Pannonia, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 4-10. szám - Birkás Géza: A magyarság francia barátai
184 BIRKÁS GÉZA sine munkája nemcsak Petőfinek, hanem egyszersmind a magyar szabadságharcnak is lelkes apológiája. Chassinen kívül voltak a múlt század második felében egyéb Petőfi-barát franciák is, akik révén a francia olvasóközönség tudomást szerzett a magyar irodalom létezéséről. Többen fordították Petőfit, sőt a magyar költőt utánzó francia költők is akadtak. Mindezek általában nemcsak Petőfinek, hanem a magyar nemzetnek is lelkes barátai voltak. Név szerint nem sorolom fel őket, csak az egyiknek Bernard Thalesnek idézem következő sorait, melyek egy magyar tárgyú regényének előszavában olvashatók: „A magyar meleg rokonszenvre érdemes nép, amely egymagában hősies ellenállást fejtett ki a muzulmán hódítóval szemben, s amelynek Nyugat- Európa hálával tartozik. Szeretem Magyarországot, mert hasonlít Franciaországhoz... Miként Franciaország, Magyarország is önzetlen ország, mely bátran küzdött az európai ügy érdekében s melynek ezért hálátlanság és feledés volt az osztályrésze.“ A francia Petőfi-fordítók nagy része német fordításokat használt, akadt azonban olyan fordító is, Auguste Dozon diplomata, aki megtanult magyarul, hogy Petőfi műveit eredetiben élvezhesse. Dozon szép tanulmányt írt Petőfiről, akinek tizenkét költeményét és a János vitézt fordította le anyanyelvére. Petőfit összehasonlítja Béranger-val és a francia költővel szemben Petőfinek adja az elsőséget. Kertbeny Károly és Jámbor Pál révén ismerte Petőfi nevét és költészetét Béranger, valamint az idősb Dumas is, akit bizalmas barátság fűzött az emigráns Teleki Sándor grófhoz. Teleki ismertette meg a magyar költővel a francia regényírót, aki különben híres volt előzékenységéről, szeretetreméltó modoráról és vendégszeretetéről s akit ezért a Párizsba kikerült magyarok közül többen felkerestek, mint pld. Irinyi József pesti ügyvéd és újságíró, Hugó Károly író, Petrichevich-Horváth Lázár, a Honderű szerkesztője, Károlyi Gábor gróf, Egressy Gábor színész. Dumas volt a mentora Párizsban Bulyovszky Lilla színésznőnek, akivel éveken át leveleket váltott. 1865-ben két ízben több hetet töltött Budapesten, ahol előadásokat tartott és nagy ünneplésben volt része. A magyar szimpátia viszonzásául magyar díszruhát csináltatott magának: attilát, sarkantyús csizmát, kócsagtollas kucsmát s több felolvasását e magyar öltönyben tartotta, ami komikus látvány volt, de nagy lelkesedést keltett és nagyszerű reklám volt Dumas számára. Több Petőfi-verset lefordított franciára, közülük egyik a Vasárnapi Újságban meg is jelent, kettőnek kézirata magyar tisztelőinek birtokában maradt.