Pápa és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed Egyes számára 24 fillér. ~ ^ A lap megjelenik minden vasárnap Pápa, 19x1. január 1. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Kiadótulajdonos: : A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor. Viasz utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési díjak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. 1. szám. Újévi ébresztő hangok. Újévi cikket írni köznapi, nagyhangú frázisokból, nem nehéz dolog. De mikor komoly dolgokra akarja a cikkező az olvasóközönség figyelmét felhívni , akkor hármas nehézség áll elő, először nem szívesen hallgatják meg az igazság szavát, másodszor, ha meghallgatják is, nem törődnek vele, harmadszor, ha valaki szívére veszi is a szavakat, nem gondolkodik, különösen nem cselekszik azok szerint. A Pápa és Vidéke katholikus irányú lap, tehát a katholikus érdekeket szolgálja. S azért így újév napján elég fontosnak tartom, hogy katholikus ügyekről legyen szó e lap hasábjain. Nem tudhatom előre, mi lesz az új népszámlálás eredménye, de azt tudom, hogy mi katholikusok vagyunk úgy 11 —12 ezeren Pápán. S az ember ezek után azt gondolná, hogy a város életében ennek a rengeteg számnak jut egy kis szerep, tud ott boldogulni, van neki egy csekélyke hatalma! S mit látunk ? Ilyenről be… ! S midőn ezt kijelentem, sokan fejüket csóválják és azt mondják: ez itt felekezetieskedik s pápista uralmat akar csinálni Pápán. Kijelentem, nem akarok! Csak azt óhajtanám, hogy legyünk igazságosabbak s méltányosabbak egy7?tás irányában. S ne mutassák ki azt sehol, hogy nem szeretnek, vagy nem tűrhetnek bennünket. Hisz a közelmult eseményeiből ez tűnik ki! 50.000 koronát kértünk főgimnáziumra és azt csak 30.000 korona ellenében kaphattuk meg, református testvéreink pedig 30.000 koronáért mi mindent nem kaptak! Hát ez igazság?! Vagy a legutóbbi tanítónő választásnál nem azt láttuk-e, hogy a katholikus szó hallatára, mint zúdult fel az iskolaszéki tagok nagy többsége, pedig a katholikusok kívánsága nem volt igazságtalan. Stb. Egyszóval: mindenféle politikát lehet és szabad csinálni — s az nem bűn, csak a katholikus meggyőződést nem lehet nyilvánítani, s a katholikusügyekért nem szabad síkraszállani, mert annak ledorongolás a vége. S vajjon mik lehetnek a katholikusok e hátraszorításának okai ? Van sok. Az első ezek között az öntudat hiánya s ennélfogva az eiberi tekintetek túltengése. A mi embereink nem attól félnek, hogy cseledeteikhez mit szólnak hitsorsosaik, hanem azt nézik, kedvükre van-e, vagy lesz-e eljárásuk másvallasú testvéreinknek, kik viszim* ezt a szívességet nem hajlandók nekünk megtenni. A második nem A neontörődömség a közügyek kisebbek iránt. A legfontosabb kérdésekben is a katholikusok sohasem fejtenek ki komoly munkát, vagy ha megpróbálkoznak is vele, majdnem mindig az utolsó percben, midőn az ellenfélnek már erős, i • szélni Pápáziana a Trillat illetőleg nem lehet, a jövőt tekintve hiú ábránd. Pedig telve vannak ám templomaink mind, van sok »jó« katholikusunk, annyiféle egyesületünk, körünk van, hogy nem tudjuk melyiknek legyünk tagjai stb., s mégis mindig és mindeziben hátra vagyunk szorítva. TÁRCA. A komédiás paraszt. — írta: Kincs István. — Nem hiába, hogy komédiásnak készült, hanem a művészeti hajlamok korán is jelentkeztek nála Tiz faluban se találkozott, ki fölvehette volna vele a versenyt a mászásban, hengerbócban, meg a cigánykerekezésben. Ha az apja véletlenül parasztnak nem szánja, hát hires neves ember válhatik belőle s bizonyára becsületet hoz tulajdon hazájára, hol úgyis csupa cseh monopolizálja a cirkuszok porondját. gálya Pedig szegény csehek lovat csak pintáztak még gyermekkorukban, nem úgy, mint Fényes Muki, ki tizenkét esztendős korában már a legbolondabb táltost szőrén is megülte. Mi lehetett volna abból a gyerekből! Az apja tekerte ki nyakát a gyerek szerencséjének. Két-három hónapon keresztül minden nap megkérdezte fiától: — No Muki, hadd hallom, mit faragjak belőled? Komédiást, volt a rendes válasz. — Istennyilát, nem komédiást! mordult rá olyankor az öreg Fényes Imre s a dolog abban maradt. Pár hónap múlva az öreg elölről kezdte ismét a firtatást s mivel Muki abból a magaválasztotta mesterségből még mindig nem engedett, hát nap-nap után szépen felpofoztatott. És Fényes Imre azokkal a felképelésekkel vitte is annyira, hogy Muki úrfi, mikor úgy a különböző mesterségekhez való hajlandóságát tudakolták azontúl, nem emlegette már a komédiásságot, hanem iszonyú elkeseredett arcot vágott és hallgatott, mint a töltetlen mozsárágyú. Az apja azt hitte, most már minden jól vagyon, észretérítette azt a bolond kölyköt. Pedig dehogy is. Muki hallgatása hasonlított ahhoz a némasághoz, mely vihar előtt a tikkadt földre ül s mely után annál jobban vadul minden elementum, hangosabban ripeg-ropog a mennydörgős mennykő. Csak épen az kellett, hogy komédiások kerüljenek a faluba. No hiszen, nem lehetett birni a gyerekkel. Ha láncra verik, talán azt is elszakítja. Apja eleget tiltotta, hagyja, feléje se nézzen annak az éhenkórász nemzetségnek. Csakhogy Muki nemcsak hogy feléjük nézett, hanem még beszélt is a főkomédiás majszterral. S annak a beszélgetésnek pedig az lett a vége, hogy a jó Muki gyerek füstöt vetett odahaza; egyszer csak köd előttem, köd utánam, úgy elszökött, mint a pinty. A komédiások meg persze szintén eltűntek . . . Fényes Imrének se kellett több, úgy neki dühödött, hogy vasvillával indult a komédiások után. Ha rájuk akad, hát felét szentül úgy fölböki, hogy teljes életükben sem nyelnek több bicskát meg ostornyelet. Ő hát aláírta volna a halállal való szerződésüket. Muki is szépen kikapta volna a maga részét; hogy mit csinált volna vele, azt ugyan még nem gondolta meg az öreg, de hogy