Pannonia, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4-10. szám - Birkás Géza: A magyarság francia barátai

A MAGYARSÁG FRANCIA BARÁTAI 185 A svájci franciák közt is volt Petőfinek egy lelkes és komoly tisztelője: Henri Amiéi, genfi egyetemi tanár, költő és filozófus. Amiéi érdeklődését hazánk iránt még németországi tanulmány­évei alatt a magyar szabadságharc és Petőfi költészete ébresztette fel. Ezek hatása alatt, hátramaradt jegyzeteinek bizonysága sze­rint, behatóan foglalkozott a magyar történelemmel és egész csomó, erre vonatkozó német munkát olvasott el. Mint genfi tanár igyekezett honfitársai körében Petőfi költészetét népszerűsíteni. Petőfi egyik olasz fordítójának, Cassone szicíliai költőnek révén megismerkedett a szintén Petőfi-rajongó Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanárral. Német és francia fordítások segítségével le­fordított franciára több mint húsz Petőfi-verset, melyek közül több kiadott költeményei közt, néhány pedig Meltzl és Brassai kolozsvári folyóiratában jelent meg. Naplójának egy érdekes részlete tanúskodik arról, hogy a magyarság, melyet Petőfi köl­tészete után őserőtől duzzadó, szenvedélyes és hősies népnek kép­zelt el, fantáziáját mennyire izgatta. Ezeknek a Petőfi-rajongó franciáknak köszönhető, hogy Petőfi ez időben bevonult a francia irodalmi köztudatba s ma is ő az egyetlen magyar író, akinek neve az irodalmilag művelt francia közönség előtt nem teljesen ismeretlen. Erre a hírnévre ed­dig sem Arany, sem Madách, sem Jókai, sem egyéb nagy magyar íróink nem tudtak szert tenni, pedig ezeknek műveit is lefordí­tották, ezekről is jelentek meg francia nyelvű tanulmányok. Petőfinek e világirodalmi nagyságát költészetének értékén kívül rendkívüli egyéniségével, romantikus életével, tragikus halálával s azzal a körülménnyel magyarázhatjuk, hogy neve és költészete a magyar szabadságharccal szoros kapcsolatban van. Magyar művészek is voltak, akik a múlt században világra szóló hírnévre tettek szert s akiknek művészete sok barátot szer­zett a magyar névnek. Ilyen volt első­sorban Liszt Ferenc. Isme­retes, hogy Liszt nem beszélt magyarul és élete jelentékeny részét Francia-, Olasz- és Németországban élte le. Kétségtelen azonban, hogy Liszt, amint azt számos nyilatkozata bizonyítja, nemcsak zenei műveibe vitt bele magyar elemeket, hanem magyar ember­nek is vallotta magát és a magyarsághoz való szoros tartozását gyakran hangsúlyozta. Tudjuk, hogy magyarságának kiemelése végett egy ideig Párizsban tartott hangversenyein magyar ruhát s kardot viselt és ő volt az, aki a Magyarországra készülő nagy francia zeneszerzőnek, Berlioznak azt a tanácsot adta, hogy a

Next