most végre felszabadult a magyar hirdetés is a bélyeg nyűge alól. A ter­melők, iparosok és kereskedők jóval kisebb árakon hirdethetnek. A bélyegeltörlés ered­ménye bizonyára olyan lesz, hogy sok­szorosan igazolni fogja a pénzügyminiszter megokoló szavait, a­melyekben abbeli re­ményét fejezte ki, hogy a hirdetési adó megszüntetése sokkal nagyobb hasznára lesz az országnak a magyar ipar és keres­kedelem föllenditésével, mint a mennyi jövedelmet a bélyeg az államkincstárnak juttatott. (Évenkint mintegy négyszázezer koronát). Felrobbant taraczk. — Saját tudósitónktól. — Kakasfalu, julius 5. Régi szokás falu helyen, hogy búcsú alkalmával a legények taraczkból durrogat­­nak. A lövöldözés számos esetben kisebb nagyobb szerencsétlenséggel végződik. Egy ily végzetes szerencsétlenség történt teg­nap Sáros megyében a kakas­falvi búcsún. A templom közelében egy hatalmas taraczkból lövöldözött Szokoly József és Ivánkovics Mihály. A taraczk körül a kiváncsiak nagy tömege bámulta a két legény mesterke­dését, kik mint kiszolgált tüzérek fontos­kodó arczczal sürögtek- forogtak a taraczk körül. Mikor a templom kis harangja meg­szólalt, meggyujtották a taraczk kanóczát s várták az eredményt. A kanócz siste­regve, kígyózva villámgyorsan égett tovább, majd egy hatalmas dörgés reszkettette meg a levegőt, s a taraczk öbléből óriási tűzláng és gomolygó füst tört elő. Az első lövés szerencsésen minden baj nélkül sikerült, de már a második lö­vés nagy szerencsétlenséget idézett elő. Mikor ugyanis a taraczk másodszor eldör­dült, vérfagyasztó sikoltással rogyott össze Komár Mihály. Az ócska szerszám az erős töltés következtében felrobbant s a sze­rencsétlen embert fején, arczán és kezén

Next