Pannonia, 1900. július-szeptember (29. évfolyam, 149-214. szám)
1900-07-06 / 153. szám
1900. julius 6. sem, ha ez irányban a város, vagy a Turista egylet a szükséges lépéseket megtenné. Kérjük tehát a helybeli Turista egyletet, hogy vállvetve a városi hatósággal és esetleg országgyűlési képviselőnk támogatásával eszközölje ki, hogy a magas tátrából Kassára szóló menettérti kedvezményes jegyeket a kassa oderbergi vasúttársaság igazgatósága lehetőleg mielőbb léphessen életbe. Fürdő levél. Ránk-Füred 1900. julius 3. Már maga az ut is megérdemli, hogy az ember Kassáról Ránkra kiránduljon. Ritka szép tájék egész pedig s ez lommal csak azon körülmény hatott alraelszomorítólag, hogy Bőd és Kemencze tájékán a múlt heti jégeső az idei termés nagy részét elcsépelte. Ránkra éppen jó időben érkeztünk, mert alig, hogy köszönet Soós Pál gondnok úr szives előzékenységének, pompásan elhelyezkedtem, máris kezdtek gyülekezni a szökőkút körül, mert közelgett az idő, hogy ezen csodálatos geyzernek fel kellett szöknie. A szökés most rendesen 16-20 órai időközökben szokott történni és trombitaszó által jeleztetik, ami igen helyes intézkedés, mert így az erdőben vagy a szobákban tartózkodó vendégek idejekorán figyelmeztetve, mindig egybegyülhetnek. Engem ugyanezen kürtölés mindjárt másnap reggel roppantul megtréfált. Úgy hajnaltájban fél 4 körül egyszerre csak háromszoros kürthangra ébredek. No — mondok — itt van la ! Ezt a felszökést ugyancsak elmulasztom, — pedig nem szeretem egyiket sem elmulasztani, mert mindig csodálatraméltó ! De felkelek és legalább az ajtóból szemlélem ! Csakhogy hiába tekintettem ki, a szökésnek semmi nyoma A szökés csak reggeli 6 órakor történt meg. Hát mi volt a hajnali trombita hang ? A tehénpásztor kürtje, amidőn a marhákat egybetrombitálta ! A vendéglősnők ez idén igen jó konyhát tartanak, úgy hogy a főztjükkel mindenki meg van elégedve A zene is jó. Flóra János bandája működik Békés Csabáról. A banda tagjai között írástudó emberek is vannak ! Tudniillik olyanok, akik írni is tudnak. Ezt mindjárt észrevettem, amint az erdőre kisétáltam. Itt az Andrássy út első, szépen befestett padján, — a padok mind be vannak festve — ott láttam Purczi Béla nevét lila szin tintával megörökítve, egy másik nem kevésbbé érdekes felirattal: »Rácz János, kis sipos B. Csaba.« — íme ezeknek már nem kell az utókor számára emléktáblát készíteni. Ezek már meg vannak örökítve. A mióta megjavult az idő, nap nap mellett érkeznek vendégek. Ismerősök közül itt vannak: dr. Klupaty Antal, Barthos Tivadarné, Lekky István, Hoffmann Mór kir. tanácsos, Kávásy Samu, Wimmer Jenőné, Poledniak Károlyné, Wagnerné, Zaubek Mária, dr. Vass Sándorné, Demeczky Ferencz, Borbélyék, Zimmermannék, Sebeők Lajosné, Szivák Ödönné. Ami pedig jelenleg a legnagyobb nevezetesség Bánkon, az a bodovai csodarabbi, Halberstaum Salamon, akitől tanácsot kérni, a kinek áldását kikérni, a kinek magukat imádságba ajánlani ezrenkint özönlenek ide orthodox hitsorsosai. Tekintélyes, tudós ember híveinek szemében, szívesen fogadja, sőt meg is vendégeli őket, akik leginkább pénteki napokon jönnek seregesen a felső megyékből PANNÓNIA és Galicziából, hogy a szombati napot társaságában töltsék, imádkozással és vallási elméletekkel. Egy kissé terhes a vendégekre nézve, hogy a postahivatal, mely eddig a fürdő középpontján volt, most fent van a faluban, s hozzá meredek rossz ut vezet, mely esős időben egészen járhatatlan; a gondnok ur azonban megígérte, hogy a postaigazgatósághoz fog fordulni, miképpen a fürdőtelepen egy levélgyűjtő szekrényt engedélyezzen, hogy igy a fürdővendégeknek ne kellesen minden egyes levéllel a hosszú és fáradalmas utat megtenni. Dr. Hohenauer Ignácz. Napi hirekp — Naptár. Péntek, julius 6 — Kath. Dominika. — Prot. Izaiás. — Görög. jun. 23. Agrippin. — Szr. Thamus 9. — Napkelte 3. e. 54. — Napnyugta 7. e. 41. — Történeti naptár: Leó pápa és Attilla találkozása a Campus Ambuleuson Mantua mellett 452. — Huss János reformátor sz. 1369. Héderváry László egri püspök kiűzi Udelszky rablólovagot Jászóvárból 1458. — Moore Tamás angol kanczellár VIII Henrik parancsára lefejeztetik 1535. — I. Napoleon győzelme Wagramnál 1809. — Miksa főherczeg sz. 1832. — Wetter győzelme Ottinger fölött 1849. — Vasvári Pál elesik Marczellnál 1849 — Ohm Simon természettudós 1854. — Hackländer német iró j 1877 — Benedek Ferencz, jászóvári prépost Kassa diszpolgárának megválasztatik 1893. Időjelzés. Normális légsulymérő 755 Átlagos hőfok 17 R. Tegnaphoz képest a légsulymérő 3 szállt fel. Jóslás : Változó, szép felé. 6. oldal. A hirdetési bélyeg. Kassa, július 4. A közönség valószínűleg csak az újságok és az újságkiadók érdekét látja a hirdetési bélyeg megszüntetésében. A magyar közönség ugyanis amily könnyen összeveti a sajtó széles terrénumán felmerülő kinövéseket magával a sajtóval, épp oly könnyen összetévesztheti az újság érdekét magának a nagyközönségnek érdekével. Mert az újsághirdetés bélyegének eltörlése kétségtelenül nagy érdeke az újságvállalatoknak, de legelsősorban országos fontosságú, nagy nemzetgazdasági érdek fűződik hozzá. A viszonyt legjobban egy hasonló igazsággal lehet megállapítani. Mondhatjuk ugyebár azt, hogy a sajtószabadság az újságírók érdeke. De azt már szükségtelen bizonyítanunk, hogy ez a nemzetek legfontosabb intézménye, a népek szabadságának leghathatósabb garancziája. A szabad sajtó forradalmi termék, mely a népek szabadságösztönének, az egyéni erők természetes evolúcziójának eredménye. De a felszabadult szó és gondolat, ha szabadon bonthatja ki szárnyait, szörnyen veszedelmes mindazokra, akik ellenségei a szabadságnak. A hatalom mindenütt, ahol tehette, iparkodott mentül több gáncsot vetni a sajtószabadság útjába; ha nem nyeshette meg a saskeselyű szárnyait, ólomgolyót kötött a lábára. Részleges czenzura, a sajtóvétség túl szigoru rendőri büntetése s a hírlapi s hirdetési bélyeg, mindez része annak a törekvésnek, mely a hatalmak részéről a sajtó fejlődésének, hatalmának korlátozására irányult. A hírlapi és hirdetési bélyeg is azok közé a rekvizitumok közé tartozott, amelyekkel a sajtó fejlődését határok közé szorítani iparkodott a hatalom féltékeny szelleme. ■A népek modern életében, a midőn a tökéletesített forgalmi eszközök megszüntették a távolságokat, a sajtó nemcsak az alkotmányos és egyéni szabadságnak őre és védője s nemcsak a közműveltségnek fáklyahordozója, hanem a népek gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeinek egyik legnevezetesebb tényezője is. Megnövekedett a reklámnak, a nyilvánosságnak a hatása s a legtágasabb tért a sajtó adja a kínálatnak és keresletnek. A hirdetés utján a termelő, iparos és kereskedő a legközvetlenebül és leggyorsabban érintkezhetik a nagyközönséggel. A lap hirdetési rovata valósággal börzéje a nemzet ipari és kereskedelmi életének, ahol mindenki megtalálhatja, amire szüksége van, tehát érdekeinek előmozdítását és kielégítését. A nyugati államokban már rég belátták a hirdetés gazdasági fontosságát s mindennemű bélyegtehertől már rég felszabadították a sajtóvállalkozást. Még Ausztriában is, ahol a hírlap bélyeget csak nem rég törülték el, már rég megszüntették a hirdetési bélyeget, mert iparos ország lévén, ott már rég megérezték hirdetési bélyegnek forgalombénító hatását. Ez a gazdasági kerékkötő nálunk itt Magyarországon, a sajtószabadság hazájában maradt legtovább érvényben, holott itt lett volna leghamarabb szükség a forgalomnak, a kereskedelem és ipari nyilvánosságnak, a kereslet és kínálat szabad visszonyának legteljesebb gyorsítására és könnyítésére. Olyan drága volt eddig a hirdetés, hogy az érdekeltek nem élhettek vele oly arányban, amint az érdeküknek s az ipar, a kereskedelem és nagyközönség érdekének hasznos és üdvös lett volna. Most végre felszabadult a magyar hirdetés is a bélyeg nyűge alól. A termelők, iparosok és kereskedők jóval kisebb árakon hirdethetnek. A bélyegeltörlés eredménye bizonyára olyan lesz, hogy sokszorosan igazolni fogja a pénzügyminiszter megokoló szavait, amelyekben abbeli reményét fejezte ki, hogy a hirdetési adó megszüntetése sokkal nagyobb hasznára lesz az országnak a magyar ipar és kereskedelem föllenditésével, mint a mennyi jövedelmet a bélyeg az államkincstárnak juttatott. (Évenkint mintegy négyszázezer koronát). Felrobbant taraczk. — Saját tudósitónktól. — Kakasfalu, julius 5. Régi szokás falu helyen, hogy búcsú alkalmával a legények taraczkból durrogatnak. A lövöldözés számos esetben kisebb nagyobb szerencsétlenséggel végződik. Egy ily végzetes szerencsétlenség történt tegnap Sáros megyében a kakasfalvi búcsún. A templom közelében egy hatalmas taraczkból lövöldözött Szokoly József és Ivánkovics Mihály. A taraczk körül a kiváncsiak nagy tömege bámulta a két legény mesterkedését, kik mint kiszolgált tüzérek fontoskodó arczczal sürögtek- forogtak a taraczk körül. Mikor a templom kis harangja megszólalt, meggyujtották a taraczk kanóczát s várták az eredményt. A kanócz sisteregve, kígyózva villámgyorsan égett tovább, majd egy hatalmas dörgés reszkettette meg a levegőt, s a taraczk öbléből óriási tűzláng és gomolygó füst tört elő. Az első lövés szerencsésen minden baj nélkül sikerült, de már a második lövés nagy szerencsétlenséget idézett elő. Mikor ugyanis a taraczk másodszor eldördült, vérfagyasztó sikoltással rogyott össze Komár Mihály. Az ócska szerszám az erős töltés következtében felrobbant s a szerencsétlen embert fején, arczán és kezén